Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-343

SS43. országos ülés märezias 19. Í8S7. lg| hallási tehetségem hiánya következtében — nem hallhattam jól. Én azonban ugy tudom, hogy Budapesten a himlőben elhaltaknak 907,,-a nem volt beoltva, Ezt, t. ház, csak azért hozom fel, hogy igazoljam, hogy ha a törvény szigorúim lett volna végrehajtva, a ragály nem ölthetett volna ily nagy mértéket. Egyébiránt, t. ház, mint mondám, én a jövő sikert is a szigorú végrehajtástól feltételezem g a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Madarász József: A t. előadó ur három okra terjesztette ki elbírálási figyelmét, én pedig, ha megengedi, ezen 3 indokot meg kívánom bírálni. Először elismerem, hogy nagy alkotmányos kérdés az, vájjon a kényszer a törvények által, eszközölhető-e vagy sem. E részben én azon véleményben vagyok, hogy a hol az állam fontos érdeke és a polgárok életfentartása követeli, ott tsz államnak kényszerítőkig is közre kell hatnia, mindig feltéve, hogy okszerííleg és a nemzet szokásához és viszonyaihoz alkalmazottam A mi a másik dolgot illeti, tudniillik, vajjois helyes-e ezen oltás általi gyógyítás, azt mondja a t. előadó ur, hogy a példák mindazt bizonyítják, hogy az helyes. Ebben is teljesen osztom at. előadó ur véleményét. Óhajtom azonban, hogy már a jövőben a t. kormánynak és a t. bizottságnak ne csak az álljon rendelkezésére, mit a bizottság jelentésében most beterjeszt, hogy mennyi a törvényhatóságoknál az összes száma azoknak, kik himlőbe estek és meghaltak, hanem mint most Lükő t. barátom és a t. előadó ur is egy-két esetre nézve előhozta, az egész országra kitérj edőieg legyen teljesen kimutatva, hány százalékot tesznek ki azok, kik be voltak oltva és meghaltak és hány százalékot azok, a kik nem voltak beoltva és meghaltak. Ezen adatok magát a népet is arra fogják ösztönözni, hogy azt, mitől talán azelőtt irtózott, jó kedvvel teljesítse. Itt ismét figyelmébe kívánom a t. kormánynak hozni azt, mit már a belügyministeri költségvetés tárgyalása alkalmával mondottam. Én nagyon jól tudom, hogy általános az a vélemény, hogy a himlő-járványban a halandóságot a beoltás nagyban gátolja; de azt is tudom, hogy ennek mindenesetre első kelléke az, hogy az állam az oltóanyag jóságára ügyeljen és hogy az kellő mennyiségben legyen kapható. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy én nagy szerencsétlenségnek tartom azt, a mire — elhiszem — most még kénytelen a t. ház. A törvényjavaslatban van ugyanis egy szakasz, a mely kényszerűleg rendeli el azt, hogy a beoltott gyermekekből oltó anyag vétessék, miután Magyarország nincs még kellően ellátva jó, tiszta oltóanyaggal. Ez egy szükséges rossz, mit nélkülözni ma még nem lehet, de én mindenesetre arra kívánom a t. kormány figyelmét felhívni, hogy intézkedjék, hogy minél kiterjedtebb mérvben és minél teljesebb felügyelet alatt oly oltóanyagról legyen gondoskodva, mely — azt merem állítani — kell, hogy a legnagyobb mérvben elégítse ki e tekintetben az ország szükségletét. Én egynéhány szakértő orvossal beszéltem és ők azt mondják, hogy bármely tiszta anyaggal beoltott gyermekből vett anyagra nézve sem vállalhatnak kezességet az iránt, hogy azzal bizonyos betegség nem oltatik-e át a másik gyermekbe. Én tehát — a mint mondottam — meghajlom ezen szükség előtt, hogy most még ezen eszközhöz kell nyúlni, de mindenesetre kérem a t. kormányt, iparkodjék minél szélesebb mérvben tiszta, jó anyag termelésére és terjesztésére, hogy az mindenütt kapható legyen; ha pedig mégis rászorulnak arra, hogy beoltott gyermekekből vegyék az anyagot, az orvosok a legnagyobb figyelemmel legyenek arra, hogy azon anyaggal bizonyos betegségeket át ne oltsanak. Ezek azok, a miket e tekintetben elmondani kötelességemnek tartottam. Hátra van még a t. előadó ur állítása. A t. előadó ur azt mondotta, hogy ezen törvényben a szabályok általában a német birodalomnak e tekintetben leghelyesebbnek mutatkozó szabályai nyomán vannak alkotva. Erre vonatkozólag egy szakasznál a részletek tárgyalása alkalmával fel fogok szólalni, annyit azonban már most kénytelen vagyok előre is kinyilatkoztatni, hogy én a szigort szükségesnek tartom, de a mi viszonyainkhoz mérten s e tekintetben — mint mondám —• az illető szakasznál fel fogom hivni a t. képviselőház figyelmét a kirovott büntetésekre. Ezek előadása után, minthogy meg vagyok győződve arról — az eddigi tapasztalatok szerint legalább ugy látom, — hogy ezen oltási kényszer majdnem szükségessé vált : én az ellen a magam szavazatával nem kívánok járulni, hanem a részleteknél azt, a mit előadni óhajtok, majd el fogom mondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház ! Legyen megengedve, hogy mindenekelőtt rámutassak azon anomáliára, mely törvényhozásunkra nézve rendkívül jellemző. (Halljuk!) Mi a himlő-oltást tárgyaljuk, pedig a himlőoltás maga egyike azon kérdéseknek, melyek még a legavatottabb szakemberek előtt is vitásak, a melynél többet állítani nem lehet, mint annyit, a mit a theoria mond. Nagy anomália e törvényhozásra nézve az, hogy ma sem akadnak orvosok, a kik legalább iparkodnának, hogy a törvényhozásban helyet foglaljanak, hogy az itt sokszor valósággal mélyre ható közegészségügyi kérdéseknél akkor, midőn a ház fel van hiva arra, hogy rendelkezzék és határozzon, hogy tegye meg az intézkedést a polgárok életének biztosítására, szavukat felemelnék és a házat, a mint kell, felvilágosítanák.