Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-368

368. országos ülés-május 16 1887. X 443 nrral abban, hogy a történelmet az isko­lákban általában, főleg pedig az állam által vezetett és az állam által fentartott iskolákban falsificálni és a fiatalságot hazaellenes szellemben oktatni nem szabad, azonnal intézkedtem, hogy az illető kerületnek főigazgatója jelenjen megFehér­várott és vizsgálja meg az ügyet. A kerületi fő­igazgató az ügyet alaposan megvizsgálta és ezen vádak a vizsgálat által nincsenek megerősítve, hanem a vizsgálat által két dolog derült ki. Elő­ször az, hogy ezen iskolában a tanárok és az igaz­gató közt igen éles ellentétek és viszályok létez­nek — a mi fájdalom, gyakran előfordul az isko­lában — és hogy ott a disciplina felbomlott. Má­sodszor az derült ki, hogy ezen igazgató, a ki magán életviszonyaiban igen tisztességes és cor­rect ember, nem bir a kellő tapintattal, erélyes­seggel és mindazon tulajdonokkal, melyek szük­ségesek, hogy egy iskola sikerrel vezettessék. Ennek folytán határoztam, hogy az igazgató­nak szabadságot fogok adni, mintán nem olyan az eset, hogy ellene fegyelmi eljárást lehetne indí­tani és el fogom helyezni tanárnak valamely más iskolában, de semmi esetre sem alkalmazom igaz­gatónak és történelmi tanárnak sem. A többi ta­nárra nézve szintén fogok intézkedni, hogy ezen viszályok orvosoltassanak és a kellő rend és fe­gyelem helyreállittassék. Kérem tehát a t. képviselő urat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Azon részletek, me­lyek ott előfordultak, azt hiszem, nem birnak semmi érdekkel a t. képviselőházra nézve. (He­lyeslés.) Madarász József : T. ház! Magam is osz­tozom a t. miaister ur által kifejezett azon nézet­ben, hogy a tanárok és az igazgató közt azon bi­zonyos fegyelem, melyíyel az állam és tanügyek iránti tekintetből egymás • irányában viseltetni tar­toznak, meg legyen. Magam is osztom a minister ur azon nézetét, hogy nemcsak a tanároknak, de annyival inkább az igazgatóknak, kivált midőn az állam által fizettetnek, államellenes tanokat ok­tatni vagy az ifjúságot félrevezetni nemcsak nem szabad, hanem egyúttal nemzet elleni bűn is volna. (Helyeslés szélső balfelöl.) Én igen örülök, hogy a közoktatásügyi mi­nister urnak hivatalos adatai a vádakat valóknak nem bizonyították; kijelentem azonban, vajha azon esetben, ha a t. közoktatási minister ur még egyszer azon t. egyént bárhova is alkalmazni szí­ves lesz, ne jöjjön talán harmadszor is a minister ur azon helyzetbe, melyben most van. Mert any­nyit kénytelen vagyok e hivatalos adatok mellett megjegyezni, hogy maga az igazgató követte el hanyagság és mulasztás által azt, a mit neki el­hanyagolnia nem lett volna szabad. Ez igazgató a sajtó útján fel lett szólítva, hogy tisztázza magát bizonyos vádak alól, a melyek nemcsak a sajtó­ban, hanem a magyar nemzeti és állami hagyo­mányok iránt mindig szeretettel és tisztelettel vi­seltető Székesfehérvár lakosai közt általában is el voltak terjedve s kik jogosan hihették, hogy ott az ifjúság az igazgató által félrevezettetett. Mon­dom, az igazgató maga volt az oka. Miért is nem szólalt fel mindjárt a sajtóban ellene emelt^ezen vádak ellen és azok közül csak egyikét, a l&g­gyengébbikét iparkodott elenyésztetni. Maga az igazgató volt oka annak; mert nem szólt semmit arra, mikor a sajtóban megtámadtatott, hogy ö már Nagyváradon mint igazgató tapintatlansá­gáról és a tanárokkal való megférheíetlenségéről lévén ismeretes, büntetésképen tétetett át Székes­fehérvárra. Maga az igazgató volt oka annak, hogy midőn egy igen tisztességes, minden párt­különbség nélküli kör: a Vörösmarty-olvasókör értesülvén a róla terjesztett vádakról, őt körébe megidézte és kérte, hogy ott szóval mutassa ki azoknak az ellene szórt vádaknak alaptalanságát, ő ott meg nem jelent és ezáltal mintegy azon gyanűokot növelte, hogy azon vádak, melyek el­lene a sajtóban közöltettek, megezáíolhatatlanok. Én tehát — a mint mondom — természetesen mint a kinek hivatalos adatok kezeimben nincsenek, csakis a sajtóból ily következtetésekből vonhattam le véleményemet, hogy ezen igazgató ellenében aligha nincs igazságuk azoknak, kik nem mos­tanában már, mert 1885-ben volt figyelmeztetve, de 1884-ben, csakugyan alighanem a nemzet ha­gyományaival és a nemzet alkotmányszeretetével ellentétes tanokat is hirdethetett. És lehetetlen, hogy itt meg ne említsem, hogy ezen igazgató ellenében még azon gyanúok is felmerült, hogy előadván a történelemben ez or­szágnak a magyarok általi elfoglaltatását, jogosu­latlanoknak mondotta a szláv érdekekre nézve ez államnak a magyar nemzet által való elfoglaltatá­sát. Adja az ég, hogy így ne legyen, de mivel ezen vádakat ő még eddigelé alaposan meg nem czáfolta : én csak arra kérem a közoktatásügyi m4nist©*urat, hogy legyen szíves ügyelni, nehogy szivének jósága által, hogy egy javulni óhajtó embert megmentsen, ugy ne járjon, hogy har­madszor végtére ismét a magyar állam kenyéren, ismét a magyar állam pénzén annak kebelében kígyók ne tenyésztessenek. (Helyeslés a szélső hal­oldalon.) Ezen óhajtásomat hazafiasán és tisztelettel a tisztelt közoktatásügyi minister ur figyelmébe ajánlom. A minister ur nyilatkozatát egyébiránt nekem tudomásul kell vennem. (Helyeslés.) Elnök: Kértlem a t. házat méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t, ház a választ tudomásul veszi. A napirend utolsó tárgya volna az igazság­ügyi ministernek válasza Pap Elek és Gruber 56*

Next

/
Oldalképek
Tartalom