Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-331

32 331. országos ttlen február 25. 1887. nemzeti hadsereg nélkül az 1867-iki kiegyezés nem létezik, hanem rútul ki van játszva ő Felsége háta mögött. Ki kell jelenteni, hogy a nemzeti se­reg nélkül a monarchia még ingatagabb lábon áll, mint a külügyi politikának Austria részéről való monopolisálása által. Ki kell jelenteni, hogy mit ér nekünk a papir alkotmány, ha annak egyik fő postulatuma, a magyar nemzeti hadsereg nem lé­tezik. Ki kell jelenteni, hogy fikkor kár volt kie­gyeznünk, ha nincsen nemzeti hadseregünk, kár volt adósságot adósságra csinálni, kár volt az adókat folyton emelni, kár volt a jobb sorsra érde­mes magyar nemzetet anyagi és erkölcsi romlás szélére vinni. És a bécsi urakat komolyan kell figyelmeztetni, hogy századok tanúsága arra inti őket, hogy hagyjanak fel végre valahára hagyo­mányos szellemökkel, hogy lássák be szinte szá­zadok tanulságán, legújabban pedig az 1849. után elviharzott eseményeken okulva, értsék meg, hogy az osztrák-magyar monarchia hadseregének újjá születése egyedül és kizárólag a magyar nemzeti hadsereg kifejlesztése által lehetséges. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. báz, hogy lehet ezt feltenni, hogy a bécsi urak ezt be fogják látni, ha egyszer saját kormányunk, ha Tisza Kálmán ministerelnök ur görcsösen ragaszkodva azon bársonyszékhez, mely­hez kazafiatlan önzése s határtalan hiúsága szö­gezte, szövetkezett a bécsi katonai párttal és ev­vel szövetkezve újra és újra feladta a magyar nemzeti hadsereget, mint a nemzet, mint a biro­dalom, mint adynastiíi egyik legerősebb biztosíté­kát. Pedig épen Tisza Kálmán ministerelnök úrtól várhatta kiki, hogy ő, a ki 8 éven keresztül elke­seredett tűzzel és hévvel követelte a magyar nem­zeti hadsereget és átkot szórt az azt feláldozó 1867: XII. törvényczíkkre, mint minister, iegaíább azon nemzeti hadsereget fogja felállítani, mely bennünket a 67-íki kiegyezés alapján megillet. De mi történt, t. ház ? A hííhós nagy öblű ellenzéki vezérszónok . . . (Nagy. zaj a jobbolda­lon) Tudom, hogy nem szívesen veszik önök a magyar nemzeti hadsereg kérdésének feszegetését. Az 1875. február 3-ikí fusiós, vagyis inkább con­fusiós beszédében (Derültség a bal- [és szélső balol­dalon) a magyar nemzeti hadsereget alig érintette. (Halljuk!) A ministeri tárcza átvétele iránt foly­tatott alkudozásokban pedig egyáltalában föl sem említi a nemzeti hadsereget. Ezzel t. ház, ő nemcsak saját programmját akasztotta szegre, ha Deák Ferenczét is. És ő, a kk a mint mondani, elkeseredett tűzzel 8 éven keresztül követelte a magyar nemzeti hadsereget, a ki még 1874-ben 0 Felsége előtt nyomatékkal hangsúlyozta a magyar nemzeti hadsereg felállí­tásának szükségességét, a mint minister lett, nem­csak, hogy föl nem. állította, nemcsak, hogy életbe nem hivta e nemzeti hadsereget, hanem a territo­riális elhelyezésnek százados jogát.melyet egyetlen­egy német minister sem birt elvenni a nemzettől és a mely a magyar nemzeti hadsereg létjogát, mint egyik főfeltételét biztosítja és hangsúlyozza smely az első lépés a magyar hadsereghez, szintén eljátszotta, kiszolgáltatta a bécsi kegyeknek, bécsi érdekeknek, Austriának. Ez által természetes, t. ház, hogy a közös, avagy mi mindegy, az egységes osztrák hadsereg egységes jellege új biztosítékot nyert, ugy hogy már ezentúl a magyar nemzetnek semmi befolyása, semmi beleszólása a hadsereg kérdésébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, Tisza Kálmán ministerelnök leg­nagyobb, legégbekiáltóbb bűne,amelyeta magyar nemzet ellen elkövetett s a melyet a magyar nem­zet neki sohasem fog megbocsátani. (Helyeslés a a szélső baloldalon.) És ez oknál fogva, noha most még, a mindenféle utakon és módokon, amolyan szent-endrei épületes, mintaszerű, erkölcsnemesítő választások folytán összeállított parlamenti több­ség Elnök: A képviselő ur, arra nincs jogosítva, hogy képviselőtársai ellen ily vádakot emeljen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha fenn akarjuk tartani egymás iránt a kölcsönös tiszteleteié házban, lehe­tetlen, hogy egyik képviselő a másikról ily módon beszéljen. (Helyeslés jobboldalon. Nagy zaj a szélső báloldalon.) Minden képviselőnek kötelessége oda­hatni, hogy a pártok között a kölcsönös tisztelet fentartassék. (Zaj a bal- és szélső baloldal némely padjain. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen irány­ban méltóztassék moderálni szavait. (Helyeslés jobb­felől.) Zimándy Ignácz: Ha most még a szavazó géppé törpült hivatalnok sereg, (Élénk derültség a a szélső baloldalon) ha most még a magyar nemzet testén élősködő, a magyar nemzet kiszipolyozott véréből és vagyonából megkövéredett és meggaz­dagodott parasíta zsidóság. (Nagy derültség a szélső balon. Felkiáltások jobbról. Rendre! Nagy zaj.) Elnök* (csenget) Ezért a nyilatkozatáért, a melylyel 700,000 magyar embert sért meg, rendre­utasítom a képviselő urat. (Helyeslés a jobb-, a szélső baloldalon-) Zimándy Ignácz: Ha most még a katholikus és protestáns fő- és alpapság szolgarésze mellette van is, (Mozgás jobbfelől. Felkiáltások: Rendre!) a nemzet nagy tömege már régen elfordult tőle (Ugy van! a szélső baloldalon) és azon perczben, melyben a korona őt elejti, politikai szereplésének örökre vége lesz. (Tetszés a szélső baloldalon.) Jól tudja ezt az igen t. ministerelnök ur s görcsösen ragaszkodván bársony székéhez, semmiképen sem akar ellenkezésbe jönni a bécsi katonai párttal, (Ugy van! a szélső baloldalon) melynek védelme nélkül a közelégületlenség netáni kitörései ellen I Magyarországon sohasem volna biztos. Azért vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom