Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-360

368 360. országos ülés májas 2. 5S&7. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Soha sem tartotta meg!) Alig egy éve még, t. képviselőház, hogy a 22 milliós kölcsönt megszavaztuk és akkor maga a pénzügyi bizottság bizonyos eautelákat tartott szükségesnek és a kormánytól egyenes ígéreteket vett arra nézve, hogy ilyesmik többé ne történjenek, sőt, mint akkor a pénzügyi bizottság magát kifejezte, hogy a mostanihoz hasonló, vagy csak megközelítő dolgok elő ne forduljanak. Azokban a garantiákban, melyeket a kormány akkor tett tökéletes biztonságot vélt találhatni a bizottság, hogy ez elő nem fog fordulni. Álig múlt el egy esztendő és ime ismét ott vagyunk. Akkor azt mondta, hogy ez az utolsó, most a minister ur ismét azt mondja a maga indokolásában, hogy csak most és soha. Ez, t. ministerelnök ur, nagyon erősen emlékeztet bizonyos vidéki komédiások eljárására, (Ugy van! szélső halfelöl. Derültség.) a kik utolsó, legutolsó, azután közkívánatra legeslegutolsó előadásokat tartanak (Ugy van! Igás! a szélső baloldalon) és hirdetik is mindig az előadásokat azért, hogy a belépő közönségnek a filléreihez hozzájussanak és mely előadásokat tiszta szívből az ördög se kívánja. (Derültség bal/elő!.) Nem is az összeg nagysága, a mi súlyossá teszi az ügyet, hanem igenis súlyosbítja azt a dolgot az, hogy mint magában a jelentésben ki van fejtve, 7.750,000 forintra megy azon összeg, melyre szükség van azért, mert másoknak, idegeneknek az állam kezeiben levő pénzét elköltötték. T. képviselőház! En nem ismerek a parlamenti lexiconban szót, a melylyel ezt az eljárást qualificálni tudnám. En csak figyelmeztetni akarok rá a nélkül, hogy személyeket bántani akarnék, figyelmeztetni akarok rá, hogy ha egy kisebb hivatalnok hasonló eljárást követne; hogy ha például egy közjegyző, vagy egy árvaszéki elnök azokat a pénzeket, a melyek az ő kezeire vannak bízva, ha nem is a saját, de rendeltetésükkel megnem egyező exélra fordítaná, akkor annak az ügyét nem itt tárgyalnák, hanem a criminalis bíróság előtt (Ugy van! Igaz! a szélső baloldalon) és én csak figyelmeztetni akarok ez alkalommal arra, hogy milyen hatása lehet az ilyen eljárás szemlélésének mind az állam hivatalnokaira, mind pedig a nagy közönségre nézve. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az a hivatalnok, a ki a rábízott összegeket saját czéljaira használja, annak tudatában teszi, hogy pótolni fogja. Most látni lehet, hogy ép ugy cselekszik a kormány is; a kezeire bízott pénzeket a saját, tudniillik az állam czéljaira fordítja azon reményben, hogy pótolni fogja. De gondolják meg, hogy e pénzek nincsenek meg, és a parlamentnek az is jogában áll, a felmentést meg nem adni, megtagadni ennek a 7.700,000 forintnak visszafizetését és akkor ezek a magánosok elvesztették pénzeiket és figyelmeztetem a t, képviselőházat arra is, hogy milyen befolyása lehet ezen eljárásnak magával a nagy publikummal szemben. Az állam, mikor egyesekkel szerződik, azoktól biztosítékot kíván, azoktól cautiókat fogad és követel. Vájjon micsoda gondolata lehet annak, ki ezen cautio fizetésére kötelezve van, a mikor látja, hogy az, a ki meg nem bizható, az nem ő, hanem az állam? Vájjon micsoda gondolattal kell neki letennie ezt a cautiót, mikor arra nézve sincs biztonságban, hogy ezt a pénzét nem fogják-e rendeltetésének meg nem felelő czélra fordítani? Idáig, t. képviselőház, azt vallották csak be, hogy bizonyos rendetlenség van az állam kezelésében, de én azt mondom, hogy van benne romlottság. Eddig azt mondották, t. képviselőház s azt hittük mi is, hogy csak a rendetlenséget hozták be az állam pénzügyeinek a kezelésébe, de behozták önök a szégyent is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egy év előtt még a ministerelnök ur is ugy beszélt, hogy felhívta maga az 1878-iki állapotokkal az összehasonlítást s azzal dicsekedett, hogy a mostani állapotok mégis mennyivel különbek, mert mostan nem kell az államhivatalnokok fizetésére a 4 krajczárosokat is összetenni. Ma már az efféle dicsekedésnek ideje is lejárt, mert azt látjuk, hogy a 4 krajczárosok sem elegendők többé, mert hiszen tegnap láttuk és hallottuk a tanítóknak a kérvényeit, a melyekben a hónapokon át fizetéseiknek elmaradását panaszolják és látjuk, hogy az állam már nem is a 4 krajczárosokkal fizet, hanem másoknak a pénzéből. (Ugy van! a szélsőbalon.) Önök közül, a kik a többséget alkották meg, ha akármelyiknek az ispánja, vagy tisztje ugy gazdálkodnék, mint a hogy a ministerelnök ur gazdálkodik az ország vagyonával, ezt a tisztet régen elkergették volna. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon. Derültség jobbfelől.) Es hozzáteszem; a ministerelnök ur maga is. ha ilyen gazdálkodást folytatna valamelyik gazdatisztje, azt régen elküldte volna és ő mégis az állam vagyonával nemcsak hogy tovább akar gazdálkodni ugy, a hogy eddig gazdálkodott, hanem fokozott mértékben kéri most ez alkalommai a képviselőház bizalmát; mert nemcsak hogy meghatalmazást kér, hanem egyszersmind szabad kezet kíván magának hagyatni arra, hogy ezt a kölcsönt miképen kösse meg, hogy a modalitás erre nézve egészen a saját tetszésére legyen bizva. No már t. képviselőház, erre kell bizony bátorság, hogy ezt kérje az ember, de ezért a bátorságértén meg nem irigylem a ministerelnök urat és meg vagyok róla győződve, hogy daczára annak, hogy tönkre menne pártjának minden egyes tagja, ha saját vagyonával valaki ugy gazdálkodnék, mint a hogy a jelenlegi kormány gazdálkodik, a többség, meg vagyok róla győződve, ezt a fokozott mérvű bizalmat mégis meg fogja adni, mert híveinek bizalmát megtartani és megnyerni, ehhez ért a ministerelnök