Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-348
S4S. országos älés márcito 28. 1887. 253 politikai állásánál fogva igenis érthető. Azonban én azt hiszem, hogy ezen állásponttal egy nagy igazságtalanságot követ el a képviselő ur és azon párt, a melyhez tartozik, azon százezerek iránt, a kik mint magyar honpolgárok, mint a magyar haza alattvalói azon hadseregben törvény szerint, kötelesség szerint szolgálnak. Ezen álláspont által mintegy azt akarják jelezni, hogy mindazon magyar honpolgárokat mintegy a haza szivéből kizárják, azokat nem tartják méltóknak arra, hogy a haza róluk gondoskodjék. Hogy ezt lelkiismeretökkel miképen tudják megegyeztetni, az az ő dolguk, ahhoz tovább nem szólok. De mintha érezte volna a képviselő ur, hogy ezen principialis álláspont önmagában igen gyenge, iparkodott érveket szerezni az iránt, hogy különben a közös hadsereg tisztjeinek özvegyei és árvái ezen ellátásra nem is szorulnak, hogy az ő helyzetök olyan fényes, hogy ezen ellátásra nincs szükségük, hogy ez oly nagy terhet róna az országra, a melyet az el ne nem birna. Azt hiszem, hogy e tekintetben már nem oly szerencsés, mint a principális állásponttal, mert azon hosszú fejtegetésben, a melyben ugyan az ő szellemének szikráival és élénk phantasiájának számos jelével találkozunk, de alapos indokot arra, hogy ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedések el ne fogadtassanak, nem találunk; sőt nemcsak hogy abban indokot nem találunk, de találkozunk az ellenmondások egész özönével. Ilyen ellenmondás például az, mikor a képviselő ur fejtegeti, hogy a közös hadsereg tisztjei ilyen fényes ellátásban részesülnek, azok fizetése annyival nagyobb mint a polgári hivatalnokoké, azok özvegyei és árvái bizonyos kedvezményekben részesülnek, azok özvegyei elhelyeztetnek intézetekben, a lányaik elhelyeztetnek nevelőintézetekben s mindezek oly dolgok, hogy nélkülözhetővé teszik, hogy ezekről külön törvény által gondoskodjunk. Ámde megfeledkezik a képviselő ur arról, hogy mindezen javadalmazások és kedvezményekkel, melyekkel a közös hadsereg tisztjei bírnak, birnak a honvédség tisztjei is, tehát ezen előnyökben egyenlően részesülnek. És ha ebből azt akarja következtetni, hogy a közös hadseregbeli tisztek özvegyei és árvái ily ellátásban ne részesüljenek, mivel akarja indokolni, hogy a tökéletesen egyenlő helyzetben levő honvédségi tisztek özvegyei s árvái ilyen ellátásban részesüljenek ? Ez az egyik ellenmondás, a másik ellenmondás az a kiszámítás, a hol azt mutatja ki, hogy ezen ellátásnyújtása milyen roppant pénzbeli áldozatot ró az államra. Ő hosszasan kimutatja, hogy azon tabellák, a melyekre a törvényjavaslat fektetve van, nem érnek semmit, hogy az sületlenség és arra alapítja okoskodását, hogy 9 millió nincsen meg. Hát, t. képviselőház, ez egy óriási tévedés és hogy mennyire tévedett a t. képviselő ur, midőn ezen merész állítást koezkáztatta, bátor vagyok őt az 1885-iki zárszámadásokra figyelmeztetni: azért az 1885-ikire, mert ezek a legújabbak, ujabbak nem léteznek. Az 1885-iki zárszámadás részletes jelentésének 158. oldalán ez foglaltatik ; „A pénzügyminister kezelése alatt levő alapnak kezelési eredményét az 1885-ik évi megvizsgált részletes zárszámadások és kezelési kimutatások alapján az álíamszámszék — tehát az államszámszék —- a következő táblázatban mutatja ki: 3. sorszám, hadmentességi díj-alap összes tiszta cselekvő vagyon 4.152,810 frt 59 kr. tehát a magyarországi. Ehhez járulnak az évi kamatok 192,885 frt. Ez, valamint'az 1886-ik évi dotatiót 857,000 írttal hozzászámítva, világos, hogy azon alapnak magyarországi része már az 1886-ik év végével az 5 milliót meghaladta és miután az összes hadmentességi alap az 1886. év végével 1 í millióban volt kimutatva, melyből 6 millió esnék az osztrák tartományokra, kétséget se szenved, hogy ez a pénz megvan; alapszerüen kezeltetik a pénzügyministeriumban ; az intézkedési jogot pedig az iránt az 1880. XXVII. t-ez. 6. §-a értelmében a magyar honvédelmi minister a közös hadügyministerrel egyetértőleg gyakorolják. Tehát ruente fundamento, ruit et superaedificatum. Ha az alap, melyre basirozta a képviselő ur fejtegetéseit, hamis, össze kell dőlni azon fejtegetésnek és következtetéseknek, melyeket belőlük von. De hasonló tévedésen nyugszik a t. képviselő ur azon okoskodása is, mely szerint a határozati javaslatot nem fogadja el, a melyet — mellesleg legyen mondví szolgaságban való versengésnek nevez. (Elnök csenget) A határozati javaslat el nem fogadását szinte azzal indokolja a t. képviselő ur, hogy hiszen az semmivel sem indokolható, hogy azok, kik már ellátásban részesülnek, hogy azoknak ellátása még javíttassák, nagyobbá tétessék. És itt a tévedés. Azok, kikről a mi határozati javaslatunk szól, azok eddig semmiféle ellátásban nem részesültek, mert ami határozati javaslatunk csak azon özvegyek és árvákra terjed ki, kik csak ezentúl lesznek özvegyek és árvák. Tehát e tekintetben tulajdonkép a törvény nem is birna visszaható erővel és ez a visszaható erő csak tévesen lett neki tulajdonítva. Ezek azon özvegyek és árvák, kiknek férjeik, illetőleg atyjuk jelenleg nyugdíjban van, de még él, ugy, hogy ezeknek jogaik csak ezentúl lesznek elbírálhatók. A pénzügyi bizottság abban a nézetben volt, hogy miután ezek jogai a jövőre lesznek csak elbirálandók, midőn ezen kedvezőbb szabályok életbe lesznek léptetve és igy nagy méltatlanság lenne őket a kedvezőtlen szabályok szerint ítélni meg, midőn a kedvezőbbek életbe vannak léptetve. Ha a t. képviselő ur abból a szempontból indul ki,
