Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

331. orsnígos ülés feferaár 21. 1887. 39 fegyveres erőt állítson és tartson fenn. Nekünk pedig jól rendezett hadseregre annyival inkább szükségünk van, mert útjában vagyunk egy kényúr által kormányzott hódító nagy nemzetnek, mely világuralomra tör. (Halljuk! Halljuk !) A jól rendezett hadsereg első kelléke az, hogy abban rend és fegyelem legyen. E nélkül jól rendezett hadsereget képzelni nem lehet. A had seregben a rendet és fegyelmet a katonai törvé­nyek tartják fenn. Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalmat azon kérdés fejtegetésére használjam fel, vájjon a mi véderőnknél érvényben lévő anyagi és alaki katonai törvények megfelelnek-e had­erőnk mai alkatelemei igényeinek és a mai előrehaladt polgárosult kor büntetőjogi elveinek? (Nem ! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem ha^tekintetbe veszszük, hogy törvényeink­ben ki van mondva az általános védkötelezettség, ha a népfölkelési törvény végrehajtása után a pol­gárok íuigyobb része hadi. törvények elé fog tar­tozni, azt hiszem, időszerű, hogy a törvényhozás ez általam feltett kérdéssel foglalkozzék. Az 1868. évi XL. törvényczikk az 54. szakaszban kimon­dotta, hogy a magyar honvédségnél szolgáló egyé­nek katonai törvény alatt állanak, de egyszersmind kilátásba helyezte, hogy e törvények az általános védkötelezettség igényeinek megfelelőleg át fog­nak dolgoztatni. Mind a mai napig katonai tör­vényeink nem dolgoztattak át. (Halljuk! Halljuk!) A népfölkelésről rendelkező 1886. évi XX. tör­vényczikk kimondja, hogy azon egyének, kik a népfölkeléshez behivatnak, a behívás napjától az elbocsátás napjáig a katonai büntető törvényekés fegyelmi szabályok alatt fognak állani. Az idézett törvényekből kitetszik, hogy a polgárok legnagyobb részének, a polgárok milliói­nak élete és szabadsága van letéve a haditörvény­székek kezei közé; illő tehát, hogy a törvényhozás gondoskodjék, hogy ezen törvények megfelelj ének egyfelől a jogrend követelményeinek, másfelől az egyéni jogok biztosítékainak. (Altalános helyeslés.) De hát micsoda törvények vannak most nálunk életben ? Azon katonai büntető törvénykönyvben foglalt szabályok, melyek az 1855. évi január hó 15-én keltezett osztrák császári nyilt parancscsal hozattak be a hadseregbe és azon büntető perrend­tartás, melyet ugyanazon hatalom ezután a had­sereg számára alkotott — ezen katonai törvény­könyv rendelkezései a Mária Terézia korából valók — s átvonul ezeken azon sötét szellem, mely ezen korban s még inkább a megelőző korban, a büntető jogban uralkodott. Ezen katonai büntető törvénykönyv az elrettentési elméleten alapul, azon elméleten, mely a bűnöst nem a valóban elkövetett bűntettért, hanem azért bünteti, a mit majd mások idővel elkövethetnek. Az egyes cse­lekvényekre kiszabott büntetései nincsenek igaz­ságos arányban az elkövetett büntetendő cselek­ménynyel és hemzsegnek a kötél és golyó általi halálbüntetéstől. Ezen törvénykönyv 45. §-ában, a halál­büntetés következményéül elrendeli, hogy az íté­letben mindig kimondandó, miszerint az elítélt a császári királyi hadseregből és ma a honvédség­ből is, kicsapandó; tehát kilökendő a milliókból álló polgári társadalomba, mintha ezen polgári társadalom tagjai mind megannyi tolvaj ok és gyil­kosok volnának. (Általános helyeslés.) Ugyanezen szakaszban ki van mondva, hogy az elítélt, ha nemes, nemességétől megfosztandó;, mely büntetés a mi magyar büntetőtörvényeink­ben soha sem alkalmaztatott. (Igaz ! Ügy van!) A halálbüntetés a katonaságnál az érzelmek eldurvítására, nők és gyermekek jelenlétében nyil­vánosan hajtatik végre. Ezen nálunk érvényben lévő katonai büntető törvénykönyvnek nemcsak büntetései, de az abban foglalt elvek is szomorú maradványai e letűnt kö­zépkornak. És ezen anyagi törvénykönyvnek tel­jesen megfelel az alaki rész, tudniillik a katonai büntető perrendtartás. Ezen büntető perrendtartás HL Incze pápa által az elerkölcstelenültpapság megfékezésére al­kotott nyomozó rendszeren alapul. (Egy hang a jobloldalon: Nem igaz!) Az inquisitorius rendsze­ren alapszik. Ha szükséges, be tudom bizonyí­tani, hogy III. Incze pápa hozta be a nyomozó eljárást, mely aztán a létezett görög és római vád­rendszeren alapuló eljárást megszüntette. A hadi törvényszékeknél az ítéleteket a vádlott védelme nélkül, zárt aj toknál a hadbírónak egysze­rűen élőszóval tett indítványozása folytán hozzák. Az újabb idők törvényhozásai az egyéni jo­gok biztosítékául elfogadták a katonai törvény­hozásban is a szóbeliséget és nyilvánosságot; el­fogadták a biró, vádló és védő működésének elkü­lönítését. A mi katonai törvénykönyvünk szerint ma is az auditorban összpontosul a vizsgálóbíró, az előadó, a vádló és védő tevékenysége. A bizo­nyítási eljárásban a ma már mindenütt elvetett törvényes bizonyítékokat tartotta megi; a törvény­szék zárt ajtók mögött, az iratok felolvasása után az auditor egyoldalú indítványára hozza meg íté­letét. Ha széttekintünk az európai polgárosult álla­mok között, azt kell tapasztalnunk, t. ház, hogy a civilisált államok a katonai törvényhozás terén is mindenütt megelőztek bennünket; katonai törvény­könyveikben is elfogadták és alkalmazták az újabb idő büntető jogának elvét. Mint a polgári büntető eljárás, ugy a katonai eljárás terén is az európai continensen létező álla­mok között, a franczia nemzet ragadta meg a kez­deményezés zászlaját. A franczia nemzet olyan az európai nemzetek között, mint a halak között a

Next

/
Oldalképek
Tartalom