Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-357

gj4 ;J57- o^zágos ülés április 2fi. Í887. kifejezetten az ellenkezőt tartalmazza. Bátor leszek a szakaszt szó szerint felolvasni. (Halljuk!) Az ügyviteli rendtartás 45-ik szakaszára méltóztatott a képviselő ur hivatkozni, mely következőleg hangzik (olvassa): „45. §. A szabadságidőt az elnök akkép osztja be, hogy a határozathozatalra megkivántató számban fogyatkozás ne történjék s az ügyvitel fennakadást ne szenvedjen. Ha a szünidő megtagadtatik, vagy nem az illető által kijelölt évszakban adatik meg, ugy azon esetben is, ha valamely bírónak vagy bírósági hivatalnoknak fontos körülménynél fogva hosszabb szünidőre lenne szükséges, a folyamodó kérelmére az igazságügyminister határoz." Ez a 45. §. Lássuk most mit mond a 44. §. (olvassa): „A szünidő engedélyezése és beosztása a járásbíróságokra nézve is az illető törvényszék elnökének van fentartva. A járásbíróság valamely tagját azonban az elnök csak az illető járásbiró hozzájárulása mellett bocsáthatja szabadságra." Másképen helyes igazságszolgáltatás szem pontjából és követelményei figyelembe vételével ez nem is lehet. Es lényegileg épen igy van az előterjesztett törvényjavaslatban is. Azt gondolom tehát, hogy nem egészen alapos azon vád, mintha a törvényjavaslat a birói alaptörvénybe ütköznék és hogy az előbbi rendszerrel és ügyviteli szabályok illeti* szakaszaival ellenkező álláspontot foglalna el. Én is olvastam egy czikket, melyben az ügyrendtartás 45. szakaszára történt hivatkozás és a melyben az illető czikkező azt állította, hogy ezen javaslat rendszere ellenkezik az ügyrendtartás 45. szakaszával. De a mint elolvastam a czikket, bátorságot is vettem magamnak arra, hogy utána nézzek, vájjon csakugyan azt tartalmazza-e az ügyrendtartás illető szakasza. És azt találtam, a mint hogy felolvasásával be is bizonyítottam, hogy nem. És ha már felszólaltam, bátor vagyok megjegyezni, hogy ha a képviselő ur azt kérdi, hogy ho] van az az igazságügyminister, a ki a felfolyamodás esetében az elnöknek a szabadságidőbeosztása tárgyában hozott határozatát meg fogná változtatni és hol van az a bíró, a ki a megtagadott szabadság kérdésében felebbezési jogorvoslatot fog használni. Erre én azzal felelek és feleletemet támogatja az előbbi rendszer alatt és az ügyrendtartás idézett szakaszának uralma alatt fenállott, nem három, de tiz éves gyakorlat, hogy hol vau azaz elnök, a ki saját biráitól a méltányosan és igazságosan igényelt szabadságidőt megtagadja akkor, mikor azt az igazságszolgáltatás követelményei megengedik. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök í Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Fabiny Theofil igazságügyminister: T. képviselőház! Bár Fenyvessy Ferencz t. képviselő ur nyilatkozata ellenében oly érvek hozattak fel, melyeket ismételni, nem kívánok, mégis szükségesnek tartom, hogy némely megjegyzéseket magam részéről én is tegyek. (Halljuk!) Először is azt hiszem, t. ház, hogy a parlamentáris rendszernek épen az a nagy előnye, hogy ha az élet bizonyos törvényeket hiányosaknak tüntet fel és az élet szükségeinek megfelelőknek nem talál, azokat mentől elébb megváltoztatni, reformálni igyekszünk. Már akkor, midőn a törvényjavaslat tárgyalás alatt volt — biztosíthatom a felszólaló képviselő urat — sok oldalról nyilvánult aggodalom aziránt, vájjon czélszeríí lesz-e az első bíróságoknál az igazságszolgáltatásnak ily szünetelését hozni be. Igaz, hogy az óta csak három törvényszünet folyt le, de ennek eredményei olyanok, hogy egyik törvényszünettől a másikig alig lehet kiheverni a múlt szünet következményeit. Kérdem tehát, bog}'az igazságügyi kormányzat tétlenül nézze a peres ügyek felhalmozódását, hogy azt mondhassák, hogy nem három, hanem 10 év múlva tett változást. Én azt hiszem, kötelességemet teljesítettem az által, hogy midőn meggyőződtem arról, hogy itt egy bajt kell orvosolni, rögtön intézkedni is kívánok. (Helyeslés.) Azt gondolom, t. ház, köztudomású dologról beszélek, melyet bizonyítani sem szükséges, de egyes adatokat mégis leszek szerencsés felhozni. Méltóztassanak megmagyarázni, hogy lehetséges-e a mostani birói szervezet mellett helyes igazságszolgáltatás. Van például három törvényszékünk, a melynél az elnökön kivül négy biró van. Ezeken kivül 7 törvényszéknél 5 s 8 törvényszéknél 6 biró működik az elnök melleit. Végre van 34 törvényszékünk, a melynél 6-nál több, de legfeljebb csak 10 biró működik az elnökön kivül. Járásbíróságaink között van 27, a hol albiró nincs s igy csak egy biró működik; és van 185, a hol csak egy albiró van a járásbiró mellett. Kérdem, t. ház, leheíscges-e egy ily organismussal zavartalanul és akadálytalanul az igazságszolgáltatást folytatni, ha az első birósá,goknál kényszerű szünetelést tartunk fenn. Mi lenne ennek következménye? Az, hogy a járásbíróságok desorganisaltaíni fognak és az ügymenet teljesen fenn fog akadni. De a törvényszékeknél még nagyobb mértékben következnék be ez, mert a törvényszékektől kell a helyettesítésről gondoskodni s az egész esztendőn át ki nem jövünk a fennakadásból és a zavarból. Azt hiszem tehát, kétségtelen, hogy az első bíróságokra nézve a szünetelés fenn nem tartható és az általam feíhozottak bővebb bizonyítást nem igényelnek.