Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-364

408 364. országos ülés május 7. 1881. helyesek legyenek is azon intézkedések, melyek az eljárást szabályozzák s melyeket házszabályainkban eddig sajnosán nélkülöztünk, de hiányzik a sanetio arra nézve, hogy e szabályok meg h tartassanak. Hisz a biráló-bizottságok tagjai legjobb meggyőződésünk szerint ágy járnak el, a hogy épen akarnak; meg fogják tartani a szabályt, vagy mellőzik azt, a ház nem tehet egyebet, mint tudomásul veszi a verdictet s ezzel megszűnik az ügy létezni és sehol senki panaszszal elő nem állhat. A sanetio tehát teljesen hiányzik. Azt sem lehet mondani, t. ház, hogy indítványom térfoglalást czéloz az ellenzék részére, szemben a t. többséggel. Térfoglalás — ezt őszintén mondhatom — czélom egyáltalában nem volt. Czélja e javaslatnak csak az, hogy a felmerült bajt, a vesztegetést, valahára gyökerében támadjuk meg, vagy azt legalább jelentékenyen mérsékeljük. És, t. ház, ha csakugyan komoly és őszinte volt az a kijelentés, a mely e házban már igen sokszor felhangzott, hogy a létező bajokat a házszabályok keretében lehet is, kell is orvosolni; ha őszinte és komoly volt az a kijelentés, hogy minden áron meg kell rátolni a választási visszaélést, a mely aláássa a parlament tekintélyét, megmételyezi a közerkölcsöket, megrontja a középosztályt és mindezeknél fogva létfeltételeiben fenyegeti fajunk fenmaradását: akkor, t. képviselőház, azt hiszem, meg kell ragadni azon, jelenleg már egyetlen lehetséges módot, mely szerint ez a kórállapot megszűnnék vagy a baj jelentékenyen mérsékelteinek. S midőn még azt is kijelentem, hogy indítványom elfogadása egyátalában nem késleltetné a javaslat további tárgyalását, mert annak további fejezetein végig mehetünk, legfeljebb majd utólag a szakaszok egyes idézeteit kellene rectificálnunk: a közérdek szempontjából a legmelegebben ajánlom úgy a t. többségnek, mint az egész háznak indítványom elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. TÖrs Kálmán jegyző (olvassa az indítványt). Hoitsy Pál: T. ház! Csak nagyon röviden akarok egynémelyeket eímundani a jelen szakaszra nézve. Én értem azt és tudom magyarázatát adni annak, hogy bizonyos esetekben szigorra, igen nagy szigorra van az államnak szüksége egyes visszaélések meggátlása tekintetéből és a magam szempontjából bizonyos körülmények közt nem is irtózom a szigortól még akkor sem, ha az drákóilag gyakoroltatik. De azt gondolom, t. báz, hogy a messze menő szigornak mindenek fölött azon esetben van helye, a melyről most szó van ; mert nemcsak arról van szó, hogy a választási visszaélések kiirtassanak, nemcsak arról van szó, hogy a megmételyezett közerkölcsök orvosoltassanak, hanem van egyszersmind szó az ország középosztályának elszegényedéséről, a mi, ha a választási visszaéléseken segítve nem lesz, a legrövidebb idő alatt teljes mértékben be fog következni. Méltóztassanak körülnézni az országban és tapasztalni fogja mindenki, mennyire megy azoknak száma, a kiket a választási költségek tönkre tettek és a kiknek anyagi állapotát azok egészen megingatták. Ily esetben nemcsak elfogadható, hanem azt hiszem, mindnyájunk által követelhető a szigor, még pedig a mentül nagyobb mértékben kifejtett szigor és azért én a javaslatban foglalt némely szigorításokat igenis helyeseknek tartom. De mégis azt hiszem, hogy minden szigornak egyik legelső és legfőbb alapfeltétele az, hogy igazságos legyen. Mert úgy alkalmazni a szigort, hogy azt mondjuk: ezentúl kegyetlenül, drákói szigorral fogunk eljárni, de ezt a szigort majd csak magunk fogjuk gyakorolni, sem az igazság, sem a méltányosság szempontjából helyesnek nem tartom. Hogy ezt a szigort gyakorolhassuk, t. ház és hogy e tekintetben bizonyos eredményeket érhessünk el, arra nem lehetséges más mód, mint a pártatlan biróság és e tekintetben Horváth Lajos, előttem szólt t. képviselőtársam igen helyesen utalt arra, fhogy bármiként fognak is a pártok alakulni e házban, mindaddig, mig a bíráskodás tisztét maguk a képviselők fogják gyakorolni, maguk a képviselők fognak ezzel a hatalommal élni, addig pártatlanságot emberi előrelátással várni nem lehet. Tehát én is arra az álláspontra helyezkedem, a melyre Horváth Lajost, képviselőtársam helyezkedett, hogy tudniillik ha már egyszer a többség elhatározta, hogy a képviselőház bizonyos okoknál fogva ne adja ki kezéből azt a hatalmat, hogy a képviselők választása felett a verdict-et ő maga mondja ki, akkor feltétlenül szükségesnek és méltányosnak azt tartom, hogy képviselve legyenek azon bíróságokban számarányukhoz képest az egyes pártok és hogy meglegyen lehetősége annak is, a mit Horváth Lajos t. képviselőtársam imént kifejtett, hogy tudniillik lehessen megalkotni oly bizottságot, melyben eshetoleg ellenzék van többségben. Erre nézve az előttem szólott képviselő ur javasolt is egy módot. Én, megvallom, megelégedném a magam szempontjából kevesebbel is, megelégedném annyival, a mennyivel az igazság szempontjából a többségnek is meg kellene elégednie, tudniillik azzal, hogy a bíráló-bizottságban ne 21 ellenzéki és 21 többségi tag legyen, hanem abba a pártok számaránya szerint jönnének bele. Ennek elérésére több mód létezik. Ott, a hol a többség a lehető legloyalisabban jár el, erre nézve semminemű házszabályi intézkedés nem szükségeltetik, megtörténhetik az amúgy is. De nem akarok ezúttal reeriminatióba bocsátkozni, mert ezt az egész ügyet nem úgy fogom fel, mint az önökét, vagy a mi ügyünket, hanem általában mindenkorra a leendő többség és kisebbség ügyét, azért ismétlem,