Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-358

358. országos ülé alatt hozatott meg. Akkor azon feltevésből indult ki a törvényhozás, hogy a nyers terményvámokra az országnak szüksége nem lesz. A szabad kereskedési irányt azonban csakhamar ellenkező áramlat váltotta fel, a mely szükségesnek tüntette fel a kormány előtt is, hogy az az aránytalanság a vámvédelem tekintetében kijavíttassák, így terjesztetett be az elfogadott 1882-ik évi vámnovella. Később pedig, 1885-ben, mintán Franczia- és Németország a védvámos irányban tovább haladtak, a kormány újabb vámnovellát terjesztett elő. mely azonban az osztrák képviselőház tárgyalásainál közbejött akadályok folytán törvényerőre nem volt emelhető. És végre tavaly itt volt előttünk az avámnovella,melynek módosításait a mostani előterjesztés tartalmazza. Mindezen módosítások 1882-től mostanáig a compensationalis alapon eszközöltettek, vagyis azon szóba hozott felbillent mérlegnek mindkét serpenyőjébe a kormány az osztrák kormánynyal történt megállapodásoknak folytán ugyanazt a súlyt vetette bele. Világos tehát, hogy ezáltal a megzavart egyensúly helyre nem állhatott. Ez volt a mi felfogásunk a vámrevisio egészére nézve. Most az a kérdés, vájjon ezen állás" pontot elfoglalhatjuk-e ma is? Mi tavaly határozat

1 javaslatot terjesztettünk be, melyben utasíttatni kívántuk a kormányt, hogy Magyarország érdekeinek megfelelőbb tarifa megállapítása végett újabb alkudozásokat kezdjen az osztrák kormánynyak E határozati javaslatot nézetem szerint ismételni lehetne, ha az imént folyt vitának az lett volna az eredménye, hogy gróf Apponyi Albert m;en t. képviselőtársam határozati javaslata elfogadtatik. De miután nem fogadtatott el s ennélfogva nincs kilátás arra, hogy az osztrák kormányra újabb alkudozások esetén, hathatós nyomást gyakoroljunk a siker elérhetése végett: én e határozati javaslat előterjesztésének ismétlésétől most tartózkodom. De ha nem teszem is, azt gondolom, teljesen jogosult az az álláspont, hogy az érvényben levő vámtarifát azzal a tarifával, mely a javasolt módosítások elfogadása esetén állana előttünk, egymással szembe állítjuk. És ha ez összehasonlítást megteszem, előttem világosan kitűnik, hogy az az aránytalanság, mely a vámtarifában a védelem szempontjából meg volt már 1878-ban is, aztán bizonyos mértékben fok ózta tott 1882-ben, mindazáltal sokkal kisebb mértékben van meg az 1882-iki tarifában, mint a mostaniban. Ennek okait mi a vámtarifa múlt évi tárgyalása alkalmával bőven kifejtettük. Nem akarok most ez okok tüzetes ismétlésébe bocsátkozni, csak mintegy csoportosítva őket, utalni akarok rájuk. Mi a múlt évi vita folyamán elmondottuk s azt hiszem, be is bizonyítottuk, hogy nem áll a kormány, közgazdasági bizottság és a t. előadó ur azon állítása, mely szerint a tavalyig vámtarifa novellának bizonyos alapeszméje volna. Ok ugyanis ä április 29. 1887. 337 I akkor azt mondták, hogy szükséges e vámnovella azért, mert különösen a Német- és Franciaországok által folytatott védvámos politikával szemben védekezni és azok mesterséges rendszabályaival szemben nekünk is kell a vámtarifa keretében valamit tenni. Akkor kimutattuk, hogy a védekezés nem vitetett következetesen keresztül, ennélfogva ez eszme sem jut a vámtarifában sem kifejezésre. Hiszen például azon tételeknél, melyek felemelése által e védekezés kétségtelenné vált volna, például a fánál, határozott fellépésre nem volt a kormánynak bátorsága. Az mondatott továbbá, hogy ezen vámnovella második alapeszméje a monarchia két államának kölcsönös védekezése. Ezzel szemben mi kimutattuk, hogy kölcsönösség ebben a vámtarifában nincs; és pedig azért, mert ha a nyerstermények vámját tekintjük, azok legnagyobb része illusoriusnak fog bizonyulni, az ipari vámemelések pedig gazdasági fogyasztásunkat egy bizonyos mértékben okvetlenül terhelni ! fogják. Ennélfogva egy illusióval valóságos teheremelkedés áll szemben. Én tehát mint a múlt évben, ugy most is az aránytalanság fokozását látom ma is. Ily körülmények közt nézetem szerint, két rossz közül a kisebbiket; kell vén választani, szivesebben megmaradok a 1882-iki vámtarifa mellett, melyben az egyenletes védelem, ha hiányosan, ha rosszul is, de mégis inkább kifejezésre jut, mint a tavalyi vámnovellában. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Az hozatott fel a múlt évi vámnovella védelmére, hogy az szükséges, mert legközelebb kereskedelmi szerződéseket kellvén kötni, előnyünkre fog válni, ha vámtarifánkban magasabb vámtételek lesznek melyeket esetleg alkudozásokra felhasználhatunk majd. Ha azonban a legközelebb megkötendő szerződéseket tekintem, a minő a német olasz és román kereskedelmi szerződés, akkor megvallom, hogy a magasabb tarifatételekben a kötendő szerződéseknél érdekeink megfelelő megóvása tekintetében valami nagy előnyt nem látok. Vájjon van-e kilátás arra, hogy Németország velünk tarifa-szerződésbe fog bocsátkozni, hiszen mindaz, a mit e részben német részről most és régebben hallottunk, a mit a külügyminister annak idején a deíegatio külügyi albizottságában mondott, azt bizonyítja, hogy Németország el van határozva jelenlegi kereskedelmi politikája mellett megmaradni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Olaszország velünk szemben szintén nem mutat valami kedvező hangulatot. De ha mutatna is, azok, a kiknek az alkudozás czéljából felemelt vámtételek használnak, azokhoz, mint vívmányokhoz fognak ragaszkodni és az eddigi tapasztalatból ítélve, előre megmondhatni, hogy képesek lesznek azt, a mit mi maximai; tételeknek tekintünk, minimalis tételekké változ| tatni. Ennélfogva nem hiszem, hogy a mostani áram-