Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-357

S7. országos ülés április 26 18S7. 3ÍÍ terjedjen és pedig Julius hó 1-ső vasárnapjától | kezdve. Ez mindenesetre időkiméléssel fog járni; mert a mig a mostani szabályozás szerint, ha Julius 1-jea hétnek valamely középső napjára esett, már ez a hét el volt veszve a felső bíróságokra nézve a mostani szabályozás ezt kizárja. Egy további módosítást javasol az igazságügy minister ur, melyhez az igazságügyi bizottság szintén hozzájárult, azon ügyek felsorolásánál, melyek mint sürgősséget igénylők a törvénykezési szünet alatt is referendálók lesznek a kir. táblák és a Curia előtt. Ezen ügyek felsorolása tekintetében némi eltérés van az 1883. évi XXXIIi. törvényczikktől, a mely eltérés abban leli indokolását, hogy a gyakorlat az itt kihagyott ügyeket a közönségre nézve kevésbé sürgős természetűeknek és kevésbé fontosaknak mutatta ki, mint a melyek most a javaslatba felvétettek. Bátorkodom ezen javaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani, azon hozzáadással, hogy ehhez képest az igazságügyminister urnak az ügyviteli szabályok módosítása iránt is a felhatalmazást megadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelb'l.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! A most szőnyegen levő törvényjavaslat egy kis tükör darab, melyben a szabadelvű párt tisztelt igazság ügyi kormányának igazságügyi lényegét, illetőleg lényegtelenségét teljesen meg lehet látni. Ezen törvényjavaslat megtanít bennünket arra, hogy a mit három, négy év előtt a t. kormánynak igazságügyi előharczosai mint valami feltétlenül jót, czélszerűt hirdettek, hogy az voltaképen semmit sem ér, legalább édeskeveset, hogy tehát azt meg kell változtatni. T. ház! Már megszoktuk az igazságügyi kormány részéről az örökös módosításokat, pótlásokat, kiegészítéseket, változtatásokat. A ki a t. igazságügyi kormányzat vezetőinek rendszertelenségét ismeri 12 év óta, az igazat fog nekem adni, hogy soha egy rendszeres reformot nem adott elő az igazságügyi kormány, soha egy megállapodott, tehát erős jogi meggyőződésen alapuló alkotást nem láttunk tőle: az egész igazságügyi kormányzat 12 év óta csak toldás, foldás, változtatás, megsemmisítés, megszüntetés, férczelés. A t. igazságügyi kormányzat, hogy egy triviális hasonlattal éljek, nem egy önálló, tehát jó hírnévnek örvendő szabómííhely, a hol lehet egy jó, tisztességes ruhát-kapni, hanem egy kis községi szabólegény foltozó Oreissler-boltja, a hol nem tudnak egyebet mint toldani, foldani, foltra foltot tenni, mindenféle színű és értékű ruhafoszlányokból. Az igazságügyi kormányzat alkotásaival ugy vagyunk, mint a Bábel párkányaival, miket, alig hogy felépítenek, jönnek éjjelenként a gnómok és megint szétszedik. Itt van egy példa. 1883-ban ugyanazon jól ismert érvekkel, melyeket az előadó úrtól most hallottunk, azt mondták, hogy a juristitium minő fontos és szükséges dolog, azt mondták és helyesen, hogy az 1869. évi IV. törvényczikk 18.§-ában levő álláspont czélszerűtlen, mert megtörténhetik, hogy a birói létszám a járásbíróságoknál és törvényszékeknél hónapokon át nincs kiegészítve, hogy tehát a jó igazságügyi kormányzat kívánja a juristitium behozatalát, illetőleg az 1869. évi törvényczikk megszüntetését. És most mit látunk ? Megint ugyanazon érvekkel, melyekkel az 1869. évi törvényczikk álláspontját megszüntették, az igazságügyi bizottság előadója azt mondja, hogy a jó igazságügyi kormányzat érdeke követeli, hogy megint visszaállittassék az 1869. évi IV. törvényczikk 18. §-a. Hanem itt mégis egyetlen egy érvben van különbség: mert mig 1833 ban 13 évi tapasztalatra hivatkozott az igazságügyi kormány, most nem többre, mint 4 évre hivatkozik. T. ház! Távol sincs szándékom elvi discussiót felkelteni a juristitium jósága, czélszerűsége felett. Igenis, az volna a helyes álláspont, hogy az igazságszolgáltatás soha zavart ne szenvedjen, ha volna elég pénzünk, ha ugyan is a juristitium megmaradna és annak tartama alatt a rendes birák helyett helyettes birák végeznék az ügyeket. De, t. képviselőház, ilyen törvényjavaslatokkal előállani és olyan igazságtalan, méltánytalan eszközt létesíteni a bírósággal szemben, mint ez a javaslat, ezt nem tartom az igazságügyi kormány nemes hivatásának; mert a javaslat, t. képviselőház, különbséget tesz a bíró és bíró közt; pedig az igazságügyi kormánynak tudnia kell, hogy a biró mindig bíró, akár a Curián, akár egy szerény kis járásbíróság székén ül; egyforma mandatariusai azok a birói hatalomnak, egyformán képviselői 0 Felsége legfőbb hatalmának. Es most mit akar a törvényjavaslat, t. képviselőház? Elveszi az alsó bíróságtól az eddig élvezett juristitiumot, a jogos szabadságot, megrövidíti azt és 8 hét helyett 6-ot ád. Megérteném ezt, t. képviselőház ha talán kevesebb dolga volna az első foiyamodásu bíróságnak: de a ki ismeri a bíróságok ügykezelését, igazat fog nekem adni, ha merem állítani, hogy nem a Curián és királyi táblán ülő bíráknak van csak dolguk, hanem főleg az első folyamodása bíráknak. Az első folyamodása biró nem ítél egy rendszeres, egy már kész anyag felett, a hol csak eriticát kell gyakorolni, de neki kell az els*! anyagot csinálni, neki kell egy sokszor tökéletlen, emésztetlen jogi zagyvalékból egy mégemészthető formát teremteni; neki kell a zaklató felekkel érintkezni, a mi bizonyára nem kellemes; szóval, ha valaki megérdemli a 8 heti szabadságot, nem csak a curiai biró az, hanem főleg és első sorban az első folyamodása biró is. Es en remelem, hogy