Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-350

555, országos &U csatolva, tehát teljesen helytelennek és a házszabályoknak meg nem felelőnek tartom, hogy a nélkül, hogy mi most tárgyaltuk volna a tárgyalás alatt levő jelentést, átmegy az előadó ur a többi jelentésekre. Részemről például az előbbire volna észrevételem, de ez ellen nincsen és mig a t. ház nem méltóztatik előbb végig menni a szilágysomlyóin, addig a magam véleményét nem adhatom elő. Ezt tartottam kötelességemnek kijelenteni és kérni a t. ház elnökét és az előadó urat, méltóztassék tekintettel lenni a tanácskozási rendre, hogy az alakilag megtartassák, mert akkor mi sem tarthatjuk magunkat a tanácskozási rendhez, melyhez kötve vagyunk. (Helyeslés a szélső balon.) A szilágysági helyi érdekű vasútra nincs semmi észrevételem, de a mi megjegyzésem az utána következőre nézve lesz, azt részemről ezúttal nem adhatom elő. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A többi jelentés nem is olvastatott fel, csupán az, a mely a szilágysági helyi érdekű vasútra vonatkozik. A jelentések a mai napirendre egyenként külön vannak kitűzve és mindegyiknél, ha a sor rákerül, természetesen külön-külön kell kérdeznem : kivan- e valaki az illető jelentéshez szólni ? (Helyeslés ) Az előadó ur, ugy gondolom, abból indult ki, hogy volt már eset, hogy egyszerre 9—10 hasonló jelentés tárgy altatott és csak a maga részéről nem kivánt mindegyikhez külön-külön nyilatkozni, minthogy a jelentések hasontermészetüek; de ez egy képviselőre sem róhatja azon kötelességet, hogy ő is a harmadik, vagy negyedik jelentésre nézve, a mely még nincs is felolvasva, már most nyilatkozzék. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy teljesen igaza van Madarász József t. képviselő urnak, hogy egy tárgynál más tárgy feletti vitát praeoccupálni nem lehet. Ezért egymás után egyenként fognak felvétetni ezen jelentések és mindegyiknél meg fogom kérdezni a t. házat először aziránt, kívánja- e a mellékleteket felolvastatni és másodszor azt is, kiván-e valaki a jelentéshez hozzászólani? (Helyeslés.) így most először is kérdem a t. háztól, méltóztatik e kívánni, hogy a szilágysági helyi érdekű vasútra vonatkozó jelentéshez csatolt engedélyokmányok felolvastassanak ? (Felkiáltások : Felolvasottaknak vesszük!) Kérdem továbbá, van-e valaki, a ki a jelentéshez szólni kívánna? Nem jelentkezvén senki, kijelentem, hogy a t. ház a jelentést elfogadja és azt a főrendiházhoz átküldetni rendeli. Következik a napirend szerint a közlekedésügyi bizottság jelentése a közmunka- és közlekedésügyi minister ur „a szhjeikamara-rónafixéki ^

8 sugatagi j

t&lyi érdekű vasút engedélyokmányának módosítása tárgyában" szóló 471. számú jelentése iránt. április I. 1887. 269 Szathmáry György jegyző (olvassa a jelentést). Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk !) Nem lehetek egy véleményen sem a közlekedési bizottság véleményével, sem annak t. előadójával, sem a beterjesztett jelentéssel. Az én tudomásom szerint — miként a közmunka- és közlekedésügyi minister ur jelentése is mondja — a kérdéses vonalak a helyi érdekű vasutakról szóló 1880 : XXXI. t.-cz. alapján engedélyeztettek; tehát 1883-ban, mikor ezen engedélyezés történt, már igen jól tudták, hogy mi kötelező ezen törvény szerint és ugy tudom, hogy ezen vasút részére — a mint a vállalkozóval kötött egyezség szerint mondatik — az 1880 :XXXÍ. t.-cz. 5. §-ának c) pontja nem adatott meg kedvezményül. Igen helyesen történt. Azt mondja azután az indokolás, hogy most adjuk meg, mert akkor vállalkozóval köttetett meg ezen egyezség, most pedig a részvénytársaság, természetesen helyi érdekű vasutat állítván és járatván, megérdemli, hogy megadassák neki. Ez az egyik ok. A másik ok az, hogy hiszen az engedély csak 30 évre szól, tehát azért is megadható. Bocsánatot kérek, én nagyon jól tudom azt, hogy minden részvénytársaság, mely helyi érdekű vasútra nézve alakult, ha elérhet valami kedvezményt a kormánynál, hátaztbizon iparkodik előbbutóbb elérni. Igen sajnos tapasztalataink vannak e tekintetben. Alig van vasút, mely legalább egy, de vannak vasutak, melyek két, három módosításon is keresztül mennek, rendesen mindig Magyarország állami megterheltetésével. Nagyon jól tudta az a részvénytársaság azt, hogy a vállalkozó minő feltételek alatt kötötte meg az állammal ezen vonalakra nézve az egyezséget és azért mégis megélt az a részvénytársaság 1883-tól 1887-ig. Hogy neki nagy könnyebbséget okozna, ha felmentetnék például a szelvényadótól és felmentetnék azon adónemektől, melyek alul 1883-ban fel nem mentetett, azt természetesnek tartom. Hogy ha az államnak pénzügyei valami nagyon jó helyzetben volnának, érteném az engedékenységet, hogy adjunk mindig újabb és ujabb kedvezményeket, de senki sem tagadhatja, hogy azon részvénytársaságnak nincs joga követelni, mert azon föltétellel kötötte meg az alkut. És kérdem, van-e azon helyzetben az állam, mostani pénzügyeinél fogva, hogy ezen kedvezményt megadhassa? Én erre lelkiismeretesen máskép nem felelhetek, mint hogy az államnak nincs joga megadni ezen kedvezményt. Az államnak kötelessége azt mondani ezen társulatnak : a mint egyezkedtél, ugy tartsd meg ezen egyezséget. Az, hogy csak 30 esztendőre adatott meg a kedvezmény, ez nem ok annak megadására. Azon részvényesek nagyon jól tudják, hogy