Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-346

348. orsaásres ülés márezius 24. 1SS7. •223 nem volt elég Magyarországnak 1868-ban a testvéri együttélhetés megkísérlése végett csorbát ejteni állami egységén, területén és oly tetemes anyagi áldozatokkal, hogy a zárszámadási leszámolás szerint az 1869. év óta az 1883. év végéig 63 millió forintot túlhaladó összeget volt kénytelen Magyarország Horvát-Szlavonországok helyett fizetni, soha meg nem téríttetvén ez azok által, a közösügyi költségekhez. És mindezeknek mi volt méltánylása ? Folytonosan több és több követelés, újabb és újabb egyezkedés és réstörés a törvényeken. Úgyannyira, hogy e tények komolyan parancsolják a magyar államnak kijelentését annak, hogy e viselkedések által szétszakították a türelem határát, komolyan intik Magyarországot állami érdekeinek és méltóságának megóvására. Ez indokoktól vezéreltetve mondja ki a ház, hogy a magyar országos bizottságnak azon jelentését, hogy a tárgyalásokat félbeszakította és a bizottsági tárgyalások befejeztettek, tudomásul veszi." Ajánlom ez ellenindítványom elfogadását. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! Nem akarom, hogy ezen jelentés tárgyalása bezárassék anélkül, hogy kimondatnék, minő értelemben veendő tudomásul a bizottság jelentése. Hogy az országos bizottság által a horvát országos bizottság részéről előadott kívánalmak iránt elfoglalt álláspontnak részletes kritikájába, vagy magatartásának egészben való bírálatába bocsátkozzunk, azt én feleslegesnek tartom, többet mondok, czélszerütlennek is tartom. Nem habozom azonban kijelenteni azon elismerésemet, hogy a t. országos bizottság kényes helyzetében igyekezett a dolgokat jó és kielégítő eredményre juttatni. A dolgoknak ebben az állásában bár formailag meghiúsult is a két bizottság közti nézetek egyöntetűsége, nem tartom azt, hogy előny és hatás nélkül múlt volna el ezen működés. Már abban az egyben sem, hogy a nézetek kicserélése által számos félreértés, számos téves nézet már eddig is eloszlattatott. De nem tartom czélszeríínek, t. ház, azt, hogy ezen jelentés tudomásul vételénél mi az országos bizottság álláspontjának bírálatába s azokra való észrevételekbe vagy épen határozathozatalba bocsátkozzunk. Ez az ok, a miért én Madarász t. képviselőtársam indítványát el nem fogadom. Azt tartom, hogy ha azon észrevételek és felfogás, a melynek az országos bizottság kifejezést adott, ezen képviselőház által tartalmukra nézve helyeseltetnének vagy nem helyeseltetnének s ha azokra nézve a másik ház hozzájárulása, mint itt mondva van, kikéretnék, azon lépés egy szükség nélküli korai álláspont elfoglalása volna, mely oly egyoldalú, habár erkölcsi megkötöttséget idézhetne elő, mely az ügynek s a végczélnak horvátszlavón országi honfitársainkkal teljes harmóniára jutni, nem válna előnyére. És nemcsak hogy szükségesnek, de egyáltalában czélszeríínek sem tartom, hogy a horvát országos bizottság részéről előadott kívánalmak bármelyike fölött, akár a magyar országos bizottság bármely nyilatkozata fölött, ezen háznak és a törvényhozás másik házának ezúttal véleménye kikéressék. (Helyeslés.) így lévén a dolog, t. ház, én ezen jelentést egyszerűen tudomásul veszem, de ez részemről csak azt jelenti és ajánlom a t. háznak a tudomásul vételt csakis abban az értelemben elhatározni, hogy a ház az országos bizottság iránt, egyébiránt elismerést nem tagadva meg, tartózkodik attól, hogy az országos bizottság által a horvát kívánalmakkal szemben foglalt álláspontját helyeselje e vagy ne helyeselje; hanem a tudomásul vételének jelentése az, hogy tekintve az ügy jelen állását, e részben további lépésnek és nyilatkozatnak ezúttal szükségét nem látja. (Általános helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Egy pár szóval kötelességemnek tartom refiectálni az elmondottakra, annyival inkább, mert a bizottság eljárása, fontosságánál fogva természetesen a kormánynak is közreműködésével történvén, igen természetes, hogy mindazok által, a mik felhozattak, magamat is érintve találom. Mielőtt Madarász József t. képviselő nr beszédének csakis egy részére köíelességszerűleg reflectálnék, Helfy Ignácz t. képviselő urnakegy pár észrevételére kívánok nyilatkozni. (Halljuk!) A képviselő ur megtámadta azt, hogy a bizottság a bán meghallgatását bizonyos nemzetközi szerződések kötésénél — természetesen, maga is kimondá — a nélkül, hogy a bán beleegyezése azokhoz szükséges lenne, elfogadhatónak tartja. Hát, t. képviselőház, ez oly dolog, a mi megtörtént fontosabb esetekben eddig is ; a dolog természetében is van, hogy megtörténjék. Mert, hogy annak, a ki a korona területe egy tetemes részének kormányzása élén áll, véleménye — de csakis véleménye — meghallgattassék s a ministertanács csak akkor határoizon, mikor azt is ismeri, ez, gondolom, természetes és a sérelem és a helyzet megváltoztatása csak akkor következett volna be — mi ellen egyébiránt a bizottság határozottan tiltakozott is — hogy ha a bán véleményének döntő, a szerződés megkötését akadályozó befolyás adatnék. Ez pedig teljesen ki van zárva a bizottság jelentése szerint is. A második a zászló kérdése. Azt gondolom, hogy abba, ha a törvény egyszer megengedi, hogy azon testületek, a melyek a magyar államiságot leginkább képviselik, a két zászlót egymás mellé