Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-351

351. országos ülés április 2. 1887. 279 holott ezelőtt felső Magyarországról aratáskor | levándorolt a nép az Alföldre. Ez most meg fog pzünni és én szeretném tudni, ennek következtében mi lesz majd az alföldből, melyről azt szokták mondani, hogy Kánaán. (Halljuk! Halljuk!) Nagy szerencsétlenség az országra, hogy népünk annyira meg van nyomorítva, hogy kénytelen az országból kivándorolni azon okból, mert eleinte a pálinkaivás által szellemileg, későbben azután anyagilag és testileg is teljesen elnyomorodik. El fog jönni az idő, midőn a felsőmagyarországi nép nem lesz képes azon szolgálatokat megtenni, melyekkel az országnak tartozik. Hogy Magyarországon mennyire ment a zsidók hatalma, azt mindnyájan tudjuk. (Halljuk!) Jól tudjuk azt is, hogy a kormány kénytelen a zsidóknak a tekintetben szabad kezet engedni, hogy a néppel ugy bánjanak, a hogy nekik tetszik, mert különben kölcsönt nem kap. (Derültség balfelöl.) Ez úgy van ! Hogy a zsidók befolyása, ha bizonyos határokon túlmegy, mily veszedelmes lehet nemcsak a népre nézve, hanem a kormányokra is, arra bátor vagyok egy igen tanulságos példát felhozni, (Halljuk ! Halljuk!) Mindenki tudja, hogy Parisban már több, mint félszázad óta egy igen ismeretes lap jelenik meg, a mely „Journal des Debats"-nak neveztetik. Ezen „Journal des Debats" az úgynevezett haute fináncénak, vagyis a párisi bankároknak a lapja és oly hatalommal bir, hogy ministeriumokat nemcsak alkot, hanem meg is buktat, sőt még a kormány formát is meghatározza, a mely szerint az országot kormányoztatni kívánja. He tovább megyek. Ezen lap tulajdonosai idézték elő az 1830-iki revolutiót,buktatták meg X.Károlyt s tették helyébe Fülöp Lajost királynak a trónra. (Halljuk! Halljuk!) 18 év múlva ugyanazt a Lajos Fülöpöt hasonlóképen letették a trónról és száműzésbe kergették, (Halljuk!) helyébe jött Napóleon és mind a többi események, a melyeket én itt említeni nem akarok, csak arra akarom a t. házat figyelmeztetni, hogy ezen lapnak, a melynek oly nagy hatalma vagyon, minden kormány, mely magát fentartani akarja, kénytelen adót és pedig igen tetemes adót fizetni. Báró Andreánszky Gábor (közbeszól): Rendelkezési alap. (Derültség balfelől.) Nendtvich Károly: Thiers, a ki Fülöp Lajos ministere, később pedig a köztársaságnak elnöke volt, megakarván szabadulni ezen gyalázatos adótól, több esztendeig nem fizette azt meg s ennek mi lett a következése? Áz, hogy egyetlenegy czikk, a mely a „Journal des Debats

A-ban megjelent, őt jobbra tanította és ő nemcsak az arra az évre esedékes összeget fizette meg, hanem a már lefolyt évekről elmaradottakat is. Részemről azt látom, hogy (Halljuk! Halljuk!) egészen hasonló módon fejlődik itt nálunk a viszony a „Pester Lloyd "-ra nézve. (Derültség.) A t. ház igen jól tudja, hogy a „Pester Lloyd" a pesti- és bécsi bankároknak a lapja és ebből magyarázható ki azon véghetetlen előzékenység, melylyel bizonyos körök ezen „Pester Lloyd" főszerkesztője irányában viseltetnek, (Mozgás. Derültség balfelől.) annyira, hogy őt mintegy sérthetetlennek tartják. Csak egy esetetakarok említeni. Ezelőtt 4 évvel a „Pester Lloyd"-nak főszerkesztője által megtámadtattam. (Halljuk! Halljuk!) Én feleltem neki és olyannak festettem őt, & milyennek találtam és a milyen ő valóságban. És mi lett ennek következése? Az, hogy sajtópert indított a nyakamra és hogy ha a pozsonyi derék polgárok fel nem mentenek, talán elítéltettem volna (Élénk derültség.) s meglehet, hogy 1—2 évi fogságra ellettem volna ítélve. (Derüllség.) De midőn a „Pester Lloyd^-nak főszerkesztője magát a felséges asszony személyét támadta meg, még csak perbe sem idéztetett. Kérdem, hol van itt a jogegyenlőség és micsoda előnynyel bir a „Pester Lloyd" és annak szerkesztője, más polgárok felett? Én egyébiránt az igen t. ministerelnök ur hazafiságától megvárom,hogy ő e bajokon, melyek főként a kivándorlást és a zsidók tömeges bevándorlását illetik, segíteni fog. Mert arra a kérdésre nem méltóztatott felelni, hogy a bevándorlás hasonlókép oly nagy mérvben történik, hogy az az egész ország veszedelmére és kárára van. Miután tehát én felteszem hazafiságáról, hogy ez iránt intézkedni fog, válaszát tudomásul veszem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Bár a t. képviselő ur tudomásul vette válaszomat, egy pár szót köteles vagyok válaszolni. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az interpellátio folytán nem felelhettem arra, hogy —- mint ő mondja — a zsidók bevándorlása miben áll, mert ez az interpellatióban kérdezve nem volt. Különben arról biztosíthatom a képviselő urat, hogy ha valami a világon — pedig sokat szoktak nagyítani — ugy e bevándorlás van nagyítva, (Ellenmondás a szélső balon.) De felszólalásom czélja nem ez. Kötelességemnek tartom a képviselő urnak egy pár állítása ellen tiltakozni. Az egyik az, hogy azt mondja: itt muszáj Mármarosban és isten tudja hol, mindenütt a zsidóknak mindent megengedni; a kormány kénytelen megengedni, hogy a népet kifosszák, mert különben nem kap kölcsönt. Hát t. ház, ez olyan állítás, melyet elhallgatni képes nem vagyok. A kormány sem a zsidónak, sem másnak a nép kifosztását meg nem engedi. (Helyeslés.) A kormány elé soha semmiféle ilyen feltétel nem is szabatott, nem is szabatik, mert senki sem oly vakmerő és nem becsüli Magyarország kormányát — nem magamról és az emberekről beszélek -- oly cse-