Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-347
f 42 M7- országos ülés märczins 26. 1887. tárgyban s bevárni, hogy interpelláltsmsékésniíijd a mikor neki tetszik — ha tetszik — 30 nap múlva feleljen s ha a t. többség — mert minden a többségtől függ -— s a többség után a magyar királyi honvédelemügyi minister ur is ugy fogja fel, hogy azon előadott tényekre nézve neki nem kell a vita bezárása előtt nyilatkozni, erre a ház őt természetesen kényszeríteni nem fogja. Ezt tartottam kötelességemnek kijelenteni. Elnök: T. ház! (Halljuk!) Egyáltalán nem szeretném, hogy ha bárki oda magyarázhatná az én közbeszólásomat, mintha én ugy akartam volna irányozni a vitát, hogy e kérdés itt fel ne hozassék. Ez a kérdés igenis felhozható, mert hisz az analóg magával a napirenden levő javaslattal és fel is hozatott a nélkül, hogy ellene legkisebb észrevételem volna. Én csupán arra tettem észrevételt — s azt hittem kötelességem azt tenni — hogy itt egy képviselőnek előre bejelentett interpellationalis joga meg ne rövidíttessék. De tovább megyek. A felett aggódnak a képviselő urak, hogy a minister ur majd csak a vita bezárása után fog válaszolni. Hiszen az egész törvényjavaslat részletes tárgyalása csak ez után lesz; nincs tehát kizárva, hogy a minister ur felszólalását ne méltathassák és igy e kérdés a tárgyalás elől el nem vonható. Én csak a forma ellen tettem kifogást, azért, mert azt hittem, miután a képviselő ur azt mondotta, hogy a minister ur válaszától teszi függővé további nyilatkozatát, hogy ugyan azt a kérdést, a mely a mai napirendre mint interpellatió be van irva, nem tartottam czélszerünek felhozatni, nem azért mintha azt hittem volna, hogy a képviselő ur megakarja előzni, de kétségtelen, hogy ugy látszott. Azt, hogy a képviselő ur ezt megbeszélte az interpellatiót bejegyzett képviselő úrral és hogy ez abba beleegyezett, én természetesen nem tudhattam. (Helyeslés jobbfelol.) Csak ezt kívántam megjegyezni. Különben méltóztassék a tárgyhoz hozzászólani. Herman Ottó: T.képviselőház! (Halljuk!) Megvallom, hogy leginkább az késztet felszólalásra, mert csakugyan meg van a látszat, hogy a t. honvédelmi minister ur az úgynevezett kibőjtölési tacticához folyamodik. Legalább az én parlamenti érzékem mindenesetre azt mondaná, hogy akkor, a mikor a háznak egy oly tagja, mint Horánszky Nándor, pártja nevében is egy feltételhez köti szavazatát és azt a feltételt világosan megnevezi; továbbá akkor, a midőn oly positiv adatok hozattak fel, sőt ellenindítvány adatik be, mint a hogy azt Hoitsy t. képviselőtársam tette, mondom az én parlamenti érzékem szerint a t. minister ur már csak a vita behatóságának érdekében is felszólalhatott volna és a vitának irányt adhatott volna. Mindazonáltal én elismerem azt, hogy a t. minister ur tetszésétől függ, vájjon szükségesnek látja-e, vagy nem a támadásokra, feltételekre, ellenindítványokra "válaszolni. Teheti ezt igen könnyen a mi parlamentünkben, mert hiszen minden vita daczára is előre láthatja, hogy a mit követel, az meg is fog szavaztatni. Ha, t. ház, a t. túloldal részéről egy ily törvényjavaslat ötletéből az eszmei magaslatot Münnich Aurél képviselő ur képviseli, a ki jónak és szükségesnek látta azt, hogy a gyengébbek kedvéért — feltévén, hogy vannak ilyenek e házban — a törvényjavaslatot indokolásával együtt recapitulálja a nélkül, hogy egyetlen egy mélyebb eszmét felvetett volna, mondom f ha Münnich Aurél képviselő ur képviseli a t. túloldalnak eszmei magaslatát, úgy legyen megengedve, hogy ezen oldalról én legalább iparkodjam arra — ne vádoltassam szerénytelenséggel — a radicalismus szempontjából is vessünk fel bizonyos eszméket akkor, midőn ezen törvényjavaslat a t. ház előtt fekszik. T. ház! Minden kornak meg vannak a maga áramlatai és ez áramlatok oly hatalmasok, a társadalmat annyira áthatják, hogy velük szemben végre még a műveltség, a megfontoltság is hátrál és az áramlatokat, abnormis dolgokat a magasztosság és szépség színében látja. Az a törvényjavaslat, melyről itt szó van, ily áramlatnak a kifolyása. A kik a törvényjavaslatot készítették, egy áramlat kifolyásából tették azt. Indokolásuk legfőbb érve a humanitásra való hivatkozás. Odatüzik az özvegyeket és árvákat és felmagasodnak egy bizonyos ethicai alapra és bemutatnak bizonyos szolgálatot, mint magasztosát, a melyben a férfi életét és vérét ontani köteles. Ezzel az áramlattal szemben, t. ház, mely a hadseregek felfogásában Európaszerte, nemcsak nálunk, általánosan nyilatkozik, legyen szabad nekem hivatkoznom azokra a lekonczolt és legyilkolt haecatombákra, melyeket a háború az emberiség köréből elnyelt és ezekkel a haecatombákkal szemben felvetnem egy kérdést, ezt: miért? Biztosítanak minket arról, hogy az egész tartalom, mely a mai egész európai áramlatban van, valamely nemes ethicai eszmével áll kapcsolatban, hogy az egyáltalán humanitárius, hogy az megfelel az emberiség végczéljánäk, rendeltetésének. Én ezt tagadom. Ezen európai áramlatot jellemzi Európa leghatalmasabb államférfiának, Bismarcknak jelszava, mely szerint „Macht geht vorRechf'.És ebből az egyetlen mondásból következik a többi és ez az, hogy miután a hatalom minden jog és igazság fölött áll, minthogy a hatalom a jogot és igazságot letiporhatja, következik
