Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-360

g<70 360. országos ülés májas 2, 1887. bizonyos kölesönöket szavazott meg, ezeket és illetőleg ezek kamatait fedezni kell, tehát itt van a különbözetnek megfelelő szükséglet. De ezenkívül méltóztattak hallani Wekerle államtitkár és képviselő ur előadásából, hogy mennyire megy azon összeg, a melyet minden évben január elején kell fedezni, midőn oly kiadásokat kell teljesíteni, melyekre a fedezet csak a jövő félévben folyik be. Ezen összegek fedezéséről azonban nem az illető év január elején kell gondoskodni, hanem hogy ez összegek az illető fizetési helyen kifizethetők legyenek, azokat már az előző év havában kell beszerezni, hogy a fizetés a jövő évben megtörténhessék, noha novemberben ezen összegekre fedezet megszavazva nines. Ezen szükséglet 25 millióra megy, Az év második felében a szükséglet már nem oly nagy, mert akkor a jövedelmek befolynak. Már most méltóztatnak látni az indokolásból, hogy az 1885-iki zárszámadások szerint apénztári készletek 23 milliót tettek. Ha ebből leszámítjuk az idegen pénzeket, melyek megvannak, mert a 23 millió egy részét teszik, ezen összegek kifizetése után marad körülbelül 16 millió és igy 25 milliót tesz azon összeg, melyet a jövő évben kell fedezni. Á megoldásnak egyik módja az volt, hogy a törlesztésekre kibocsájtandó összeg az évet megelőzőleg bocsájtatott ki. Helyes volt-e az, vagy nem, azt méltóztassanak megítélni, de a szükség parancsolta. De ha ezen eljárást mellőzni kívánja a kormány és ezt az össszeget a deficit fedezésével egyidejűleg akarja beszerezni, akkor a pénzári készletet kell nagyobb összegre emelni és takkor az egész összeg kikerül Ez indokolja a különbséget 18, a 22 és a 32 millió közt és én kedvezőbbnek tartom, hogy a készletek nagyobb mérvben szereztessenek be. De még egy nagyobb ellenvetés is volt, melyet a magam szempontjából is lehetetlen elhallgatnom, mert az előbbi pénzügyi kormányzat ellen hozatott fel és ez az, hogy ha ezen összegekre szükség volt, miért nem gondoskodott arról a kormány előbb ? Erre nézve is lesz szerencsém az előttem mérvadó szempontokat előadni. Méltóztatnak emlékezni, hogy az 1883. évvégéig igen nagy összegek erejéig kellett igénybe venni a pénzpiaczot. A 6°/o-os rente conversiója czéljából, mely akkor volt aláírás alatt, sokszor nehéz körülmények között nagyobb összeg beszerzéséről kellett gondoskodni. Midőn ezen művelet befejeztetett.következtek más beruházások, következett a budapest-zimonyi vasút építése, a póthitelek szüksége, úgy, hogy 1884-ben és 1885-ben 40—50 millió beszerzéséről kellett gondoskodni és pedig oly értékpapirnemmel, melynek nagy piacza, nagy kelendősége nincs, mert az nem szólván aranyértékre, az osztrák-magyar monarchia pénzpiaczára van szorítva. Akkor, t. ház, a pénzügyi kormányzat egyik feladata az volt, nem bocsátani ki több értékpapírt, mint föltétlenül szükséges, nehogy az értékpapírok árfolyama csökkentessék. Ez volt az indok, a miért előbb nem fordultam a törvényhozáshoz ezen előterjesztéssel, mely most tárgyaltatik. Hozzájárul ehhez az, hogy miként arra az államtitkár nr -hivatkozott is, kilátás volt, hogy ezen szükségletek beszerezhetők az akkori körülmények között más módon is, mely az államkincstárra kevesebb teherrel jár. Ez tehát kilátásba volt véve és ama körülményeknél fogva kivánatos volt ezen művelet elhalasztása. De, t. ház, ha mindamellett, hogy az előterjesztést akkor nem tettem és általában nem én terjesztettem a t. ház elé, azon kérdést méltóztatott intézni, hogy miért szavazom meg ezen törvényjavaslatot és miért ezen összeg erejéig, arra nézve bátor vagyok kijelenteni, a mint felszólalásomból látni méltóztatik, hogy ezen összeget azért szavazom meg, mert reá az államnak szüksége van. Ezt a szükségletet én 4 év óta magam is beismertem, mert ezen összeg kivánatos azért, hogy a januári szükségletre ne kelljen megelőzőleg értékpapírt kibocsátani. Megszavazom azért is, mert részemről szerencsés körülménynek találom azt a helyzetet, mely jelenleg van, hogy a pénzügyminister egyszersmind a kormány elnöke és ezáltal módjában van a kiadások évenkénti növekedését, mint az több éven át előfordult, magában az előterjesztésben ministerelnöki állásának teljes erejével megakadályozni. Részemről megszavazom azért is, mert habár kívánatosnak tartottam volna, hogy ezen előterjesztéssel egyidejűleg tétessenek meg azon intézkedések is, melyek a pénzügyi helyzet állandó javítására szükségesek, meg vagyok győződve, hogy a pénzügyek rendezése anynyira a helyzet szükségletét képezi, hogy a kiadások bevételek egyensúlyba hozatalának előbb be kell következnie és ez elől sem a kormány, sem a törvényhozás elzárkózni nem fog. Hogy pénzügyi helyzetünk állandó rendezése lehetővé legyen, erre ezt első lépésnek tartom és részemről a törvényjavaslalot elfogadom és elfogadását ajánlom. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Csanády Sándor: T. ház! (Derültség és zaj jobbfelöl.) Hiába zúgnak önök ottan a túlsó oldalon, t. képviselőtársaim, mert zúgásuk daczára is elmondom én azt, a mit mondani akarok. Én nem önöknek beszélek, hanem annak a nemzetnek, melyet a közösügyek tönkretettek és megsemmisítettek. (Derültség a jobboldalon.) T.ház! Ha valaki figyelemmel kisérvén a kormány vagy jobban mondva Tiszapárti képviselő uraknak a folyamatban levő országgyűlés alatti eljárásaikat és szavazataikat s azokból akar maga részére