Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-361

376 361. országos illés májas 3. 1887. 32 forintról lenne szó, sőt még egy jóravaló falusi számadásban is alaposabban szokták okadatolni bármily csekélyke összeg kiadását is, mint a mi pénzügyi bizottságunk teszi e roppant összeggel, a mi csaknem összes földadónkat emészti fel. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Erre is alkalmazható a magyar példabeszéd, hogy a zsák megtalálta foltját. Kormány, mely 30—40 millió deficit mellett egy rövid félév alatt egy 22 és nem sokára rá egy 32 milliós póthitellel áll elő. Kormány, rneby pár év alatt — oda véve a 18 milliós, az építkezési és közösügyes póthiteleket is — mintegy 75—80 millióval ad ki többet, mint a mennyire a költségvetés megállapításakor felhatalmazást nyert és egy pénzügyi bizottság, mely a kötelességszerű szigorú számonkérés és feleletre vonás helyett amicabilis bizalomtól áradozva csak hozsannákat tud zengeni, az alkotmányos budgetjogot ily konokul, ily szemérmetlenül, ily lelkiismeretlenül kijátszó kormánynyal szemben: az valójában a eynismusnak oly conglomeratióját képezi, a minőt csak nálunk gyülemlithetett össze a közösügyes rendszernek ez erkölcsfertőztető korszaka. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hallottunk a tegnapi napon a ministerelnök és satellesei részéről nagyon szép körmönfont sophismákat, a melyekkel a túlkiadásokat szépítgetni s a felzúdult közvélemény élesen látó szemét porhintéssel elhomályosítani törekedtek. Hallottunk ez és más alkalommal is dicséneket zengeni, az e kormány által eszközölt nagy befektetésekről, melyekkel e túlkiadásokat igazolni erőlködnek : ámde e befektetésekkel szembeállíthatjuk azon mintegy 127 milliónyi jövedelemszaporulatot, ., mit az államháztartás egyensúlyát adóemelés nélkül rendezni vállalkozott Tisza-kormány e nemzet tői évente felcsikar; de azért a deficit ma sem kisebb, mint volt a megbuktatott kormány alatt, sőt e póthitelek odaszámításával, azt jóval túlszárnyalja. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Aztán, t. ház, ideje, hogy már egyszer tisztába jöjjünk azokkal az annyit hánytorgatott befektetésekkel, a melyekkel minden bűneiket takargatni iparkodnak. Egy más alkalommal a pénzügyi bizottság előadója és ismét a kormánypárt más pénzügyi capacitäsai a deficitekkel és adósságokkal szembe állítottak — ha jól emlékszem — 360 millió beruházást vasutak és egyebekben. LángLajos képviselő ur pláne 900 milliónyi befektetést csillogtatott itt. No hát, mi e fenhéjázva hirdetett beruházásokkal szembe állíthatjuk azon közel 6 milliárd összeget, a mit 20 év alatt a nemzettől felesikartak adó s más állami bevételek czímén, azon 100 milliót túlhaladó állami jószágot, a mit elfecséreltek s azon másfél milliárdnyi adósságot, a mit azóta összehalmoztak s akkor kitűnik, hogy az elköltött és a közösügyes moloch által elnyelt miiiiárdoknak vajmi számbavehetetlen csekély százalékát képezik azok a hánytorgatott beruházások és befektetések. (Helyeslés a szélső bálfelöl.) A pénzügyi bizottság is töredelmesen bevallja indokolásában, hogy a kormány a vízszabályozási kölcsönök s más alapokból 7.750,000 forintot egyebekre használt fel. Tette pedig ezt minden felhatalmazás és a törvényhozás beleegyezésének kikérése nélkül, tehát önkényüleg, saját szakállára. Hisz ez oly hallatlan visszaélés, a mi más alkotmányos állemok életében példátlanul áll. Hisz ez az alkotmány felforgatása; ily cselekedetért másutt a kormányt nemcsak csúfosan elcsapnák, hanem vagyoni felelősségre is vonnák. Nálunk a pénzügyi bizottság a helyett, hogy a vád alá helyezést kezdeményezné : a 32 millió fedezetének megszavazását ajánlja, még pedig ajánlja el nem fogadható banális ürügyek alatt, mert azt, hogy ez által véget akar vetni az idegen pénzek felhasználásának, indokul nem, legfeljebb vádpontul fogadhatjuk el. Hisz idegen pénzek felhasználását a magán életben és a büntető eljárás terén is sikkasztásnak minősítik s nehéz börtönnel büntetik; az ily tény az államéletben még terhelőbb beszámítás alá kell hogy essék; hisz elnézés, elsimítás esetében nem a btínező, hanem maga az állam lakol meg érette, mert tegyük fel, hogy a kormány elbukik, vájjon az ország felmentve lesz-e azáltal, hogy a czéljaitól elvont pénzeket és elkezelt alapokat visszatérítse:

3 Továbbá a pénzügyi bizottság a 32 millió megszavazását azon bizalom által akarja indokolni, a melylyel a pénzügyek jelenlegi vezetője; már tudniillik Tisza Kálmán iránt viseltetik. No hát én nem tudom felfedezni, hogy ez a szeretetteljes bizalom honnan nyeri táplálékát ? Mert a ministerelnök ur pénzügyi szakképzettségét a képzelődés százszor nagyító üvegén sem tudná más halandó felfedezni, hisz maga is elég szerény volt korábban bevallani, hogy e téren az ismeretlenség régióiban tapogatódzik. Már pedig a kész Minervák korunkban nem szoktak a fájós fejekből kiszökelni; de különben is a bizottság és a többség e feltétlen bizalmát alig lehetne a helyettes pénzügyér ur ez első műveletéből, a mi 32 millió új adósságcsinálásban jelentkezik, kimagyarázni, hisz az adósságcsináláshoz elődei is jól értettek. (Derültség a szélső balon.) A helyettes pénzügyér ur ezen első műkedvelői szárnypróbálgatásában gyönyörködhetik a pénzügyi bizottság t. előadója; de mi, a szegény fizető nép és annak megbízottai, korántsem tudunk annyira lelkesedni, sőt az ily drága bizalmaskodást határozottan elítéljük. Wekerle t. képviselő és államtitkár ur óvatosságból tartja szükségesnek az összeg megszavazását, mi ezen 32 millióba — illetőleg a beszerzési ár és provisióval együtt 34 millióba —