Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-347

2gg 347. országos ülés márczius 26. 1887. kap többet, az alezredes 414 írttal, a százados 276 írttal, mint kapott eddig. És ma ugy áll a dolog, hogy inig a tizedik és tizenegyedik díjosztályba sorozott ministeri számtiszteknek összesen 150 frt lakbérük van, addig a katonaságnál nem a tiszteknek, nem a rangosztályba sorozottaknak, hanem az alantasaknak, az őrmestereknek és börtönőröknek a lakbére felrúgott 178 forintra és most 1886. óta 204 írtra. Különben, hogy a katonaság és polgári osztály közti különbség mily nagy a polgári osztály rovására, azt a t. honvédelmi minister ur legjobban tudhatja saját ministeriumából. Mert ott pláne abnormitás van, hogy ha katonatiszt, a ki ugyanazt a rangot foglalja el, végzi azon teendőket, melyeket a polgári hivatalnok, ha ezredest neveznek ki osztálytanácsossá, azért, mivel katona, többet kap mint a polgári osztályú osztálytanácsos, a ki ugyanezen teendőket végzi. íme itt van a saját költségvetése : a titkárnak a fizetése a honvédelmi ministeriumban, ha az polgári állású 2200 frt, a másodosztályú titkáré 1900 frt. Ha ezt az állást katona tölti be, fizetése 3584 frt. Ha a ministeri fogalmazó polgár, ugy 1,300 frtot kap, ha katona, akkor kap 2385 frtot. És hogy mennyire így van ez a dolog, azt nemcsak a saját ministeriumából, de a saját esetéből is tudhatja a t. minister ur, mert mikor ő volt az államtitkár, fizetése 2400 írttal és lakbére 388 írttal volt több, mint azé a eapacitásé, a ki most e helyet elfoglalja. (Derültség balfelöl.) Hogy, t. ház, a katonatiszti állások mennyire előnyösek, röviden csak arra utalok, hogy azok árváiról gondoskodás történik minden katonai képző intézetben, mert a polgáriak előtt elsőség adatik számukra minden katonai intézetben, sőt még a leány árvákról is gondoskodtak a hernalsi és soproni leánynevelő intézetekben. A dolog ugy áll, t. ház, hogy az utóbbi évek alatt a tisztek ellátására nézve folytonosan új meg új kötelességeket hárítottak ránk és újabb meg újabb terheket vállaltunk magunkra. Ezek közül mellékesen felemlítem csak a legutóbbi időkben történteket, például a tiszti helyetteseknek 144 frtot adtunk a múlt évben, a hadnagyoknak, a főhadnagyoknak első osztályú századosoknak 120 frtot szavaztunk meg, felemlítem továbbá, hogy az első osztályú századosoknak minden zászlóaljnál lovat, lóátalányt adtunk, felemlítem, hogy még ott is gondoskodott róluk a hadügyi kormány, a hol ugy látszik, hogy a természet egyszerű törvénye rajtok segíteni nem akart; tapasztaltatván ugyanis, hogy az őrnagyok elődei a halál törvényei szerint lassan halnak ki és ennek következtében nagyon sokáig kellett nekik várakozniuk arra, hogy felsőbb állásokra jussanak, még e tekintetben is segített rajtok a hadügyministerium. Eltörölt bizonyos számú őrnagyi állást és helyette ezredesi és alezredesi állásokat léptetett életbe, mely kiadás 38,000 forint több kiadást okoz a monarchia két államának terhére. T. ház S Valóban itt van annak az ideje, hogy egyszer foglalkozzunk azzal a kérdéssel is, hogy egyszer szemeink elé tüntessük azt, hogy ez országnak, a monarchia mindkét államának együttvéve mennyibe kerülnek ezek a katonatisztek. A közös katonaság tisztjeinek ellátása esztendőnkint nem kerül kevesebbe, mint 19.093,105 forintba, tehát csupán a tiszteknek ellátása 19 millióba kerül akkor, midőn ?,z összes katonaságnak és legénységnek mindenféle illetékeit beszámítva, zsoldja mindössze 8 millió frt. Tehát akkor, midőn 251,000 katonának az egész zsolddal való ellátása — beleértve az altiszteket is — 8 millió forintba kerül, akkor a katonaság tiszti létszáma 19 millió frtot vesz igénybe esztendőnkint, a monarchia mindkét államában. És valóban csodálatos dolog, t. ház, hogy az a katonai igazgatóság, mely a legénységgel szemben —hogy ugy mondjam — legszükkeblűbb, az a katonai igazgatóság, mondom, mely egy-egy legénynek az egész esztendőn át való összes élelmezését kiállítja 51 forintból, az a katonaság a tábornagynak 12,502 forintot ad. De mivel a nyugdíj-szabályzatról van szó, nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy mibe kerül a közös hadseregtisztjeinek nyugdíja eddig. Ezen czímen, t. ház, kiadunk évenkint 11.730,452 forintot s igy a tisztek nyugdíja 11-7 millióba került, mig honvédségünk csak 8 millió forintot vesz igénybe. Hogy mi nyugodt szivvel újabb terheket vállaljunk az országra azért, hogy a katonaság ellátása bővebb legyen, mint a minő volt eddig, ezt a magam lelkiismeretével megegyeztetni nem tudom. Most, t. ház, előáll a honvédelmi minister s a pénzügyi bizottság előadója és azt mondják, hogy ez többe kerülni nem fog ezentúl, mint került eddig és hosszú számadásokat, jelentéseket, halálozási táblákat és valószínűségi számításokat arra nézve, hogy a nyugdíjat élvezők közül hányan halnak el. Egyről azonban megfeledkeznek és ez az, hogy ezen sok tabellák közé a józan ész tabelláját is becsatolják, a mi alkalmasint nem volt megtalálható a ministeriumban. Mert az világos, hogy mindazoknak adunk ellátást, akik eddig kaptak s adunk ezentúl többet, de adunk sok olyannak is, a ki eddig semmit sem kapott, hogy tehát mikép kerül ez az országnak ezentúl kevesebbe, mint került eddig, oly probléma, a melynek megoldásáért a t. minister ur bizonyára a legnagyobb köszönetünket fogja kinyerni. Tudom, hogy a t, minister ur okoskodása minő. Nagyon eredeti ez és érdemes, hogy vele foglalkozzunk. A minister ur azt mondja. Van 9 millió forintunk, ámbár ennek egy része nem a mienk, hanem Austriáé, mely hadmentességi díj czímén gyűlt egybe. Ezt a 9 millió frtot adjuk ki kamatokra. A