Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-344

•nf\r. 344. omágo* n'éc máressios SÍ. 1887. terjedő megrendelések történvén, természetesen azokat annak idején ki kell fizetni. A másikat illetőleg, azt hiszem, t. ház, hogy ha egyszer egy kormány egy hitellel a törvényhozás elé lép, legyen az akár delegatió, akár parlament, nem cselekednék helyesen, ha ma kérne 16 milliót, két hét múlva megint 8-at, azután esetleg megint többet, egy szóval minduntalan kérne újabb hitelt. (Igás! Úgy van ! a jobboldalon.) Azt hiszem, a helyes eljárás azt mondani: a mai viszonyok között okvetlenül szükséges ennyi. (Helyeslés johbfelől.) Ez mondatik az előterjesztésben és a törvényjavaslatban. Azután számba venni, hogy ha a béke biztosítása be nem következik, mi lehet még azon összeg, a melyre esetleg szükség lenne egészen magának a tényleges mozgósításnak, vagyis háborúnak bekövetkeztéig és erre a felhatalmazást megnyervén, folytonos figyelemmel kisérni a dolgok fejlődését; megtakarítani, fentartani, a mi fentartható, ha békés fordulat áll be, de készen lenni, fedezhetni azt, a mi szükséges arra,hogyha a veszély csakugyan beállana, semmi fennakadás ne történjék. (Helyeslés johbfelől) Ez az, a mit a kormány a hitelkéréssel tett és czélzott; ez az, gondolom, a miért a delegatió megszavazta a kért összeget; ez az, a miért én igen kérem a t. házat, hogy a fedezet iránt beadott törvényjavaslatot is megszavazni méltóztassék, (Helyeslés jobbról,) Higyjék el a t. képviselő urak, hogy nem könnyű volt és jelesen a magyar kormánynak jelen pénzügyi helyzetünkben elhatározni magát ezen összegek kérésére; de ismétlem, mint már az imént Jeleztem, ezen összegek kéréseért és azért is, ha szemrehányás fog tétetni, hogy felesleges volt, mert hiszen fentartatott a béke, el lehet viselni a felelősséget, de az ország, a monarchia készületlenül hagyásáért a felelősséget nem lehetne elviselni. Az elsőt szívesen viselem; a másodikra vállalkozni sem most, sem máskor nem fogok. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot megszavazni. (Élénk helyeslés johbfelől.) Hoitsy Pál: T. ház ! Úgyis szándékom volt ezen ügyben felszólalni és elmondani indokaimat, melyeknél fogva a j*elen törvényjavaslatot el nem fogadom. Még inkább kötelességemnek tartom pedig felszólalni azok után, a miket a ministerelnök ur az imént elmondott. Röviden csak néhány szóval akarom elmondani azon indokokat, melyeknél fogva ellenzem, hogy a delegatíóknak erre vonatkozó határozata törvénvbe iktattassék. (Halljuk!) Első okom az, t. ház, a melyet t. barátom Helfy az imént bővebben kifejtett, tudniillik, hogy ezen törvényjavaslathoz úgyszólván semminemű indokolás nem csatoltatott, vagy ha azon néhány *or, mely csatolva van, indokolásnak mondható, akkor aí a legfelületesebb, leglazább, mondhatj nám legléhább indokolás. De az mondatik ezzel szemben, hogy igenis mindezekre nézve a delega) tióban az indokolás megtörtént, sőt ott a részletes adatok is be voltak mutatva. En, t. képviselőház, a legnagyobb tisztelettel viseltetem mindazon t. urak személye és szavahihetősége iránt, a kik a delegatió ülésein részt vettek, a kik a delegatió bizottsági üléseiben m erről meggyőződhettek; de hogy én magamat erre vagy amarra az oldalra elhatározhassam, rám nézve irányadó csak az lehet, ha magam is azon helyzetben vagyok, hogy ezen részletek iránt magamnak kellő tájékozást szerezhetek. És midőn itt a t. házban a legkisebb összegeknél is, ha például egy ministeri hivatali állás rendszeresítéséről, vagy egy iskola felállításáról van szó, megköveteljük, hogy részletes adatok terjesztessenek elő. a melyekből nemcsak az világlik ki, hogy az illető összegekre szükség van, hanem hogy épen akkora összegre van szükség, sem nagyobb, sem kisebbre, mint a mekkora kéretik, akkor, t. képviselőház, 52 millió forintot csak ugy könnyelműen meg nem szavazhatunk.\ (Ugy van! a szélsfi baloldalon) Mert, t. képviselőház, mind az az indokolás, a mit eddig hallottunk, a mit a ministerelnök ur is imént előadott, mindössze annyi, hogy ezen összegre szükség van hadi czélokra. Az előadó ur igen nagy komolysággal, ránczba szedett homlokkal azt is elmondta nekünk, a mit különben Európaszerte az iskolás gyermekek is tudnak, hogy a többi államok is készülődnek; de hogy azután ezen összegekből mennyi kell lőszerekre, mennyi kell tápszerekre, mennyi felszerelésre, mennyi esetleges építkezésekre, hogy ezeknek a végösszege azokra a czélokra, melyekre contempláltattak, elégséges-e, vagy nem, hogy vájjon nem többet kérnek-e tőlünk, mint a mennyire szükség van: minderről sem a javaslat indokolásban egyetlen egy árva szó sincs, sem pedig ez iránt legcsekélyebb felvilágosítást sem nyertünk. T. képviselőház! A ministerelnök ur azt mondja, hogy a dolog ugy áll, hogy ezen összegek • nek a nem kérése volna könnyelműség és nem az a könnyelműség, hogy egyszerűen indokolás nélkül kérik ezen összegeket. Ezzel azonban ellentétben áll egyrészt magának a haditgyministernek kijelentése, másrészt pedig a ministerelnök urnak imént tett kijelentése is; mert a mikor ő nekünk azt mondja, hogy a hadsereg teljesen készen áll, sőt a mikor maga a hadügyminister hangoztatta a delegatiókban, hogy a hadsereg az utolsó gombig fel van szerelve s a háború terén mindennap megjelenhetik: akkor olyan indokolással jönni elénk, hogy mégis szükség van hadi felszerelésekre, ezt, t. képviselőház én megérteni egyáltalában nem birom. (Helyeslés a ssélsó baloldalon.) Én megengedem, hogy lehetnek egy nem-