Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-365
426 365. országos ülés május 9. 1887. kívánatos közmegnyugvással való megalkotása, j bár ez épen ilynemű' törvényeknél ritkán szokott | eléretni, mert rendesen épen az ily irányú törvények mindenütt a világon heves küzdelmek folytán szoktak létrehozatni. De midőn ezeket megjegyzem, egyúttal sajnálatomat kell kifejeznem, ha e törvényjavaslatból törvény nem lesz, mert e törvényben láttam volna a visszaélések meggatlására, a mit mindnyájan hangoztatunk, a legbiztosabb eszközt és garantiát, a mennyiben az illetők, kik netalán hajlandók visszaéléseket elkövetni, látják, hogy ezzel czélt nem érnek. A másik ok, a miért sajnálom, ha a törvény létre nem jön, az, mert igen félek, hogy ez az igazolási eljárás szigorára is — reménylem, legfeljebb egy-két esetben — bénítólag fog hatni; mert képzelhető, miután voltak olyan esetek, hogy elkövettetnek valahol a legnagyobb visszaélések és a bíráló-bizottságnak a közt kell választani, hogy vagy a visszaélések daczára verificálja a képviselőt; vagy ha ezt nem teszi — a mint kivált az újabb szigorú szabályok szerint alig teheti — tért nyit arra, hogy ugyanazon visszaélések rögtön azután ismételtessenek. Mondom, nagyon sajnálom ezek miatt, ha a törvény létre nem jön. De mindemellett, mivel az aggályok, bár nem tartom alaposaknak, mindkét részről kifejeztettek és mivel nem óhajtom, hogy a választások folyamán, vagy azok bevégződésével ezen törvény legyen indokul felhozható arra, mintha az a választások eredményét bizonyos önző czélokból megváltoztatta volna : én részemről ismétlem, a legnagyobb sajnálattal bár, de hajlandó vagyok a kifejezett kívánatnak engedni s ezen javaslat tárgyalásától ez alkalommal elállani. (Általános helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház méltóztatik beleegyezni abba, hogy a törvényjavaslat ezen országgyűlésen ne tárgyaltassék. Ezt tehát határozatilag kimondom. (Helyeslés.) E szerint a ma elfogadott két törvényjavaslat harmadszori megszavazása és a számvizsgáló bizottság jelen'.ésének tárgyalása a holnap délután 1 órakor tartandó ülés napirendjére tűzetik ki. (Helyeslés.) Ugyanezen ülésben esetleg bizottsági jelentések is be lesznek mutathatók. Következik most Horváth Gyula képviselő ur interpellatiója. Horváth Gyula: A t. ház engedelmével (Halljuk!) interpellatiómat fel fogom olvasni s azután azt egy pár szóval bővebben is indokolni szándékozom. Az interpellatio igy hangzik: (Halljuk! olvassa.) Interpellatio. Tisztelettel -kérdem a ministerelnök urat: 1. Az ország külöuböző részein pusztított tűzvészek által rombadölt városok és községekben j esett óriási károk iránt van-e a t. kormány tájé| kozva ? 2. Tétettek-e intézkedések és minők a nyomor pillanyitni enyhítésére ? 3. Szükségesnek tartja-e a kormány, a menynyiben itt cultur missióval biró városok elpusztulása forog kérdésben, ennek elhárítása szempontjából a törvényhozástól a szükséges rendkívüli intézkedésekre meghatalmazást kérni? 4. A magyar kormánynak kormányzati teendő] én kivül, társadalmi missiója is lévén, szándékozik-e a t. kormány teljes súlyával odahatni,, hogy az ország lakosságának minden rétegében a szenvedők nyomorának enyhítésére üdvés mozgalom induljon meg. 5. És végre tekintettel arra, hogy épen e megdöbbentő csapások által nyújtott szomorú példák a biztosítási ügynek országunkban komolyabb jelentőséget adnak, a biztosítási ügyet hajlandó-e a kormány állami és közgazdasági tekintetből is külön tanulmányozás alávenni? Én azt hiszem, úgy a t. háznak, mint a t. kormánynak minden egyes tagjára a legutóbbi csapások, melyek az ország különböző részeiben levő városokat érték, lesujtóan hatottak s mindenki tudja azt, hogy hazánkban, a mely nagy anyagi erővel úgy sem rendelkezik, ily culturmissióval biró városoknak elpusztulása sokkal nagyobb jelentőségű, mint talán sokkal nagyobbmérvű károk, a melyek az egyes polgárokat érhetnék. Felesleges magyaráznom, hogy ez az ország egy oly várost, mint Eperjes, nem nélkülözhet s hogy azt a culturmissiót, a melyet ez a város évszázadokon át teljesített, más pótolni nem tudja. A magyar államnak Eperjesre szüksége van, úgyszintén Nagy-Károlyra és Toroczkóra is, a mely épen Erdélyben kiváló culturmissiót teljesít. Mindezek folytán igen természetesnek fogja a t. ház találni, hogy ha én kérdést intézek a t. ministerelnök úrhoz az iránt, hogy ezen országgyűlésnek még utolsó időszakában is módot és alkalmat nyújtson arra, hogy ha szükséges, a törvényhozás támogatásával is, ezen elhamvadt városok újból feltámadjanak. A kormányt intézkedéseiben, azt hiszem, a törvényhozás minden tagja pártkülönbség nélkül legkészségesebben fogja támogatni.Haily nagy csapás az országnak egyik vagy másik részében városokat pusztít el, a nemzetnek összesége, a magyar parlament, a magyar kormány bizonyára teljes erejét arra fogja fordítani, hogy a csapások által bekövetkezett károk enyhittessenek és lehetőleg elhárittassanak az ily csapásnak az országra nézve nemzetiségileg és közgazdaságilag komolyabb következményei. E szempontból adom be interpellatiómat és kérem azt a ministerelnök úrral közölni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: 3a a
