Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

G|2 344. erizáges filéa márezins 21. 3SS7. egyszersmind a fényt is s az esetleg itt ott előfor­duló hanyatlások mellett egyszersmind az emel­kedést és haladást is feltüntetik. Ezeket kívántam megjegyezni s ajánlom a javaslat elfogadását. (Helyeslés jolbf elöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket első fel­szólalásomban elmondtam, csakis inkább egy pár helyreigazításra szorítkozom, de itt sem szavaim helyreigazítására, ámbár ezen jogommal is élhet­nék, mert különösen Hoitsy Pál tisztelt képviselő nr hetekkel és hónapokkal ezelőtt mondott beszé­deimből oly kifejezéseket adott a számba,melyeket soha sem használtam. De erre a térre annyival in­kább nem megyek, mert nem hiszem, hogy a par­lamenti vitának jogosultsága abban rejlenek, hogy .ha valakinek hónapokkal ezelőtt tett állítása meg­támadtatott bármilyen tárgy alkalmával, azt akkor megczáfolni próbálja. Madarász József: Tőle tanultuk! Tisza Kálmán ministerelnök: Ezt ugyan tőlem senki sem tanulhatta, akárki mondja is. Szükségesnek tartom, hogy egy pár dolgot helyre­igazítsak, vagyis felvilágosítsak. Az első Madarász képviselő urnak szól s ezt annyiban akarom megjegyezni, hogy ő ugy állí­totta oda — gondolom — csak nyelvhibából in­kább, hogy én azt mondtam, hogy minden európai nagy hatalommal szövetségben vagyunk. Azt nem mondtam, hanem azt, hogy törekvésünk minden európai hatalommal való jó viszonyunk alapján a békét, érdekeink megóvása mellett, fentartani. Ezt kívántam constatálni. És én azt gondo­lom, hogy ebben azon irányzatnak, melynek ki fejezést adhattam, kifejezést is adtam. Egyes európai hatalmak iránti sympathiáknak vagy an­nak, hogy mit helyeslünk politikájukból és mit nem, a tisztelt képviselő ur adhatott kifejezést; azt hiszem, engem erről a helyről az nem illet meg. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A másik az, hogy a tisztelt képviselő urak és igy Hoitsy képviselő ur is mindig beszélt 52 mil­lióról, 16 millióról stb., mit a ház meg fog sza­vazni. Elég sok, a mit meg kell szavazni, de ne tegyék három akkorává, mert az ignotos fallit, notis est derisui. Nem jó ily okoskodásokkal rontani azokat, a mik tán még alaposan mondhatók lettek volna. Továbbá azt mondja, hogy ez nem egyéb, mint Dispositionsfond a kormánynak. A tisztelt kép­viselő ur bizonyosan tudja, mi az a Dispositions­fond. Csak nem mondhatja, hogy az olyan tétel, melyet zárszámadásilag épen ugy kell igazolni, mint minden mást, Dispositions-fond volna. Már pedig, ha szíves volt figyelemmel kisérni a dele­gatio jelentését, abban meglelhette volna a ma­gyarázatot, mert hiszen benn van a nyomtatásban, } hogy az által, hogy az jóváhagyólag tudomásul ) vétetett, természetesen a zárszámadási igazolás nem mellőztetik. Meglelte volna, de ha az egészet elolvasta volna, természetesen egy támadását nem tehette volna meg sem a kormány, sem a delegatio ellen, pedig bizony csak pár sorral kellett volna tovább olvasnia. A másik— azt mondja a képviselő ur—meg­váljon;, nem emlékszem, hogy mikor ezt mondotta, ránczolta-e a homlokát vagy sem, mert én nem szoktam a homlokokat is vizsgálni, mint ő, (De­rültség) azt mondja, hogy neki az a meggyőződése, hogy a komoly helyzetet csak arra akarták a kor­mányok felhasználni, hogy kisrófoljanak nagy összegeket, melyeket máskor meg nem kaptak volna. Hát, t. ház, ezt, mint oly gyanúsítást, mint oly feltevést, mintha azon összegek ok nélkül ké­retnének, csak azért, hogy elköltethessenek, vissza­utasítom. De egy igsz. Ha az európai helyzet nem mutatkozott volna válságosnak, bizonyára nem kapta volna meg a kormány ez összegeket, már egy nagyon egyszerű oknál fogva is: mert nem kérte volna. (Derültség jolbfélöl.) Ennyiben tehát igaza van a képviselő urnak. De egyfelől — a mint a képviselő urak majd minden alkalommal tették — hangsúlyozni egy erélyes, az érdekeket megvédő politika szükségét, melyben, ha követtük volna az onnan túlfelőljövő hangokat, az utolsó néhány év alatt nem egy véres bábomba keveredtünk volna, de nem követtük: másfelől pedig akkor, ha a kormány kéri azt, ami szükséges arra, hogy teljesen kész legyen, azt megtagadni: engedelmet kérek — nem akarok erős szót használni — igen nagy következet lenség és meggondolatlanság. De, t. ház, még egy imént tett nyilatkoza­tomat kell helyreigazítanom. Sajnálom, hogy kénytelen vagyok vele. Helfy t. képviselőtársam beszéde végére megjegyeztem, hogy elhiszem, hogy minden számba vehető ember Magyarországon hasonlóan érez. És íme, alig néhány perez múlva feláll egy t. képviselő ur és azt mondja: meg­akarom "én is védeni a hazát, de csak ugy, ha más kormány lesz. No, t. ház, az ilyen feltételes ha­zafiság gyönge hazafiság! (Tetszés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom, következik a szavazás. A kérdés az: el­fogadja-e a t. ház a szőnyegen lévő törvényjavas­latotáltalánosságban a részletes tárgyalás alapján! Igen. vagy nem. Ha elfogadtatik, akkor Madarász képviselő ur ellenindítványa elesik. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e elfogadn i a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául*, igen vagy nem? (Igen! Nem.) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak feláliaiii. (Megtörténik) A ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot, e szerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom