Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-360
S60. országos fiés májns 2. 1887 359^ melyek körülbelül 2 l / J milliót tesznek ki és azután van egy másik dolog, a melyre nézve talán az előadó úr fog nekem felvilágosítást adhatni. Mikor a 22 milliónyi kölcsön tárgyaltatott e házban és a midőn az ellenzék kimutatta, hogy e 22 millió nem lesz elegendő, hanem hogy körülbelül még 8 millió marad ezen kivül fedezendő; a tisztelt előadó ur beismerte, hogy tulajdonképen nem 22, hanem 27 millió és néhány százezer forint marad fedezendő, de arra most a pénzügyminister úr nem kér fedezetet, hanem majd az ősszel fogja kérni. Miután ez nem történt és a pénzügyminister úr időközben elment, azt hiszem, hogy e különbözetet, ezt az 5—6 milliót is valahonnan fedezni kell. Ha e törvényjavaslatban kért 32 millióban ez benne van, úgy örülök; de úgy hiszem, hogy ezt meg kellett volna mondani és nem kellett volna várni arra hogy valaki rá provocálja a ministereínök urat. Ha e 6 milliót is hozzászámítjuk, akkor körülbelül 22 milliónak meg volna a maga rendeltetése ugy, ho?y alig maradna több, mint 10—12 millió a minister ur rendelkezésére. Ha ezt nem számítjuk hozzá, akkor is körülbelül 14 millió már is megtalálta helyét, illetőleg el lett már költve úgy, hogy ezen szempontból e törvényjavaslatot nem is lehet annyira pénztári készletek kiegészítésének, mint inkább egyszerű póthitelnek tekinteni, a milyennel találkoztunk már akárhányszor. (Helyeslés % bal- és szélsöbalfelől.) Oly pénznek pótlására kell az, a mely már elköltetett. T. ház! Én azt hiszem, a mit a dolog érdemére nézve elmondani szükséges volt, azt körülbelül kifejtettem s most még csak néhány általános megjegyzést akarok tenni. Emlékezem arra, hogy a 22 milliós kölesönről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával (Halljuk! Halljuk!) a ministereínök úr felelvén — úgy hiszem — Horánszky Nándor képviselő társamnak, ki szemére lobbantotta volt a ministereínök úrnak, hogy épen azon évben, a midőn legrosszabbul alít pénzügyünk, nyugodott bele abba, hogy a trónbeszédbe bejusson az, hogy az államháztartásban a rend beállott és Horánszky barátom véletlenül az „ egyensúly 1; szót mondotta: a ministereínök úr szigorúan rendre utasította és azt mondotta, hogy furcsa, hogy confundálja e két szót, mely annyira különböző, rendet és az egyensúlyt. Ezt elfogadom. Csakugyan e két szó közt nagy különbség van: de kérdem a tisztelt ministereínök urat, midőn rendről van szó, vájjon azt, a mi nálunk uralkodik, lehet-e rendnek nevezni, lehetett-e ezt a trónbeszédbe bele tenni? (Helyeslés a bal- é ? szélső baloldalon.) Hiszen az egysúly helyreállítására lehet még a kormánynak némelykor alapos excuse-e, de arra, hogy a — kezelésben — rendetlenség uralkodjék, semmiféle mentség a világon nem létezik; mert tudok képzelni rossz pénzügyi helyzetet is; de arra, hogy ily rendetlenség uralkodjék a pénzügyi kezelésben, arra semmi mentség sem létezik. Ez az egyik. Ugyanezen alkalommal a t. ministereínök ur az ellenzék felé fordulva azt mondotta, hogy kegyetlen igazságtalanság részünkről takargatással vádolni a kormányt azon perczben, mikor azért nyújt be törvényjavaslatot, hogy egyszer őszintén feltárva a helyzetet, egyúttal figyelmeztetésül szolgáljon az egész országnak és hogy nagyon szépen vezethették volna az ügyeket tovább is úgy, hogy a zárszámadásoknál igazolták volna magukat, de épen a ministereínök ur kívánta, hogy ez legyen azért, hogy figyelmeztetésül szolgáljon az országnak. Én már akkor megjegyeztem, hogy elbírom képzelni a figyelmeztetés enyhébb módját is, mint hogy 22 millió adósságot rakjunk a népre. De ez úgy látszik nem volt elég. Egy év múlva ismét szükségesnek találta a kormány figyelmeztetni az országot, mily nagy baj van. Az ország, méltóztassék elhinni, már figyelmeztetve van unós untig. De az a baj, hogy a t. kormány nem akarja figyelembe venni a bajt. Én, t. ház, oly előterjesztéssel és oly helyzettel szemben, midőn kézzel foghatólag és számszerűleg ki van mutatva, hogy a kormány a pénzügyek kezelésében a lehető legnagyobb rendetlenséget követte el; a mikor megczáfblhatatlanul be van bizonyítva, hogy megsértette a törvényhozás budget-jogát, nemcsak a sok túlkiadással, hanem azzal is, hogy leplezgette az állam pénzügyi helyzetét, bizonyítva, hogy a kormány világos törvényt sértett, oly pénzeket használva fel az országgyűlés tudta nélkül, melyeket világos törvény más czélra rendelt: ily helyzettel szemben, ily törvényjavaslathoz én nem járulhatok, hanem bátor vagyok a magam és elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): „Mondja ki a képviselőház, hogy a jelen kormánynak, mely az általa követett rossz pénzügyi politikát még ily példátlan, laza, rendetlen, a törvényhozást tévútra vezető, ennek budgetjogát, sőt világos törvényeket sértő pénztári kezeléssel is tetézte: a kért felhatalmazást meg nem adja, következőleg az állami pénztári tartalék készletekről szóló törvényjavaslatot visszautasítja." (Élénk helyeslés a szélső balon.) Horánszky Nándor: T. ház! Azok után, a miket előttem szólt t. képviselőtársam felhozott, részemről a lehetőségig rövid lehetek, rövid pedig annyival inkább, mert azt tartom, hogy a mily gazdag e törvényjavaslat azonújabbi áldozat tekintetében, mely a törvényhozástól kívántatik és amily gazdag ez a pénzügyi politika könnyelműségének földerítésében — mert ez remélem ma már [ documentumszerűleg áll az ország szine előtt —-
