Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-367
434 3 *>7. országos ülés május 14. 1887. az osztrák quota-bizottság az osztrák birodalmi gyűléshez egészen mást tartalmazó jelentést nyújtott be, mint a milyen előttünk van. Míg itt ugyanazon előadónak, ha jól tudom, Jávorszkynak aláírásával ellátott azon felfogás nyilvánul, hogy Magyarországnak közjogi vizonyai a határvidékhez kétségbevonhatatlan és a 2%-os praecipium által nem alteráltatik: addig másrészről az osztrák birodalmi tanács elé terjesztett jelentésben arra hivatkozik, hogy az osztrák bizottság nem tartotta magát hivatottnak arra, hogy a kérdés vitatásába bocsátkozzék és az 1872: IV. t.-cz. örök időkre fennáll és kölcsönös megegyezés nélkül j meg nem változtatható. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen tünetet ignorálni nem szabad épen azért, mivel nagy súlyt látszanak fektetni arra a látszólagos concessióra s annál inkább köteiességünk ennek correeturáját keresni, a mi első sorban a t. kormány, a t. többség feladata. Én ez alkalmat csak arra használom fel, hogy ezen körülményre a figyelmüket felhívjam. Én, t. ház, nem kívánok bebocsátkozni annak tüzetes taglalásába, hogy milyen alapon számíttatott ki a közösügyi költségekhez való hozzájárulási arány Austria és Magyarország köztt. A t. ház hangulata ma épen nem alkalmas arra, hogy ily tüzetes és bonyolult számításokkal vegyem igénybe a t. ház türelmét; azért csak egy-két jelentékeny momentumot kívánok kiemelni, melyek igen jellemzők, kivált arra a felfogásra, mely az osztrák quota-bizottság körében és általában Austriában Magyarországgal szemben folyton uralkodik. (Halljuk! Bálijuk!) Értem ez alatt, t. ház, különösen azt a kérdést, a mely ugy 1878-ban, mint most is a két quotu-bizottság közti alku folyamában felmerüli és ez az osztrák nyeremény- és szelvényadó kérdése. A magyar quota-bizottság előadója világosan kijelenti első üzenetében, hogy úgy mint 1878-ban, most sem ejtheti el annak a jognak megújítását és hangoztatását, hogy azon nagy jövedelem, melyet Austria húz a közös államadóssági kötvények megadóztatásából és a mely évenkint — ha jól emlékszem •— 20.600,000 frtra megy, bár ez az osztrák zárszámadásokban elő nem fordul, osztrák bevételnek tekintessék. Azt mondja a t. előadó ur, hogy csakis azért mellőzték ennek a számításija való belevonását, mert remélték, hogy ezen előzékeny eljárás által az osztrák quotabizotíságot engedékenységre és méltányosságra fogják hangolni a 2%-os praecipium ügyében. Hogy milyen az osztrák méltányosság és engedékenység, a kitűnik ama válaszból, melyet az osztrákok a magyar quota-bizottság első üzenetére adtak és melyben a következőket mondják (olvassa): „Midőn az osztrák küldöttség a t. magyar országos bizottság méltányossági érzetének ezen nyilvánítását örömmel tudomásul veszi s maga részéről biztosít, hogy hasonló érzelmek vezérlik, kénytelen, hogy minden félreértésnek és vitának már eleve elejét vegye, az iránti szilárd nézetének kifejezést adni, hogy a nyeremény- és szelvényadó egyáltalán és nemcsak most ne vétessék számításba, valamint határozottan óvást kell emelnie az ellen, mintha ezen adók számításba nem vétele a határőrvidéki praecipium megszüntetésének eompensati ójául szolgálhatna". Én, t. ház. egyáltalában nem akarom keresni azf, hogy két ily, egymással semmi okozati összefüggésben nem álló pénzügyi jogalap compensatio tárgyát képezheti-e, vagy sem; de igenis, megállapítandó az, vájjon jogosan történik-e Austria részéről az, hogy ezen nyeremény és szelvényadó, mely a zárszámadásaiban nem mutattatik ki, a quota kiszámítása alkalmával a bevételekbe be ne tudassák. Hogy ennek jogi alapja nincs, az 1878-ban, mikor a quota-törvényjavaslat e házban meg lett vitatva, egész világosan és megczáfolhatatlanul bebizonyíttatott. Nem szükséges azt ismételni, nem szükséges arra hivatkozni, hogy azon eljárás, mely a 20 milliónyi jövedelem keletkezése körül követtetett, milyen természetű volt. Azt hiszem, hogy ennek jogi természete egészen világos. De mit hoznak fel az osztrákok folyton, valahányszor arról van szó, hogy a nyereményéé szelvényadó nekik jövedelműi betudassék % Ók azt mondják, hogy a Magyarországgal történt kiegyezés alkalmával oly collossalis túlterheitetésben részesültek s azon arány, mely szerint Magyarország 31-4°/o-kai járul a közösügyi kiadásokhoz, oly kicsiny és ők oly rendkívüli módon vannak quotájuk által terhelve, hogy semmiféle új megterheltetett elfogadni nem hajlandók. Ennek illustrálására, t. ház, s az osztrák ferdítések megvilágítására leszek bátor néhány adatot a t. háznak előterjeszteni. (Halljuk!) Halljuk!) Kérdés az, vájjon Magyarország azóta, a mióta az 1867 : XII. törvéuyczikk által a számára biztosított önrendelkezést élvezi kisebb vagy nagyobb összeggel járul-e a közösügyekhez, mint azelőtt? Ha Magyarország nagyobb összeggel járul a közös kiadások fedezéséhez, mint a milyennel járult az 1867 : XII. törvényczikk keletkezéseelőtt: akkor az osztrákok egyáltalában jogosan nem beszélhetnek arról, hogy ők nagyobb mérvben lettek volna terhelve, mint voltak a Bachrendszer alatt, 1867. előtt. Ha figyelembe vesszük, hogy mit fizetett Magyarország a Bach-rendszer alatt az 1867. kiegyezés előtt, akkor kitűnik a J zárszámadásokból, melyek akkor vezettettek, hogy \ Magyarország átlag 53 millió forinttal járult a j közösiigyi kiadások fedezéséhez, tudniillik azokj hoz, a melyek akkor elkülönítve kezeltettek ós ez
