Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-360

360. ©rszáras ülés május 2. 1887. E73 Hogy félre ne értessem: a képviselő ur idézte az államtitkár ur ellen. Helfy t. képviselő ur is, azt hiszem, két dologban téved és ez az, a mit helyre akarok igazítani, nehogy alapul szolgálhasson később olyan, hasonlag a tényállásnak meg nem felelő állításoknak, a mint a minőket például az 1886-iki megszavazásokról tett nyilatkozatokkal szemben használni hallottam. Azt állította ugyanis egy képviselő ur — hogy mindjárt erre reflectáljak — hogy 1886-bím határozottan megmondatott rrdnisterek, bizottság, mindenki által, hogy ez az uíolsó

; hogy többnek nem szabad lenni és ime most megint kérnek. Hát nem tudná a képviselő ur, hogy akkor nem az mondatott, hogy pénztári készletek kiegészítésére nem fog kéretni, sőt mint a t. előadó ur most is ismételte, az ellenkező mondatott, az mondatott, hogy oly mérvű túlkiadásoknak, előirányzat nélküli kiadásoknak, mint minők 1884 ben és 1885-ben voltak, többé történni nem szabad. Ez volt mondva, nem pedig az, a mit a képviselő ur most, szemben a történt dolgokkal állítani szíves volt. Ezt az egyet megjegyezni kívántam. A másik, hogy visszatérjek Helfy képviselő úrhoz, az, hogy ő is abból a tévedésből indul ki, hogy a pénzügyi bizottság tisztán bizalom alapján szavazza meg ezen 32 milliót. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, ha az indokolást elolvassa, kimutatja annak szükségét a pénzügyi bizottság is és azután mint egyik okot hozza fel a bizalmat is. De hát bűn-e az, t. képviselő ur, ha valaki azt mondja: erre szükség van, én megszavazom annyival inkább, mert bízom a kormányban ? Ez nem lehet? Ez hiba? Ellenben azt mondani: átlátom, hogy szükség van, még többre volna szükség, de nem szavazom meg, mert nem bízom azokban, a kik kezelni fogják, ez helyes, szabályos eljárás? Megvallom, itt ismét csak azt látom, hogy a parlamenti egyenjogúságot ugy értik, hogy az egyik résznek minden argumentum jó, a másiknak pedig semminővel élni sem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) De én azt hiszem és nem támadom azon álláspontot, hogy mondhatja valaki: szükség van, még azt is mondhatja •— a mi ez esetben nem áll — hogy még több kellene, de nem szavazom meg, mert nembizom a kormányban. Ezt jogosnak ismerem el. De akkor mégis jogosnak kell elismerni, nem azt, hogy azt mondja valaki, hogy nem tartom szükségesnek, de megszavazom, hanem azt, hogy szükségesnek és elégnek is tartom, nem tartok többet szükségesnek, mint azok, a kik még azt sem szavazzák meg, de ennyit szükségesnek tartok és mert bizalommal is viseltetem, megszavazom. Azt hiszem, ez oly eljárás, a melyet sem alaposság, sem a parlamentarismus szempontjából megtámadni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon,.) A másik képviselő ur azt mondja, hogy a törvényjavaslat indokolásában azért is kérem ezen összeget, hogy addig, mig az egyensúly helyreállítva nem lesz, többé ilyenről szó ne legyen. Nem tudom, én értettem-e őt rosszul vagy ő értette-e rosszul ezen passust, de ugy látom, hogy ebből azt magyarázza ki és némelyek még az ámítást is kedvencz szavak gyanánt ismételték, mintha az mondatnék, hogy ha ezen 32 millió megszavaztalak, soha többé, mig az egyensúly helyre nem áll, kölcsönre, hitelműveletre nem lesz szükség. Méltóztassék elolvasni azon passust. En abban egyszerűen azt mondom, hogy azt akarom elkerülni, hogy a költségvetésben megállapítotton kivül ilyen rendkívüli, azon túl kérendő kölcsön esete rendes viszonyok közt elő ne forduljon. Ezen kettő közt nagy a különbség. (Ugy van! a jobboldalon.) Bár mondhatnám, de nem mondhatom igazságosan azt, hogy a költségvetés keretén belül nem lesz szükség még egy ideig kölcsön utján fedezni szükségleteinket De ép azért, mert ezt nem mondhatom alaposan, nem is mondom; mert én egész őszinteséggel és nyíltsággal akartam és akarok nyilatkozni. Megjegyzem még azt is — mert ezt is hallottam — meg lehet, azt fogják mondani, ha a jövő évi, az 1887. vagy 1888. évi zárszámadás kisebb pénztári készletet mutat ki, hogy ime már ismét nincs meg a pénz. Azt is mondom — a kik foglalkoznak a dologgal, tudják — hogy a pénztári készletnek egyik rendeltetése az, hogy ha az év folyamán a jövedelem csökkenése, vagy esetleg rendkívüli kiadások állanak elő, az államháztartás zavar nélkül vezethető legyen addig, mig a törvényhozás intézkedik. És igy igen meglehet az, hogy az ilyen készletek egyik évről a másikra ily esetekben apadnak. Tehát azt senki se mondhatja, hogy ez oly fix összeg, mely soha változni nem fog. De én azt hiszem és részemről ezt is contemplálom, hogy ha ily eset beállana jövőben, mindig —• legalább ha tőlem fog függni — a költségvetéssel egyidejűleg fogom kérni az abban beállott hiány fedezését is és igy el lesz érhető az, hogy a pénztári készlet megmaradása mellett a költségvetés keretén kivüli hiteleket igénybe venni ne kelljen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Igy óhajtom ezt megmagyarázni félreértések és félremagyarázások elkerülése végett. Horánszky t. képviselő ur elmondta azt, hogy a nélkül, hogy nagyobb befektetések történtek volna ebben az évben, 92 millió frt effectiv kölcsön igényeltetik. Ha, mint gondolom, beleszámítja a törlesztésre más törvény alapján felveendő kölcsönt is, az összegben körülbelül igaza van : de ha az ember egészen alaposan és ugy akar beszélni, hogy másokat is, kivül e házon és itt is, igazságtalan ítéletre ne vezessen, helyes volna egyfelől megmondani ezt a 12 milliót, mely más törvény alapján törlesztési czélra fordittatik, tehát a folyó év