Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-330
gg 130. erszägos ilÍK föbru r 2i. HI7. sekben, a melyeket a növendékekkel declamáltatnak, addig II. Rákóczi Ferencz fejedelmet, Magyarországnak igazán ideális hősét, ugy mutatja be, hogy e tankönyv szerint ő nem volt egyéb, mint: „ein verwegener Verscbwörer von der Grluth unsterblichen Hasses." Ez áll a 392. lapon. Azután jönnek Haynau magasztalására szép költemények, melyeket, azt hiszem, a magyar növendékekkel is szavaltatnak. Érdekesnek találok bemutatni egy pár strófát, mert igazán fellázad a magyar ember vére, midőn hallj; 1 ., hogy ilyeneket magoltatnak be fiaival. Azt mondja egy helyütt: „Doch die Erinnerung an dich wird lében Glorreich verwebt in Oesterreiehs Ruhm und Sieg! Die Hydra sahest du vor dir erbeben, Die Fiammen sprühend aus dem Abgrund stieg. Wie auch gebräumt im Taumel recht vermessen Von Siegen der Verräther blutiger Schwarm, Zwei Dinge hat der tolle Wahn vergessen : Des Eeeres Treue und Haynaus Eisenarm! Dies Heer, es war der Fels, an dem das Prahlen Der Frewler, wie der Woge Schaum zerschellt ; Den Namen, die in diesem Heere strahlen Bleibt auch der deine ewig beigestelít!" Tehát az összes magyarság „tolle Wuth"tól vezetett „verrätheriseheHydrá lí:-t képezett, melyet Haynau taposott el. (Nagy mozgás bálfelől.) Később ez következik: „So ruhe sanft; reich schlingt des Lorbeers Prangén Auf deinen Sarg sich um den Heldenschwert, Du schwangst es siegreich ob der Brut der Schlangen Als ihr Bezwinger heldenstark bewährt. Verewigt steht in der Geschichte Blätter Dein Name, eingefügt von Klio's Hand, Den tapfern Feldherrnreigen, der als Retter Vom Untergang bewahrt das Vaterland!" Nohát itt már kigyófajzat vagyunk és el van mondva, hogy Haynau mentette meg a hazát az elsülyedéstől. Ez áll azon könyv második kötetének 849—850. lapjain. Tovább is megy. Itt van megénekelve a legújabb fegyvertény.Á boszniai hadjárat.Erről is verset declamáltatnak már a növendékekkel. Csak egy strófát olvasok fel belőle, annak illustrálására, mily közjogi nézetek uralkodnak a hadseregben. (Halljuk! Halljuk!) „Da ist kein Pole, kein Magyar, Kein Deutseher, kein Kroat! Ein Volk in Noth und in Gefahr, Kein zweigespaít'ner Staat! Des Kaisers Wort ist die Parole, Der Doppel-Adler Zier, In strahlendheller Aureole Glänzt schwarzgelb dein Panier. Drum sei gegrü^st dü tapfres Heer An Ruhm und Siegen reich; Bleibst ewig treu die starke Wehr Des grossen Oesterreich!" T. ház, azt gondolom, elég bőven illustráltam ezen idézetekkel,hogy a magyar nemzet hóhéraiból, mily dicsőségcultust csinálnak és hogy még most is egyre egységes Austriáról beszélnek. Hogy még most is ily szellem uralkodik a katonaiskolákban, ez valósággal tűrhetetlen! (Ugy van! bálfelől.) Ne méltóztassék hát csudálkozni, ha a magyar apa háta borsódzik, midőn fiának ilyeneket kell tanulnia, a mik a legtürelmesebb magyar embernek is fellázítják a vérét.(Helyeslés bálfelől.) Törvények által létesített és az uralkodó által szentesített közjogi helyzetünket legújabban nyomatott katonai tankön yvekben megtagadják és ép ugy, mint a Bachkorszak kellő közepén, csak „einheitliches Kaiserreich"-ot ismernek el. (Felkiáltások a szélső balon: Biz ez szomorú dolog!) A helyett, hogy kíméletes kezekkel nyúlnának azon húrokhoz, melyek érintése nekünk fáj : durva marokkal kapnak beléjük és legszentebb érzelmeinket Haynau dicsőítésével és hőseink gyalázásával sértegetik. A t. ház minden tagjának ítéletére bizom, hogy bebizonyítottam-e, hogy a közös hadsereg tisztképző intézeteiben még mai napság is közj ogelíenes tanokat hirdetnek ? Ezt állítottam én, s ezen állításommal szemben a minister ur azt mondta, hogy be kell bizonyítani; no hát törekedtem bebizonyítani és ha nem elég: akkor még tovább megyek, találok többet is, ha kell. De azt hiszem, a t. ház már ebből is kellő képet nyert arról, hogy miesodi szellem uralkodik azokban a katonai tisztképző intézetekben ma is. (Közbeszólás bálfelől: Es bizony sajnos dolog!) A hadügyminister ur a deíegatiókban olyan ígéretet tett ugyan, mely szerint rajta lesz, hogy javuljon ezen könyvek szelleme, — habár azt, hogy ez annyira rossz, senki sem hitte, magam sem mindaddig, a míg tüzetesen nem kezdtem bonczolgatni, de én a hadügyministeí urnak ezen ígéretében nem igen bizhatom : mert azon tankönyvek, amelyekben Magyarország még Csehországnak is utána van téve, mint tartomány és a melyekről bemutattam, hogy milyen közjogellenesen vannak tartva, már 1884—5-ben nyomattak ki. Ha tehát a hadügyminister másfél év előtt ilyen könyveket jóváhagyott : Ígérhet akkor nekem bármit, a míg meg nem valósítja, nem hihetek neki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, nincsen itt semmi egyéb segítség, — annyira bele vannak csontosodva azon körök az alkotmányellenes tanokba és a magyarok elleni gyűlöletbe, — mint egy magyar felsőbb katonai akadémiának felállítása; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ugy, a mint a honvédségre nézve megvan a Ludovika-Akadémia. Ketté kell osztani a
