Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-353

313. országos ülés Április 19. 188?. 289 intézkedései, — tehát a 67. §. kimarad — hatályon kivül helyeztetnek és ezek helyébe a j"elen törvény rendelkezései lépnek életbe." A 2. és 3. szakasz helyébe a következő §. iktattattik „2. §. A büntető törvénykönyvet életbe léptető 1880: XXXVH.;t.-cz. 41. szakaszának 2. pontja töröltetik. A kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv 41. szakasza igy szól; „A kihágásokról szóló büntető törvénykönyv 46. §-ában meghatározott kihágások, ha azok közigazgatási hasóság, hivatalnok vagy közeg ellen követnek el." Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Törs Kálmán jegyző (olvassa a módosítványt). GyŐry Elek: Nagyon sajnálom, hogy az előttem szólott t.képviselőtársam előadásának egész folyama alatt nem lehettem jelen; de az általa előterjesztett módosítvány és némely eszme, mely beszédében foglaltatott, kötelességemmé teszi.hogy ezen oldalról szintén elmondjam szerény nézetemet. A mi a módosítványt illeti, arra nézve, hogy a büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvény azon szakasza hatályon kivül helyeztessék, mely szakasz a kihágási törvénykönyv 46-ik szakasza eseteiben a bíráskodást a rendőrségre bizza, hogy ha azon életbeléptetési törvény módosítása volna ma a szőnyegen, a módosítványt egész lélekkel pártolnám, mert semmi esetre sem tartom helyesnek és jónak, hogy oly fontos esetekben, a hol az igazság kiinondhatásának megítéléséről van szó, közigazgatási közegek bíráskodjanak. De az elől nem zárkózhatom el, t. ház, hogy ma nem az életbeléptetési törvény módosítása van napirenden, hanem az 1874: XXXIV. törvényczikk néhány szakaszának változtatásáról van szó. Elismerem azt is, sőt meg vagyok győződve, hogy helyesen és jól intézkedni a szőnyegen forgó kérdésben csak akkor lehetett volna, hogy ha nem ilyen kikapott részletekkel lenne dolgunk; de nem zárkózhatunk el azon esetek elől sem, a melyek okul szolgáltak arra, hogy legalább egyes szakaszoknak módosítása következzék be és kívánatos, hogy addig is, mig az egész ügy védi rendtartás a czélnak megfelelőleg átalkittatnék, az ügyvéd azért, mert esetleg oly cselekményt követett el, a mely minden embernél tisztességes dolognak tekintetik, fel ne függesztessék, vagy hogy akkor, midőn mint functionarius, feleket képvisel és az igazságszolgáltatásnak épen oly tényezőjeként jár el, mint akár az ügyész, akár a biró, az illető ügyvédre ne azon szabályok alkalmaztassanak,amelyek alkalmazandók azon esetekben, midőn nem ily fünctióban működik. Ebből indulva ki, két dologra akarok az előttem szólt képviselőtársam beszéde folytán észreKÉPVH. NAPLÓ. 1684—87. XVI. KÖTET. vételt tenni. Az első és a harmadik szakaszban, a melyet a dolog egy természeténél fogva együtt kell felemlítenem, az mondatik, hogy az ügyvéd akkor, midőn mint az igazságszolgáltatás tényezője jár el, egészen más szempont alá esik, mint akkor, ha mint egyén az életben mozog. Ezt én, t. ház, az igazságszolgáltatás érdekében levőnek tartom s nem vagyok azon nézetben, hogy ez az egyenjogúság rovására esik, mert az egyenjogúság nem abban áll, hogy a más hivatása egyénekkel szemben ugyanazon elbánásban részegülök-e vagy sem, hanem abban, hogy egyenjogú vagyok-e azon tényezőkkel, a melyek állásuknál fogva vannak hivatva a közreműködésre. (Élénk helyeslés.) Második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy azt mondják : Ne adjunk az ügyvédeknek privilégiumot. Ennek, tisztelt ház, senki sem melegebb barátja, mint én, mert felfogásom az, hogy ügyvédi jog és tekintély csak az lehet, a mit az igazságszolgáltatás valódi érdeke megkíván és a nagy közönség érdeke megkövetel. Az, a mit az ügyvédség ezen kivül kívánna, privilégium volna, már pedig ebben az országban nem lehetne tűrni, hogy bármely állásnak privilégium adassék. Épen azért, mert igy fogom fel a kérdést, ebből azt következtetem, hogy ha valamely igazságszolgáltatási tényező szervezéséről van szó, ennek a szervezésnek olyannak kell lenni, hogy az az igazságszolgáltatás érdekeinek megfeleljen. Már pedig, t. ház, helyesen említtetett, hogy az igazságszolgáltatási érdekek egyik legfontosabb követelménye a szólásszabadság, azon immunitás, a melyet az ügyvéd élvez akkor, a midőn az igazságszolgáltatásban mint funetionarius működik. Itt tehát nem arról van szó, hogy a hatóságok tekintélyét meg kell e óvni, vagy nem, mert azon tekintetben ellenkező vélemény nem fog lenni a házban, hogy mindenféle hatóságnak meg kell a tekintélyét védelmezni, még pedig nemcsak az ügyvéd, hanem másokkal szemben isCsak az a kérdés, hogy ezen tekintély megóvásában kire bizzuk az őrködést a szólásszabadság korlátai között? Vájjon a közönség, melynek védőjéül, jogképviselőjéül állítja oda a törvény az ügyvédet, érdeke képviselve lesz-e, hogy ha a szólásszabadság határai fölött való őrködés nem az ügyvédi testületre, mint a saját becsületének őrére bizatik, hanem azon hatóságra, a mely előtt a tárgyalás folyik, a mely előtt felszólal, a melynél tehát a szenvedély, az elfogultság s a rögtöni felhevülés dictálhatja a határozatot. Ily körülmények között az én felfogásom, t. ház, igenis az, hogy az igazságszolgáltatás és a nagy közönség érdeke általános elv gyanánt azt követeli, hogy épen meri; az ügyvédi testület arra a czélra van szer37