Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-368
368. országos ülés-május 16 1887. X 443 nrral abban, hogy a történelmet az iskolákban általában, főleg pedig az állam által vezetett és az állam által fentartott iskolákban falsificálni és a fiatalságot hazaellenes szellemben oktatni nem szabad, azonnal intézkedtem, hogy az illető kerületnek főigazgatója jelenjen megFehérvárott és vizsgálja meg az ügyet. A kerületi főigazgató az ügyet alaposan megvizsgálta és ezen vádak a vizsgálat által nincsenek megerősítve, hanem a vizsgálat által két dolog derült ki. Először az, hogy ezen iskolában a tanárok és az igazgató közt igen éles ellentétek és viszályok léteznek — a mi fájdalom, gyakran előfordul az iskolában — és hogy ott a disciplina felbomlott. Másodszor az derült ki, hogy ezen igazgató, a ki magán életviszonyaiban igen tisztességes és correct ember, nem bir a kellő tapintattal, erélyesseggel és mindazon tulajdonokkal, melyek szükségesek, hogy egy iskola sikerrel vezettessék. Ennek folytán határoztam, hogy az igazgatónak szabadságot fogok adni, mintán nem olyan az eset, hogy ellene fegyelmi eljárást lehetne indítani és el fogom helyezni tanárnak valamely más iskolában, de semmi esetre sem alkalmazom igazgatónak és történelmi tanárnak sem. A többi tanárra nézve szintén fogok intézkedni, hogy ezen viszályok orvosoltassanak és a kellő rend és fegyelem helyreállittassék. Kérem tehát a t. képviselő urat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Azon részletek, melyek ott előfordultak, azt hiszem, nem birnak semmi érdekkel a t. képviselőházra nézve. (Helyeslés.) Madarász József : T. ház! Magam is osztozom a t. miaister ur által kifejezett azon nézetben, hogy a tanárok és az igazgató közt azon bizonyos fegyelem, melyíyel az állam és tanügyek iránti tekintetből egymás • irányában viseltetni tartoznak, meg legyen. Magam is osztom a minister ur azon nézetét, hogy nemcsak a tanároknak, de annyival inkább az igazgatóknak, kivált midőn az állam által fizettetnek, államellenes tanokat oktatni vagy az ifjúságot félrevezetni nemcsak nem szabad, hanem egyúttal nemzet elleni bűn is volna. (Helyeslés szélső balfelöl.) Én igen örülök, hogy a közoktatásügyi minister urnak hivatalos adatai a vádakat valóknak nem bizonyították; kijelentem azonban, vajha azon esetben, ha a t. közoktatási minister ur még egyszer azon t. egyént bárhova is alkalmazni szíves lesz, ne jöjjön talán harmadszor is a minister ur azon helyzetbe, melyben most van. Mert anynyit kénytelen vagyok e hivatalos adatok mellett megjegyezni, hogy maga az igazgató követte el hanyagság és mulasztás által azt, a mit neki elhanyagolnia nem lett volna szabad. Ez igazgató a sajtó útján fel lett szólítva, hogy tisztázza magát bizonyos vádak alól, a melyek nemcsak a sajtóban, hanem a magyar nemzeti és állami hagyományok iránt mindig szeretettel és tisztelettel viseltető Székesfehérvár lakosai közt általában is el voltak terjedve s kik jogosan hihették, hogy ott az ifjúság az igazgató által félrevezettetett. Mondom, az igazgató maga volt az oka. Miért is nem szólalt fel mindjárt a sajtóban ellene emelt^ezen vádak ellen és azok közül csak egyikét, a l&ggyengébbikét iparkodott elenyésztetni. Maga az igazgató volt oka annak; mert nem szólt semmit arra, mikor a sajtóban megtámadtatott, hogy ö már Nagyváradon mint igazgató tapintatlanságáról és a tanárokkal való megférheíetlenségéről lévén ismeretes, büntetésképen tétetett át Székesfehérvárra. Maga az igazgató volt oka annak, hogy midőn egy igen tisztességes, minden pártkülönbség nélküli kör: a Vörösmarty-olvasókör értesülvén a róla terjesztett vádakról, őt körébe megidézte és kérte, hogy ott szóval mutassa ki azoknak az ellene szórt vádaknak alaptalanságát, ő ott meg nem jelent és ezáltal mintegy azon gyanűokot növelte, hogy azon vádak, melyek ellene a sajtóban közöltettek, megezáíolhatatlanok. Én tehát — a mint mondom — természetesen mint a kinek hivatalos adatok kezeimben nincsenek, csakis a sajtóból ily következtetésekből vonhattam le véleményemet, hogy ezen igazgató ellenében aligha nincs igazságuk azoknak, kik nem mostanában már, mert 1885-ben volt figyelmeztetve, de 1884-ben, csakugyan alighanem a nemzet hagyományaival és a nemzet alkotmányszeretetével ellentétes tanokat is hirdethetett. És lehetetlen, hogy itt meg ne említsem, hogy ezen igazgató ellenében még azon gyanúok is felmerült, hogy előadván a történelemben ez országnak a magyarok általi elfoglaltatását, jogosulatlanoknak mondotta a szláv érdekekre nézve ez államnak a magyar nemzet által való elfoglaltatását. Adja az ég, hogy így ne legyen, de mivel ezen vádakat ő még eddigelé alaposan meg nem czáfolta : én csak arra kérem a közoktatásügyi m4nist©*urat, hogy legyen szíves ügyelni, nehogy szivének jósága által, hogy egy javulni óhajtó embert megmentsen, ugy ne járjon, hogy harmadszor végtére ismét a magyar állam kenyéren, ismét a magyar állam pénzén annak kebelében kígyók ne tenyésztessenek. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ezen óhajtásomat hazafiasán és tisztelettel a tisztelt közoktatásügyi minister ur figyelmébe ajánlom. A minister ur nyilatkozatát egyébiránt nekem tudomásul kell vennem. (Helyeslés.) Elnök: Kértlem a t. házat méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t, ház a választ tudomásul veszi. A napirend utolsó tárgya volna az igazságügyi ministernek válasza Pap Elek és Gruber 56*