Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-369

456 369. országos Més május 18. 1887. kolva lesz a királyi ügyész azon álláspontja, J hogy ha a legerélyesebb vizsgálat a feljelentett j büntetendő cselekménynek tényálladékát consta­tálni nem lesz képes, azon irányban teljesítendő közvádlói kötelessége, hogy azok, a kik a hamis vádat emelték, vagy abban tudva közreműködtek, a büntető igazságszolgáltatás kezeinek kiszolgál­tassanak. (Helyeslés jobbfelől.) • Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Közbeszólások a jobboldalról: Tudomásul vesszük! Gruber János: T. ház! Azon körülmény daczára, hogy az igen t. igazságügyminister ur válasza egyik másik pontjában megnyugtat, mégis kénytelen vagyok a hallottakra bizonyos megjegy­zéseket tenni. (Halljuk!) Megjegyzéseimben a t. minister úrral szemben megfordított sorrendet követek, a mennyiben első sorban felelni fogok a t. igazságügyminister ur válaszának azon részére, mely az interpellatio indokolásában foglaltakra vonatkozik és itt elő­zetesen is kikérem a t. ház figyelmét, mert pontról pontra fogom a választ kisérni. Először azt méltóztatott az igen t. igazság­ügyminister ur mondani, reménylem a tényállás nem szándékos félreértésével, hogy a külső sorok­sári-út mentén elvonuló vasúti töltésen az illető rendőr Márkus Ágnest alva találta. Ezzel szemben hivatkozom a Budapest főváros rendőrfő kapitány­sága által felvett előnyomozási jegyzőkönyvre, melynek adatai szerint Csenterics Pál rendőr oda nyilatkozott, hogy a lány eszméletlen állapotban fekve találtatott. A mi Márkus Ágnesre vonat­kozólag a budapesti Rókus-kórház egyik osztálya orvosi karának előadását illeti, az úgynevezett méhszenvre vonatkozólag, melylyel önkívületi állapot jár, erre két dolgot vagyok bátor meg­jegyezni. Először azt, hogy én tisztelettel visel­tetem az orvosi kar minden repraesentánsa iránt, de engedelmet kérek, ha az orvosi facultás említett tagjainak definitiója iránt feltétlen bizalmat nem táplálhatok, a kik azon egyszerű kérdésre, hogy vájjon egy emberi iény, mint ezen leány, 36 órán át egy szekrénybe zárva, levegőt nem kapva, képes-e megélni, azt felelték, hogy ezen eomplieált kérdésre azonnal felelni nem tudnak, a mire pedig bármelyik laieus is meg tud felelni azzal, hogy nem képes. A mi az elmezavart illeti, arra nézve megjegyzem, hogy az a leány a legegészségesebb felfogású jóra való magyar leány, a ki sem azelőtt, sem azóta semminemű elmezavarban nem szen­vedett, méltóztassék az elmebeli tehetségét az arra hivatott szakközegek által megvizsgáltatni, meg fog győződni a t. minister ur maga is, hogy azon leány ép elmével, ép észszel rendelkezik és erkölcsi tekintetben is teljesen kifogástalan. Azt is méltóztatott mondani, hogy a leány nem tudta mi történt vele és később a vizsgálat alkalmával már , mindenre visszaemlékezett. Erre nézve meg­jegyzem, hogy elfogatása perezében, sőt még elfogatása után néhány órán keresztül még esz­mélete nem tért vissza. Már előadtam interpellatióm előterjesztése alkalmával, hogy elmondta a leány, miként a ládát több izben felnyitották, sőt meg­történt, hogy a ládából ki is vették. A mi azt illeti, hogy ruhájától és pénzétől megfosztották, arra megjegyzem, hogy a tabi szolgabíró azon indok­ból szüntette be az eljárást mert a leány többször mondotta, hogy a zsidók ruházatát róla lehúzták, holott feltalálása alkalmával a másik rendőr némi távolságra tőle megtalálta a ruhát batyuba kötve, gazzal letakarva. Engedelmet kérek, ez épen az én álláspontom mellett bizonyít, mert a tetteseknek érdekökben állott, nemcsak a leányt elbocsájtani, hanem a bűnjelektől is megszabadulni. És legyen meggyőződve a t. minister ur és mindenki, hogy egy olyan leány, a ki a rendőr által eszméletlen állapotban találtatik, nem képes arra, hogy ruháit összekösse és betakarja, az igenis utána vitetett, A mi a pénzt illeti, arra nézve megjegyzem, első zavarában azt mondotta, hogy a pénzt, a mely ruhájában megtaláltatott, elvették tőle, de már a szolgabiróság előtt előadását nyíltan kiigazította, A mi pedig a t. minister ur előadásának azon részét illeti, hogy a szolgabiró előtt vallomása habozó volt, állítom, hogy a leány vallomása olyan szabatos volt, miként nincs vizsgáló bíró, a ki ez ellen kifogást, tehessen. Hogy ha ott a rendőrök szuronya előtt mondott olyat, a- mi talán nem volt épen helyes, az a megfélemlítésnek lehetett következménye. De ha százszor jött volna is nyilat­kozataival ellentétbe a szolgabiró előtt, vájjon van-e j oga közigazgatási hatóságnak egy vizsgálatot meg­szüntetni és a bűnvádi eljárást elejteni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy neki kötelessége lett volna az ügyet a legközelebbi törvényszékhez vagy ügyészséghez áttenni, de semmiféle közigazgatási hatóságnak a bűnvádi eljárást megszüntetni nincs joga.Én igenis a megyei közgyűlésen interpelláltam, mert a megye al­ispánját akartam felelőssé tenni a szolgabiró el­járásáért, a ki oly ügybe avatkozott, a mely nem az ő hatáskörébe tartozott, mert az eset Tolna megye területén történt, a mit akkor még nem tudtam. De természetes, a megyei közgyűlés nem ve­hette le a napirendről e bűnesetet, letérhetett a bűnesetről szolgabirája beszámítása, de nem annak büntető igazságszolgáltatási folyama tekintetében. A mi a zavargást illeti, a mire hivatkozni méltóztatott, hát bocsánatot kérek, az mai felszó­lalásomnak egyedüli czélja, hogy azon zavaroknak eleje vétessék. A mi a kaposvári kir. ügyész urat illeti, azt én ez egyszer nem vehetem védelmembe a minis­ter ur védelmével szemben, mert elvégre a bűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom