Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

458 369. országos ülés májas IS. 1SS7. törvényjavaslatot benyújtani és ezáltal ezen viszonyok rendezését elősegíteni az esetre, ha az események ezt szükségessé teendik. Nem hallgathatom ugyanis el, hogy a törcsvári uradalomhoz tartozó Törcsvár, Apácza és Krizba községek még a brassói úrbéri törvényszék előtt 1859-ben olyan egyezséget kötöttek, mely az úrbéri felsőbíróság által is helybenhagyatott. Valamint szintén fel kell említenem azon legújabb tényt, miszerint a hétfalu közül Csernátfalva, Hosszúfalva, Tatrang, Zajzon és Purkerecz Brassó városával egyezséget kötöttek, a mely egyezség most van felterjesztve a kormányhoz és ép most tárgyaltatik a kormány közegei által. E szerint jelenleg csak két község, Báesfalu és Türkös az, melyre nézve az egyezség nem létesült. Méltóztatnak tudni, hogy ez egy régi peres viszony, melynek megoldása mindenesetre igen nehéz feladatot képez, a mely nehézséget leginkább bizonyítja az. miszerint, midőn 1871-ben a közös birtokok rendezése iránt törvény hozatott, ezen itt megnevezett Törcsvár, Talmács és Szelistye és az ahhoz tartozó községekre nézve, egy kivételes állapot létesíttetett. Ha 15 esztendő jött közbe, a nélkül, hogy a kormány e kérdéses viszony szabályozása iránt intézkedett, ez szintén azt bizonyítja, miszerint e kérdés megoldása, úgy hogy minden érdekelt fél jogai kellőleg meg legyenek óva, igen nehéz feladatot képez. Annál inkább lehetnek az érdekelt felek hivatva saját érdekeiknek egyrészt tekintetbe vételével, másrészt az ellenfél minden méltányos igényeinek szemmel tartásával ezen viszonyt maguk közt rendezni és miután az időköz, mely az 1871. 7 V évi törvény alkotása óta közbenjött, érlelte a felek azon Sí^ándékát, hogy maguk közt tárgyalásokat indítva, a teljes méltányosság alapjára állva, kívánták e viszonyt rendezni és miután jelenleg két község van csak, melyre nézve egyezség ez ideig nem sikerült, melyre nézve azonban, mint tudom, az egyezségi tárgyalások szintén folyamatban vannak: kijelentem, hogy az esetre, ha mindezen ügyek egyezséggel nem fognak befejeztetni, az 1871. LIII. t. ez. 82. §-a által az igazságügyministerre ruházott kötelességnek eleget fogok tenni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Lázár Ádám : Mindenekelőtt fogadja a mélyen t. igazságügyminister ur köszönetemet azon szívességért, hogy csak néhány nappal ezelőtt hozzá intézett kérdésemre válaszolni méltóztatott. Nem volt meglepő a minister urnak interpellatióm, miután e tárgyban ministerségbe lépése után alig 8 nappal, egy évvel ezelőtt bátor voltam bizalmasan felkérni, nem akarván, mint új ministert azonnal megrohanni oly tárgygyal, melyről talán akkor még nem tájékozhatta magát. És épen ezen előzmény mutatja, hogy ezen egy év is nézetem szerint, majdnem elegendő lett volna arra, hogy érdemleges előterjesztés tétessék ez ügyben a törvényhozásnak. Magára a t. minister ur által interpellatióm első és második pontjára adott válaszra, melyben kötelességének ismeri a törvényhozás által törvényezikk rendén meghagyott törvényi avaslatot mihelyt annak szükségét érzendi, beterjeszteni, ellenben megjegyezte, hogy a hét falu közül 5 község közigazgatási utón bizonyos békélődési tárgyalások folyamán kiegyezett. Erre nézve legyen szabad a képviselőház tájékozására röviden csak annyit megjegyezni, hogy miután ezen ügy, a mint a t. minister ur szavaiból méltóztattak hallani, 16 év óta van a törvényhozás előtt függőben, a mennyiben a t. minister ur a törvényjavaslatot ezen birtokviszonyok rendezésére be nem terjesztette, mely mulasztás kihivólag bizonyítja, hogy már kifáradtak azon több mint 20,000 lélekre menő ottani lakosok egy része a törvényhozás intézkedését bevárni és nem volt mit tenniök, mint hogy közigazgatási utón tárgyalásra és békélődésre kényszerítették, melyek hogy minő sikerre vezetnek, meg fogja mutatni a legközelebbi jövő. Miután azt hiszem, hogy ily ügyben, mely a törvényhozás által törvényjavaslat utján való rendezésre van utalva s melyre a t. minister ur is kijelentette, hogy a bíróság előtt folyt s a melynek folytatása és bevégzése kizárólag csakis attól függ,hogy ezen í 6 év óta megrendelt törvényjavaslat elkészítése késik, mely miatt a bíróságok érdemlegesen ez ügyet az érdekelt felek teljes megnyugtatására nem intézhetik el, nézetem szerint minden közigazgatási beavatkozás részint illetéktelen, részint nem szakavatott körök által felveendő egyezségre nézve jogérvénynyel nem bír. Fennálló perrendszerünk szerint ily esetekben is, a hol a per megindittatott, az illetőnek szabadságában állott időközben megjelenni és bírói egyezség felvételét kérni, a mit a bíró kétségtelenül főleg ily fontos telekkönyvi és királyi kisebb haszonvételekre vonatkozólag szabatosan ugy vehet föl, hogy jövőre minden per útját elzárja. A mint alkalmam volt bepillantani egy közigazgatási békélődési jegyzőkönyvbe, megvallom, nem hiszem, hogy megoldja ez ügyet; mert először az nem szabatos és másodszor sem az egyes telekkönyvi testek, sem azon királyi kisebb haszonvételek elősorolva nincsenek, a melyek ezen bírói egyezség magvát képezik. Hogy tehát minő eredmény lesz, ha ama két község nem lenne hajlandó békélni, ha a t. minister ur a törvényjavaslatot mégis beterjeszti és ezekre nézve azután a bíróság folytatja az eljárást akár itéíetileg, akár birói egyezséggel, ezt a legközelebbi jövő fogja megmutatni, de nem hiszem, hogy azon két község, a mely már a többiektől tanult és látja, hogy minő a békélés útja, hajlandó lenne bele