Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-330
330 sriEägos ülés február 24 I8S7. 15 az alkotmányos joggal, hogy a ministerium az ilyen lényeges ügyben határozatilag intézkedjék, de annyit tudok, hogy azon rendelet oly zavarokat idézett elő, miképen bizonyos kérdésekben ma egyáltalában nem lehet megtalálni a hatóságot, mely az intézkedésre hivatottnak tartaná magát. Ha valaki az ügyészséghez fordul, elutasítják a törvényszékhez ; ha a törvényszékhez folyamodik, utasítják a ministeriumhoz, a ministerium pedig elutasítja ez utón vissza, végtére oda lyukad ki a dolog, hogy a végrehajtási módozat hiánya miatt ártatlan embereket tartóztatnak le hónapokon keresztül. Kérdem tehát a minister urat másodszor, van- e szándéka ezen rendeletnek megváltoztatásával azon állapotot visszaállítani, mely ezen rendelet előtt létezett. Felszólalásomnak utolsó pontja a kir. ügyészségeknél alkalmazott szolgák és fogházőrök díjazására vonatkozik. A ki tudja azt az éjjel-nappali folytonos munkát, melylyel ezek a szegény emberek elfoglalva vannak, az kétségtelenül belátja azt, mily aránytalanul vannak azok díjazva. Nem juthat eszembe, t. ház, mai körülmények közt indítványozni, vagy javasolni, hogy ezeknek bérei felemeltessenek, de igenis követelni kell, hogy ugy a fogházőrök, mint a kir. ügyészségeknél alkalmazott szolgák a költségvetésben megszavazott díjakat teljesen megkapják. A költségvetésben világosan benfoglaltatik, hogy a fogházőröknek őrmestertől kezdve a szolgákig fejenként 50 frt ruhapénz jár. Eleinte, midőn a kir. ügyészségi intézmény felállíttatott, az 50 frt ruhapénzt az illetők meg is kapták ; később e tekintetben változás állott be és valahol valaki — nem tudom, hol és ki — ezt a ruhát csináltatta, azonban azt a különbséget az 50 frt és ruha közt az illetők megkapták készpénzben, mint fizetéspótlékot és a mely a költségvetésben határozottan meg van állapítva. Egy idő óta azonban még a t. minister ur boldogult elődje alatt ezt a különbséget az illetőktől megvonták, ugy, hogy 1885-ben a zárszámadások szerint a megszavazott összeg és a kiszolgált öszszeg közt körülbelül harmincz egynehány ezer forint különbség mutatkozik. Én azt hiszem ugyan, hogy a kormány igen helyesen teszi, ha takarékoskodik, de azt is hiszem, hogy nagj^on helytelenül teszi, ha ezt a takarékoskodást az amúgy is rosszul díjazott szegény szolgán kezdi. Azért kérem a minister urat, méltóztassék ez irányban intézkedni, hogy ezen emberek a fizetésüket teljes egészében megkaphassák. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs félj egyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Fabinyi Theofil igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Hajói értettem, a t. felszólaló ur nyilatkozatának első pontját, abban a képviselő ur a végtárgyalásokról vezetett jegyzőkönyvekre nézve kér intézkedést. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy az ez irányban való általános intézkedés nem tartozhatik az én hatáskörömbe. Az egyes bíróságok megállapított ügyviteli szabályok értelmében járnak el, melyeket a ministerium annak idején törvényhozási felhatalmazás alapján adott ki; én ezen felhatalmazást nem tekinthetem olyannak, hogy valahányszor egy ministernek eltérő nézete van, az eredetileg törvény által nyert felhatalmazás alapján újabb változtatásokat tegyen. De különben is azon bajt, melyet a t képviselő ur lát, azt hiszem, nagyon könnyen lehet administrativ utón az illető bíróságoknál megszüntetni, mert senki sem tagadja meg a védőnek ép ugy, mint a kir. ügyésznek sem, hogy azon jegyzőkönyveket, melyek a végtárgyalások iránt készültek, megtekinthesse. Olay Szilárd: Nem szabad! Fabiny Theofil igazságügyminister: Hiszen, kérem, az utasítások szerint mindenféle bűnvádi irat a védőnek betekintésre szabadon áll. Ha egy panasz fogna történni, hogy ez tagadtatott meg, akkor fognám tudni, mi a kötelességem; de miután soha ily panasz nem történt, nem látok okot ily irányban való intézkedésre. (Helyeslés.) Másodszor a t. képviselő ur, ha jól értettem felszólalását, azt állítja, hogy a büntető-ítéletek végrehajtására nézve az előbbi törvényes gyakorlattól eltérőleg rendeleti úton intézkedés történt. E részben van szerencsém felolvasni a királyi ügyészségekről szóló törvény 17. szakaszát, mely azt mondja: „Az ügyészek mindazon bűnvádi ügyekben, melyek azon törvényszék hatásköre és illetősége alá tartoznak, amely mellé rendeltettek, a közvádlói teendőket végzik. E tekintetben különösen hivatvák: a) b) ej d) e) f) a jogerejűieg kiszabott büntetés végrehajtását eszközöltetni s arra felügyelni"'. E szerint tehát a végrehajtás a törvény által a királyi ügyészekre van bízva, mint a kik egyszersmind a börtönök feletti felügyeletet is gyakorolván, a végrehajtást természetesen helyesen intézhetik el. A mi harmadszor a szolgák sérelmét illeti, tény az, hogy ezek azelőtt készpénzben kapták ki az 50 forintnyi ruhapénzt. De miért lett ez megváltoztatva? Mert méltán megkívánható minden törvényszéki és ügyészségi szolgától, hogy tisztes öltözetben végezze teendőit, pedig kitűnt, hogy az 50 forint nem öltözékre fordíttatott és gyakran botrányt okozó módon jelentek meg azok, kiknek ottani eljárásuk, szolgálatuk közben is tisztességesen öltözve kellett volna lenniök. Elhatároztatott tehát, hogy két rendbeli öltözetük legyen, egy téli és egy nyári. Az ellen, hogy egy téli és egy nyári öltözet 50 forintban számíttatik fel, azt hiszem senki panaszt nem emelhet. (Helyeslés.) Az, hogy az állam olcsóbban birja kiállíttatni a
