Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-353

855. országos ülés, laltatik, hogy az ügyvéd ha ellene vétség vagy bűntett miatt jogerős vád alá helyezési határozat hozatott, az ügyvédségtől felfüggesztendő. Ebből folyólag gyakran azon anomália történt, hogy az ügyvéd, a ki különben teljesen eorrecte járt el, magánjellegű csekély vétség miatt vád alá helyeztetvén, az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett. A ki az életet ismeri, tudja, hogy ez az ügyvédre nézve különösen ma, midőn a concurentia oly nagy, életpályájának tönkre tételével azonos. Ezen intézkedést tovább fenntartani valóságos jogsérelem lett volna és azért a bizottság a maga részéről is helyesebbnek tartotta azon intézkedést, mely e szakasz megváltoztatását foglalja magában s azt csupán azon irányban módosította, hogy a függesztés csak azon esetekben mondathassák ki, midőn oly vétség vagy bűntett miatt hozatott jogerős vád alá helyezési határozat, melyre nézve a büntető törvénykönyv hivatalvesztést, mint mellék büntetést állapít meg, vagy a mely nyereségvágyból ered, a bizottság tehát inkább az ügyvédség morális erejére volt tekintettel — s végre azon esetekben, midőn a fegyelmi bíróság, tehát maga az ügyvédi kar választmánya különös okoknál fogva a felfüggesztést czélszerűnek látja, mert lehetnek esetek, midőn az illető ügyvédnek botrányos magaviselete annyira szembeszökő, hogy az ő további működése a közönségre nézve káros volna. Hogy tehát ezen káros hatásnak eleje vétessék, szükség lehet arra, hogy bizonyos esetekben a fegyelmi bíróság ezen speciális intézkedést is foganatba vegye. Végre ajánlja az igazságügyi bizottság azon szakasznak fölvételét is, hogy miután ezen utóbbi esetből kifolyólag még most is lehetnek oly ügyvédek, a kik nem hivatásukkal összefüggésben lévő és az ügyvédi tekintélyt nem eompromittáló vétség miatt fel vannak függesztve, a mennyiben erre vonatkozó kérelmet terjesztenek elő. ezen felfüggesztés mellőzendő és hatályon kivül helyezendő. Bátor vagyok a t. háznak a törvényi avaslatot elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy általánossáirban elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadta" iott; olvassa az 1, %-t.) Olay Lajos: T. ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy én nem a párt nevében szólok, hanem tisztán egyéni nézetemnek fogok kifejezést adni. Bámulatos az az ellenszenv, a mely a nagyközönségnél, különösen az úgynevezett ' április 19 1387. ggj gentrynél minden intézkedés ellen, a mi a jogszolgáltatás fejlesztését és különösen minden ellen, a mi az ügyvédek magasztos hivatása biztosítását czélozza, mutatkozik, de nemesak a külvilágban van ez igy, hanem benn a házban is pártkülönbség nélkül és sajnálattal mondhatom, hogy mutatkozik ez a kormánynál és ép a kormány fejénél, a mini sterelnök urnái. (Zaj és ellenmondás jobb felöl.) Nem volt eset, ha a magyar törvényhozásban, ha az igazságszolgáltatás reformja érdekében intézkedés történt, vagy czéloztatott, hogy az az általam jelzett képviselőtársaknál, pártkülönbség nélkül, különösen pedig a kormányelnökénél ellenszenvre ne talált volna. Különösen mutatkozott ez az ügyvédek ellen. T. ház, az egész világon mindenütt elismertetik, hogy az ügyvéd ép oly factora az igazságszolgáltatásnak, mint a biró, vagy az államügyész és hogy az ügyvéd működése, magasztos hivatásának teljesítése nélkül igazságszolgáltatást képzelni nem lehet. Ahol ezen működést bénítani megkisérlették, belátták azonnal, hogy az igazságszolgáltatás megfeneklett és kénytelenek voltak az ügyvédi hivatás teljesítésének szabad folyást engedni. Tény az, hogy az ügyvéd magasztos hivatását csak akkor teljesítheti, ha a védelem és a szólásszabadság teljesen biztosítva van. Én azonban ezen védelmi és szólásszabadságot e törvényjavaslatban nem látom biztosítva. Maga az igazságügyi minister ur, de az igazságügyi bizottság is elismeri, hogy ez csak egyes fiagrans esetekben momentán segítség akar lenni s hogy az ügyvédi rendtartásnak tökéletes és combinált átalakítását és módosítását szükségesnek látja. Őszintén megvallva, t. ház, e kényszernek engedve, általánosságban nem akartam ellene szólni e törvényjavaslatnak, de én azon meggyőződésben vagyok mindegy: akár e javaslat, akár semmi. Én legalább ezen javaslattal az ügyvédek helyzetén javítva nem látok. Készséggel elismerem, hogy a 4. §-ban bizonyos törekvés látszik a javulásra, de ennek ma momentán szüksége fenn nem forog, mert nézetem szerint a királyi Curia tévedett akkor, midőn az ügyvéd nem becsületbeli és egyáltalán oly fenyítő ügyekben, melyek hivatalvesztést nem vonnak maguk után, vád alá helyezési határozat alapján az ügyvédi működéstől felfüggesztette; mert legalább is jogosult az a vélemény, hogy oly bűntettek és vétségekért, melyek hivatalvesztést maguk után nem vonnak, habár azokban vádhatározat hozatott és a törvény szigorú megtartása mellett is felfüggeszteni nem kell. Ideiglenesen tehát a Curia nagyon könnyen segíthet a dolgon, teljes ülésben helyesebb irányú elvi határozatot hozhat és ekkor nem lesz szükség az említett szakaszra sem. Az első, második, harmadik szakaszra nézve