Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-353
292 353 országos ülés április 18. 1887. E részben pedig kénytelen vagyok oda nyilatkozni, hogy tisztelt barátom módosítványát el nem fogadhatom és a kormány előterjesztését, ugy a mint a jogügyi bizottság szövegezte, részleteiben is elfogadom. (Helyeslés.) Nem arról van itt szó, a mit tisztelt barátom mondott, hogy enyhébben vagy keményebben, a jogegyenlőség elvei szerint büntettessék-e bizonyos esetekben az ügyvéd, vagy sem ; itt szó van arról, hogy ha valaki hivatalos állásában követ el bizonyos vétséget, akkor ő ezen hivatalos minőségé ben és ne mint magán egyén büntettessék. Ezen büntetés gyakran sokkal súlyosabb lehet, mint az, a mely magánembert egyált Jában érhet; mert ha a magán ember bizonyos vétséget követ el, a melylyel a bíróság és hatóság iránt tartozó tiszteletet megsérti, legfeljebb 100 forintig terjedhető birsággal, illetőleg pénzbüntetéssel suj tátik. Ezen javaslat szerint azonban az ügyvéd kenyerét vesztheti, mert fegyelmi utón ügyvédi minőségének elvesztésére is ítélhető. Tehát nem enyhébb, vagy keményebb büntetésről, hanem azon útról van szó, a hol az illetőt felelősségre lehet vonni, vagyis ha valaki mint magán ember követ el vétséget, akár üg3 r véd, akár nem ügyvéd, ott van az illető közös bíróság, ha pedig mint ügyvéd követ el vétséget, akkor őt ezen minőségben az ő competens bírósága hasonlíthatatlanul súlyosabban büntetheti, mint a mily büntetéssel magán egyén sújtható. Ennek megfelel e törvényjavaslat és azért én nem keresem a formális jogegyenlőséget, melyet tisztelt barátom keres, hanem a materialis jogegyenlőséget. Ez pedig az, hogy az ügyvéd bizonyos esetekben súlyo sabban büntettessék, ha megsérti a törvényt, de mindig az erre illetékes és hivatott fórum által. (Helyeslés.) A. másik, a mit meg akarok jegyezni, a következő. Szóba hozatott, hogy ezen törvényjavaslat közigazgatási fórumainkat is feljogosítja, hogy azon ügyvédre, ki előttük a tárgyalás folyamán az illem és tisztesség ellen vét, a rend fentartása czéljából azonnal bírságot szabhassanak ki; és e részben az mondatott, hogy a mi közigazgatási hatóságainkra már most is nagyon sok contentiosus dolog van bizva és az ügyvéd gyakran jő azon helyzetbe, hogy a közigazgatási hatóságok előtt meg kell jelennie, másrészt pedig e hatóságoknál nem mindig található meg a szükséges garantia. Ezekre nézve, t. ház, bátorkodom a magam részéről megjegyezni azt, hogy ha a mi közigazgatási hatóságainkra már most nagyon sok contentiosus dolog van bizva, akkor a törvényhozás feladata az, hogy intézkedjék, hogy ez igy ne legyen, (Helyeslés balfelöl) hogy a contentiosus ügyek ssáma csökkentessék és a közigazgatási bíróságok hozassanak be. (ügy van! balfelől.) Ha pedig közigazgatási hatóságainknak minősítvénye ellen van kifogás, rajta kell lenni a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy azok a közigazgatási hatóságok a kellő niveaura emeltessenek. De én részemről — és azt hiszem egy államférfiú sem fog azon álláspontra helyezkedhetni, hogy a közigazgatási közegek és a bírói közegek közt olyan különbség állíttassák fel, hogy az egyiknek legyen joga a maga tekintélyének fentartására birságotis alkalmazni, a másiknak pedig erre joga ne legyen. Azt hiszem, a közigazgatási hatósági közegek tekintélyét épen ugy tiszteletben kell tartani, mint a birói hatóságokét, egyik épen olyan, mint a másik. (Helyezés.) A mint megköveteljük, hogy a bíró a kellő niveaun álljon, ugy a közigazgatási közegtől is megkövetelhetjük, hogy az öt megillető hatáskörben kellő qualificatióval bírjon. Én tehát általában azon álláspontot foglalom el, a melyet el kell foglalni, hogy a közigazgatási hatóságok közegeinek ép ugy, mint a bírónak joga legyen a maga tekintélye fentartására. Ennek általában megfelel a törvényjavaslat, azért azt elfogadom, a módosítványt pedig nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Fabiny Theofil igazságügyminister: T. ház! Mindenekelőtt Olay Lajos képviselő urnak azon*% T ilatkozata ellen, mintha a kormány meleg érdeklődéssel az ügyvédi kar jogos érdekei iránt nem viseltetnék, a kormány nevében ki kell mondanom, hogy a mint én a legmelegebben érzek az ügyvédi kar iránt, épen ugy a kormány is az ügyvédi kar jogosult érdekei és tekintélye megóvását minden alkalommal kötelességének tartja. (Helyeslés.) És talán épen ezen novellaris utón beterjesztett törvényjavaslat a legecclatansabb bizonyítéka annak, hogy a kormány igenis komolyan foglalkozik az ügyvédi kérdéssel és hogy ott, a hol segíteni lehet, kivételesen, sürgősen is kivan intézkedni. (Helyeslés.) Már el volt mondva, hogy az ügyvédi rendtartás általában reformáltatni terveztetik. Ha a kormánynak nem az volna szándéka : segíteni mielőbb, e novellaris törvényjavaslat beterjesztését elodázhatta volna odáig, a mig a körülmények és viszonyok megengedik, hogy az ügyvédi rendtartás a maga egészében terjesztessék be. Én tehát épen azon tényben, hogy kivételesen, sürgősen a bajok orvoslása novellaris utón kerestetik, a legkétségbe vonhatlanabb bizonyítékát látom annak, hogy a kormány az ügyvédi kar tekintélyének és állásának emelésével csakugyan foglalkozik. (Helyeslés.) A másik kijelentése Olay Lajos képviselő urnak az volt, hogy az ügyvédi karra hátrányosabb helyzet állíttatik fel az által, ha ezen javaslat elfogadtatik. Már igen alapos felszólalások történtek ez irányban, melyek az én nézetemet
