Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-346

346. oroágos ül országban a központi közös hivatalok épületein, ngy mint itt az országház épületén, a magyar zászló mellé a horvát zászló is tűzessék ki. Ebbe én is szívesen beleegyezném. De ha per analógiám és méltányossági szempontból ebbe beleegyezem : akkor megkövetelem, hogy ugyanazon méltányossági alapon nyugodjanak bele ők abba, hogy valamint itt az épületeken rajta van a két zászló, a c^ímer táblákon meg ott legyen a két felírás, a magyar és a horvát. Az elsőt a bizottság megengedhetőnek nyilvánította, holott a másikra nézve czélszerűnek tartotta újabb törvényhozási intézkedésig fentartani a status quo-t; pedig a czélunk épen az volt, hogy a mit csak lehet most megoldani, az oldassék meg, hogy jövőre ily kellemetlen kérdések közöttünk többé elő ne forduljanak. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Nem szólok arról, hogy a bizottság szükségesnek találta a megkérdezendő horvát osztályokra nézve a különböző közös niinisteriumokban némi concessiókat tenni, azon megszorítással természetesen, hogy ne megkérdezeudők legyenek, hanem a minister facultative, azaz, ha szükségesnek látja, hallgassa meg véleményüket. Ez sem megvetendő concessió, melyet a horvát bizottságnak nagyra kellett volna becsülnie, mert az eddig fennálló törvények szerint a horvát osztályok nem képeznek egyebet, mint kezelő osztályokat, (Ugy van! szélső baloldalon.) Ezek által végezteti a kormány azon ügyeket, melyek Horvátországra vonatkoznak, ott tartja evidentiában a horvát ügyeket, de arra, hogy ők tanácsadó testületté alakuljanak át, egyetlen egy czélzás sincs a törvényben. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Lenne még több megjegyzésem, de — mondom — nem tartanám helyén levőnek, nem tartanám czélszerűnek azok felhozását, miután a tárgyalások ugy is megszakadtak. Egy dolognak kijelentését azonban múlhatatlanul szükségesnek tartom, épen a jövő iránti tekintetből és ez az: hogy ha a most megszakadt tárgyalások a jövőben bármikor, akár közelebb, akár a távolabbi időben újból felvétetnek, mi a magunk részéről — és azt hiszem az országgyűlés egyáltalában — ezen kilátásba helyezett engedményeket nem létezőknek tekintjük, vagyis azok nem praejudicálhatnak a íövendőbeli tárgyalásoknak és azokból absolute semmiféle következtetéseket vonni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltányosságot méltányosságért, de egyoldalú engedményeket nem! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek kijelentése mellett és azon reményben, hogy nem távoli időben Horvátország meg fog győződni arról, hogy ha minekünk érdekünkben áll a magyar korona integritása és a magyar nemzet méltósága, múltja és jövője nevében, hogy ne engedjük meglazulni a köteléket, mely köztünk és Horvátország közt létez, Horvátországnak még in márczias 24. 1887. gjg sokkal inkább áll érdekében, hogy annak nemcsak meglazulását ne engedje, hanem hogyannak minél inkább való megszilárdítására törekedjék, mert nem tudok képzelni oly történelmi fejlődést, oly politikai alakulást, melyben Horvátország a maga részére oly biztosítékot nyerhetne a maga autonómiájára, a maga faji és nemzeti individualitásának fentartására, mint a minőt épen a magyar korona kötelékében talált és találni fog jövőre is, ha őszintén viszonozni fogja a mi őszinte testvéri érzelmeinket. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezeknek előre bocsátásával kijelentem ugy a magam, mint ama párt nevében, melyhez tartozni szerencsés vagyok, hogy az országos bizottság jelentését tudomásul veszszük. (Helyeslés a szélső bálfelöl.) Madarász József: T. ház! Daczára azon fontos nyilatkozatnak, a melyet az országos bizottság előadójától hallottam, daczára azon fontos ténynek, miként előttem is nagy súlylyal kellett birnia annak, hogy az országos bizottság egyhangúlag hozta határozatait, daczára annak, hogy a függetlenségi és a 48-as párt részéről előttem szólt képviselőtársam némi aggályait már előadta, habár érzem a t. előadó ur azon nyilatkozatának is súlyát, hogy nem szeretné, ha csak egyetlen egy hang is emelkednék e helyről, mely megzavarhatná azon egyhangúságot, a mely az országos bizottságban Magyarország részéről nyilvánult : kötelességemnek tartom e tárgyban felszólalni. (Ralijuk! Halljuk!) Azt jól tudja a t. képviselőház, hogy én az 1868-ban meghozott XXX. törvényezikket hazámra nézve állami egysége és területe megsértésének tartom. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Jól tudja a t. ház, hogy én folytonosan azon állásponton voltam, hogy megadom azt, a mi Horvát-Szlavón- és Dalmátországnak tartományi önállósága érdekében, nemzetisége kifejtésére szükséges, de nem tágítok egy hajszálnyira sem azon követelményektől, melyek másrészt Magyarország állami egységének, Magyarország nemzeti létének követelményei s mivel én az 1868 : XXX. törvényczikkben ezeket részben feladottaknak tekintettem, kötelességemnek tartottam azóta minden képviselőválasztási hitvallásomban kifejezni, hogy iparkodni fogok a fejlődő jó viszonyt fentartani; de ha belátnám azt és meggyőződném arról, hogy ezen — mint mondám — Magyarországnak állami és területi egységének megsértésével adott engedmények és azon tetemes áldozatok, melyeket Magyarország értük hoz, nem eredményeznek egyebet, mint azt, hogy folyton újabb követelésekkel akarnak előállani és soha a magyar állameszme megerősítésére, hanem ellenkezőleg annak gyöngítésére törekesznek: (Ugy van! a szélső baloldalon) elérkezettnek látnám az időt arra, hogy megsza-