Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-361

37* 361. ^rszágoä aiés májas 3. 1887. Haviár Dániel: T. képviselőház! Sokkal fontosahb és sokkal komolyabb a helyzet, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, hogy sem túlzó kifejezéseket használva, igazolni akarnám az igen t. ministerelnök urnak tegnapi beszéde végén használt kitételét. 0 szerinte a magyar nemzetnek józan és természetes esze többséget biztosít a kormány részére; szerinte az álprófétákra a többség nem hallgat és lazításnak tünteti fel azt, ha valaki föltétlenül nem borul a kormány elé és ha valaki egyáltalában véleményt mer koczkáztatni. Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, ilyen jelzőket egyáltalán nem érdemeinek meg még a vita hevében használt, a kedélyek ingerültsége miatt néha talán túlzó kitételek sem, melyekkel itt a parlamentben egyes szónokok élnek. Az igen t. kormánypárt részéről fi felszólalás jogával senki más nem élt, csupán a kormánynak feje, a ki egyszersmind pénzügyminister, továbbá a volt pénzügyminister és pénzügyministeri állam titkár. Ez, megengedem, elegendő és nem is lehet követelni, Iiogy mindenki szóljon ; hanem bizonyára jellemző, hogy cs:?k azok szóltak, a kik eddig tényezői voltak azon eredménynek, melynek nyomasztó súlyát, ha kezünket szivünkre tesszük, pártkülönbség nélkül mindnyájan kell, hogy érezzük. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Az államtitkár ur, igen sikerült dialecticájú beszédben igyekezett pénzügyeink helyzetét és pénzügyi kezelésünk mivoltát oly módon feltüntetni, a mely mindenesetre csak hátrányos lehet nemcsak a házban ülőkre nézve, hanem künn a nagy közönségnél is; mert az a fényes dictió, az az önérzetes, talán túlságosan önérzetes hang, azt a benyomást tehette, hogy minden rendben von és a legkisebb ok sincs aggodalomra. Legalább az a hang, az a modor úgy tüntette fel a helyzetet, hogy dicsckvésre való dolgok forognak fenn (Ugy van! a szélsőbalon.) és ezzel megsemmisítette, tönkre tette mindazt, a mit komolyon a helyzetnek megfelelő szomorú hangon bevallottak a pénzügyminister, a ministerelnök és a pénzügyi bizottság jelentései. Az a tüntető előadás, hogy minden hivatalosan tudomására jutott a parlamentnek, hogy ez mind be lett jelentve póthitelek alakjában, be lett jelentve a zárszámadások előterjesztésekor, tehát itt egyáltalában nem történt olyan, a miről nem volna tudomása mindenkinek, ez a hang jogtalan. Mert engedelmet kérek hiszen hogy ha erre az alapra rá lehet állani, akkor zárjuk be a parlament kapuit és feltétlen bizalommal ruházzuk fel a kormányt, hagyjuk jóvá mindazt, a mit tettek, hisz akkor felesleges itt tanácskozni, felesleges az ország szükségletét, adóképességének erejét itt meghányni, vetni, a költségvetést megállapítani, azt ő Felségének szentesítése után a törvények közé iktatni,akkor az egyáltalában nem másra, mint a közel múltban évről-évre követett eljárás szerint i arra való, hogy meg ne tartassák, megtöressék, megszegessék, legalább ugy tűnik fel a dolog. Dicsekedni azzal, hogy rám van bizva valami, költök az adott hatalomnál fogva, de nem loptam. Ezzel azt hiszem, nincs joga dicsekedni senkinek, dicsekedni annak, a ki adott korlátok között az adott viszonyokhoz képest eljár, a szerint vezeti különösen pénzügyeit, aszerint igyekezik terjeszkedni, a hogy az állam ereje megengedhetőnek tanusitja. Nagyon röviden bátorkodom utalni arra, hogy az a pénzügyi helyzet itt a ház kebelében egészen más színben volt évről-évre feltüntetve és hogy nem szabad azon biztatás, túlönérzetes hangnak engednünk és hinnünk, nem szabad azon benyomás alatt maradnunk, gondolkoznunk, éreznünk. A pénzügyi bizottság, a mely szakemberekből áll, a ' mely bizottság lelkiismeretesen, komolyan igyekszik megoldani kötelességét hogy az mennyire sikerül, az azután más kérdés — a pénzügyi bizottság az 1886. évi államköltségvetés "*" vonatkozó jelentésében azt mondja, hogy az 1886-ra előirányzott költségvetés visszaesést jelez és esetleg előidézheti a pénzügyi rendezés fennakadását is. Azonfelül ugyanezen jelentés azt mondja, hogy a kormány a mutatkozó túlkiadásokra megteszi és részben kilátásba helyezi a szükséges óvrendszabályokat és ezekre csakugyan szükség volt — nagy felkiáltójel — mert nem szabad a nemzet azon nagy áldozatkészségével, tudniillik a mennyi terhet vállain emel, ezen áldozatkészségével izemben a kiadások emelése által az eredményt- veszélyeztetni; továbbá azt mondja ugyanezen jelentés, hogy a helyzet enyhítésére az utóbbi időben észlelt jelenség, a parlament ellenőrzésének fokozását teszi szükségessé. Hát én hiszem, hogy ezt komolyan mondta a pénzügyi bízottság akkor, mert apróságoknak nyilvánította azon összegeket, a melyek azután 22 millió, 32 millió öfszegben tűnnek föl. Azonfölüí az 1887. évi állami költségvetésre vonatkozó jelentését azzal kezdi a bizottság: „Állami háztartásunk rendezése az utóbbi években fennakadást szenvedett." No hát ez tiszta és érthető dolog. Azt mondj; , hogy visszaesést jeleznek a túl kiadások s hogy azért mutat föl a folyó évi költségvetés oly nagy hiányt, mert szükséges, hogy emeltessenek azok az összegek s hogy igy a túlkiadások el legyenek kerülve egyfelől, valamint a póthitelek mellőztessenek. Tehát a folyó évi költségvetés egyik főindoka volt az, hogy azért kell ily magasan megállapítani a fedezetet a szükséglethez képest, ha azon szorongatást, azon napról-napra való tengődést, a mely mindenesetre hátrányos az államra nézve, mert sokszor ha megszorul és kölcsönhöz kell nyúlnia, ez többe kerül, mellőzni lehessen és e szerint ne legyen kénytelen az államkormány ilyenekhez nyúlni és ne legyen kénytelen e féle javaslatokat a törvényhozás elé terjeszteni; azon-