Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-364

414 U4. orsíágos ülés mAjns 1. 18*7. positiója feltételez a képviselőkben, vájjon nem i sokkal inkább érvényesülhet-e ez a gyengeség, ha egy bíráló bizottságban mind csupa egy pártbeli tagok ülnek, mint ugy, a hogy most történik, a midőn, igaz, a bizottságban is többség az, a mi a házban többség, de ott van az ellenzéknek ellenőrzése, a mit nagyon lehet és szoktak és helyes is gyakorolni. Ebben, t, képviselőház, én igenis nagy biztosítékot látok, hogy ha csakugyan rossz szándékkal, igazságtalanul akar egy bizottság ítélni, hogy az a más pártbeliek szeme előtt, az ő hozzászólhatásuk mellett történjék, mig ez a garantia az ajánlott mód szerint igen sok esetben tökéletesen elesnék. Ez egy további ok, a miért, azt hiszem, javasolt eljárás nem javítaná, hanem rontaná a helyzetet. Azt mondja igen t. képviselőtársam; hol van a sanctiója annak, hogy a szabályok megtartassanak! Ezt, t. ház, az egyik és a másik mód szerint csak egyben lehet keresni: a bírósági tagok becsületében és a megállapítandó szabályok eorrectségében. Becsületességet föl kell tételezni az egyik képviselőről ugy mint a másikról. Ha ezt nem tételezzük fel, akár mint ellenzéki, akár mint kormánypárti tag legyen a bizottságban, a sanctiö mindig hiányozni fog. (Ugy van! a jobboldalon.) A biztosíték pedig szemben az eddigi szabályokkal áll épen abban, a mit a t. képviselő ur is elismert, hogy ezen új szabályok létesíttetnek; áll épen abban, hogy az eljárási szabályok tüzetesen meg vannak állapítva; az alaki kifogások, melyek miatt vissza lehet vetni a kérvényt, megvannak nevezve és korlátozva ; bizonyos esetek, melyekben vizsgálatnak kell tartatni, obligatorie ki vannak jejölve és az oly esetek, melyekben a választást meg kell semmisíteni, hasonlón kötelezően ki vannak mondva. (Helyeslés jőbbfelöl.) Én ma is ismétlem, a mit a múltkor mondtam, hogy az én meggyőződésem szerint mindaz, a mit ez irányban házszabály utján tenni lehet, meg van ezen házszabályjavaslatban téve és megvan nem kisebb, de szerintem fokozotabb mértékben, biztosabb módon, ugy a mint a bizottság alkotta, biztosabb módon mint a t. képviselő ur indítványa szerint. Épen ezért kérnem kell a t. házat, hogy az indítvány elvetésével a bizottság javaslatát méltóztassék elfogadni, (Helyeslés jobbfelöl.) Horváth Lajos: T. ház! Tudom ugyan, hogy a szólásra jogom nincs, mert indítványomat 10 tag nem irta alá, de kérem a t. házat, méltóztassék nekem a szólás jogát kivételesen megadni. (Halljuk! Halljuk !) Elnök: A t. ház a képviselő urnak a szólási jogot megadja. Horváth Lajos: Először is a t. ministerelnök ur ama kijelentésére, hogy nem ez az egyedüli mód annak elérésére, a mit én is akarok, a t. ministerelnök ur is akar és valósziníüeg az egész ház is akar, megjegyzem, hogy én ezt soha sem állítottam sem a bizottságban, sem itt a házban s ezen állítás ellenében csak azt a másik állítást koczkáztatom, hogy talán az sem a leghelyesebb mód, a mely a javaslat 35. §-ában contemplálva van. Kerestem az igazságot, az orvoslás leghelyesebb módját és figyelmeztettem arra a t, bizottságot s a bizottság, ha ' akarta volna, azt a legjobb módot bizonyosan meg is találta volna. A t. ministerelnök ur javaslatomra két ellenészrevételt tett, tudniillik először azt, hogy nem éretik el az a czél, amelyre ezen az oldalon törekszünk, vagyis a pártok arányos képviselete. Eszem ágában sem volt a pártok arányos képviseletének eszméje, sem az, hogy új jogokat szerezzek a t. ellenzéknek: egyedüli czélom az volt a javasolt szervezet által, hogy ne tudja senki, sem ellenzéki, sem kormánypárti képviselőjelölt azt, hogy ki fog felette ítélni; mert az a suppositio, hogy saját pártjabeliek ítélnek felette, vezeti oda a képviselőjelölteket, hogy olyat is elkövessenek — ha szükségük van reá —- a mit különben a törvény tilt és a közmorál meg nem enged. Reám nézve teljesen közönyös, akárhogy alakul meg az a biráló bizottság. A dolog súlya abban rejlik, hogy a képviselőjelölt ne tudhassa azt, hogy ki fog ítélni fölötte: párthive-e, vagy politikai ellenfele? Ez pedig, azt hiszem, javaslatom által eléretnék. Azt is mondja a t. ministerelnök ur, hogy kevésbé lesz az érdemleges eldöntés igazságos, mert hisz egyik bizottságban a sors esélyei szerint, tisztán kormánypárti lesz az absolut vagy relatív többség, a másik bizottságban pedig tisztán ellenzéki. Tehát a mennyiben a control hiányozni fog, az állapot rosszabb lesz mint a mostani. Erre nézve röviden csak azt jegyzem meg, hogy a többeégre nézve ez az eset nem fogna előállhatni, mert a többség által választott elnök mindig ott lesz, tehát a control mindig meglesz. De én a controlt nem is látom elkerülhetetlenül szükségesnek, mert azon szempontból indulok ki és miután a Curia bíráskodását a t. ház már elvetette, nem is indulhatok ki másból, mint abból, hogy a képviselő, tartozzék akár a kormánypárthoz, akár az ellenzékhez, lehetőleg tárgyilagosan fog ítélni. E tekintetben tehát nekem scrupulusom nincs; mert nem szabad kétségbe vonnom, hogy az ellenzéki képviselő mint biró igazságos ítéletet fog hozni kormánypárti képviselő felett és viszont a kormánypárti képviselő ellenzéki képviselő felett. (Helyeslés balfelöl.) A t. ház engedelmével még egy pár szót. (Halljuk!) Egyáltalán nem volt szándékom sem a t. kormányt, sora a t. házat sérteni vagy gyanúsítani.