Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-351

351. országos ülés április 2. 1SS7. 277 ház, hogy két külön társadalomnak, külön erkölcsi ' renden nyugvó társadalomnak külön-külön törvényhozás szükséges, ha a lételérti harczban lehetőleg ki akarunk egyenlíteni minden akadályt. A chanceokat lehetőleg egyenlíteni akarjuk. Emlegetik azt és emlegeti a t. minister ur, hogy szükséges ez a hitel a nép körében, az egyes osztályok körében és én elvállalom azt, tökéletesen elhiszem és coneedálom azt, hogy szükséges ez a zsidóságra nézve kivált, mert a zsidóság tud élni avval a hitellel és tudja azt értékesíteni és azért megtehetném azt az indítványt, hogy engedtessék meg, hogy a zsidók ezentúl is részesüljenekezen áldásban, melyet fel tudnak használni, csak szegény népünket mentsék meg ezen vészes dologtól. Ha pedig nem akarnak külön törvényt hozni a zsidók számára, hát akkor kérem, hogy a miatt a zsidő előnyök miatt, hogy azok oly könnyű hitelt élvezzenek, a miatt szegény népünket ne tegyék továbbra ki annak a veszélynek, hogy oly összegeket kelljen neki fizetni, a melyekkel voltaképen jogosan soha sem tartozik. Interpellatióm benyújtása alkalmával volt szerencsém itt egy váltót bemutatni okmányilag, melyet aláirt valaki egy idegen nyelven, oly nyelven, melyető nem is értett és mely okmány eredetileg egy aláirt számla volt, egyetlenegy ollóvágással képes lett volna abból bárki egy kitöltetlen, aláirt váltót csinálni; most pedig a váltójog szerint, ha az illető aláírásának sajátkezűségét elismeri, kénytelen fizetni, akár megkapta a pénzt, akár Bem s a váltó rajta könyörtelenül végrehajtatik. Bár népünkre nézve ezt is feleslegesnek tartom, de a hitel megkönnyítése ezéljából távolról sem ellenezném, ha valamely gyorsított végrehajtású hiteleszközzel helyettesittetnék a váltó, vagy ha a czégjegyzett kereskedőkön kivül, kikre nézve én is fenn akarom tartani a váltójog jelenlegi szabadságát olyanoknak, kik azt kívánják és kik bizonyos műveltségi qualificatióval bírnak, alkalom nyujtassék magukat bejegyeztetni a kereskedelmi czégek közé s hogy akkor élvezzék a váltóhitel teljes épségét; de arra semmikép sem állhatnék, hogy azon jogvédelemről, mely a non numeratae pecuniae exceptiójában fekszik, teljesen lemondjunk még azon nép számára is, mely nem tudja, hogy mit cselekszik, mikor a váltót aláírja. De akárhogy legyen is, könyörgök a t. minister úrhoz és a t. házhoz, mentsék meg népünket a váltóképesség áldásától — mint a minister ur mondja — a vagyoni veszélytől — a mint én mondom — s azt hiszem, az igazság mellettem van. Mindenesetre azonban kérem, hogy tovább ne tanulmányozzák a dolgot; mert, t. ház, ha zsidóérdekben valami törvény, vagy csak házszabály változtatás is szükséges, akkor minden előtanulmányozás nélkül készek azonnal elővenni, (ügy van! a hal- és széhobal néhány padján) hisz akkor sem kellett hosszú tanulmányozás, mikor az 1876-iki törvényben a váltóképesség megszorítását megszüntették és csakis akkor szükséges végtelen tanulmányozás, mikor zsidóérdek követeli, hogy az a törvény létre ne jöjjön. Ha a német diák óráját vagy felsőkabátját zálogba csapja, azt mondj a: j,es studirt!" Ily stúdium tárgyává akarja tenni a váltóképesség megszorítását a t. kormány, azt is becsapja zálogba a pénzpiacz javára. Kérem a t. házat, a t. kormányt és a t. igazságügyministert, ne csapja ezen váltóképesség megszorítására vonatkozó törvényjavaslatot zálogba; ne tanulmányozza azt tovább, hanem lépjen valahára a ház elé egy törvényjavaslattal, mely azt hiszem, nagyobb áldás volna, mint bármi, a mit a jelenlegi kormány 11 év alatt tett. Nagy sajnálatomra ki kell jelentenem, hogy a t. minister ur válaszát tudomásul nem veszem, hanem kérem a t. házat, méltóztassék a választ napirendre kitűzni. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldal némely- padján.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Következik Tisza Kálmán ministerelnök ur válasza Nendtvich Károly képviselő ur interpellati ójára. Tisza Kálmán ministerelnök: Nendtvich Károly képviselő ur interpellaíiót intézett hozzám, mely következő] eg hangzik : (olvassa.) „1. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnak az ős magyar lakosoknak tömeges kivándorlásáról a felsőmagyarországi megyékből ? és ha van tudomása, kérdem a t. ministerelnök urat: 2. Mily intézkedéseket szándékozik a t. ministerelnök ur életbe léptetni, hogy a tömeges kivándorlást megakadályozza ?" T. ház! Hogy arról, hogy hazánkból, különösen a felvidékről kivándorolnak, van és régen van tudomásom, bebizonyítottam már azzal, hogy a kivándorlást csalárd módon előmozdító ügynökségekre nézve évekkel ezelőtt törvényjavaslatot nyújtottam a ház elé, mely törvényerőre is emelkedett. Tömeges kivándorlásról, mint rendszeresről beszélni azonban nem lehet, mert bármely más államát nézzük meg Európa ezen nyugoti részének, mindenütt nagyobb mérvű kivándorlást fog a t. képviselő ur találni, mint a minő nálunk van. Ez azonban nem azt teszi, hogy ha hazánk lakosságának egy része kivándorol, ezt közömbösen nézzük. Én biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy mindaz, a mi egyáltalában lehetséges a kivándorlás meggátlására, megtörtént, megtörténik és meg fog történni. Jelesül gondoskodva van arról, hogy mindazon hivatalos adatok és bizonylatok, melyek igazolják, hogy a tisztán napszám ezéljából kivándorlók Amerikában igen sokszor mily szomorú helyzetbe jutnak ;