Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

342 orwágos ülé» márezius 17. I8S7. \7\ „A zárszámadás vizsgáló-bizottság javaslatá­nak mellőzésével mondja ki a t. ház, hogy mivel az 1885 iki kezelési évben a zárszámadás szerint a törvényhozás költségvetési jogát mélyen sértő és csak részben az elkerülhetetlenség vagy előre nem láthatóság jellegével biró rendkívül nagymérvű túlkiadások és előirányzat nélküli költekezések történtek, a képviselőház a kormánynak a fel­mentést nem adja meg. (Helyeslés szélső balfelöl.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Nem volt szándékom felszólalni, kivált miután Enyedi Lukács t. barátom oly részletesen bocsátkozott bele a zárszámadás vizsgálóbizottság jelentésének eriticájába, hogy felment engem őt ezen a téren követni és én az általa kifejtett nézetekhez csak helyeslőleg hozzá járulok. De felszólalásomat megtenni kötelességemnek taitom azért, mert nem akarnám, hogy a zárszámadás tárgyalása, mely oly fontos alapja egész budgetvitánknak, hiszen abból állítjuk össze az adatokat, a melyek követ­keztében megbírálhatjuk a kormány eljárását, azok folytán critisálhatunk és mondhatjuk ki íté­letünket, hogy vájjon azon eljárás, a melyet a kormány egyáltalában régebben követett, czél­szerü vagy megfelelő-e a törvényeknek és a ház által neki előirt és kiszabott irányú-e ? De miután nem akartam, hogy e fontos kérdés igy csak mel­lőzve legyen és hogy ne mutassuk ki e kérdésnek fontosságát, felszólaltam igen t. elvtársaim nevé­ben, hogy én is egyszerűen és röviden nézeteimet kifejthessem. Előadásom alapjául szolgál az előttem fekvő jelentés. Nekem nem kell több. mint lelkiismere­tes elolvasása ésmegbirálásaazon általam jelzendő pontoknak, a melyeket a t. ház becses figyelmébe ajánlani bátor leszek és a melyek az én figyel­memet is megütötték. Ezeknek alapján én termé­szetesen más következtetést vonok le, mint az igen t. bizottság. Ezen jelentésben én először azt talá­lom, hogy határozottan ki van mondva, hogy az eddigi évek előterjesztett előirányzatai helytele­nek. No, t, ház, én azt hiszem, hogy ahhoz nem szükséges commentáx, hogy minek nevezzem én azon eljárást, megfelelőnek, kellőnek, solidnak-e. hogy ha kitüntetik egymás után, mily helytelenek voltak az előirányzatok. A második, amely szembe ötlik, liogy az államháztartásban visszaesés követ­kezett be. Hogyan tudjam én az állam viszonyai­nak ezen határozott elítélését és a visszaesésnek ezen határozott kifejezését összeegyeztetni azon, mindig a kormánypadokról hangoztatott, az ország viszonyait mindig egészen más színben előtüntetni akaró nézetekkel és azon vádakkal, a melyek az ellenzék ellen emeltetnek, a mikor az lelkiismere­tesen teljesítvén az ellenőrzés és eritica jogát, ezt személyeskedés és nem tudom még mi gyanánt akarják feltüntetni? Pedig íme, most képviselő­társaim, a kik itt többségben vannak, határozottan velünk találkoznak és ugyanazon nézetűknek adnak kifejezést, mérveket mi mindenkor tolmá­csoltunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A harmadik, a mi felhozatott a jelentésben, az, hogy a ház hudgetjoga természetesen ez által tetemesen megsértetik, hogy ha ily póthitelekkel mindig kijátszák azon irányt, melyben a t. ház államház­tartásunk szervezésénél haladni akar, hogy azt végre egészséges állapotokra terelje. Ez nemcsak kárára van az országnak, hanem az alkotmányos­ság szempontjából fölötte veszélyes is, mert a budget megszavazás jogát egészen illusoriussá teszi, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És akkor bocsásson meg a minisíerelnök ur, hogy a mai tárgyalás alkalmával Apponyi t. barátom­mal szemben hangoztatott állításával szemben, azt, hogy ily körülmények között mikép emelk ed­hetnék a parlament erkölcsi tekintélye, hogy az micsoda niveaura sülyesztetik le mindenki előtt, a ki nem felületesen bírálja meg a dolgokat és nem egyszerűen bele éli magát a napi eseményekbe és hagyja a dolgokat menni a mint mennek, nem gon­dolva a következményekre: megint bátran minden­kinek bírálata alá bocsássam. (Helyeslés a bal­oldalon.) Most jön a negyedik dolog, melyre a bizott­ság határozati javaslata is szükségesnek tartja rámutatni, tudniillik a nyugdíjakkal való vissza­élés. (Halljuk! Halljuk!) Én értem azt, ha az ember akkor, midőn igazolt és méltányos követelésekkel lépnek eléje, az ész követelményeit háttérbe szo­rítja, szivének enged elsőbbséget; de ezt csak akkor teheti, midőn a saját zsebéből és budgetjébőí rendelkezik. Azonban tagadom, hogy egy minis­ternek szabad legyen az ország érdeke ellenében ily nehéz pénzügyi viszonyok közt, milyenek közt most élünk, magát a pénzügyi helyzet követel­ményein túltenni, különösen midőn maga a zár­számadási bizottság is azt mondja, hogy a huma­nismustól áthatva megadta a lehetőség szerint az állam hivatalnokainak és az állam szolgálatában lévőknek azt, a mit képes volt megadni a nélkül, hugy az ország érdeke ne veszélyeztessék. Ezt határozottan elítélendő, téves és veszélyes eljárás­nak tartom, mert ez már nemcsak a katonai budgecbeu, hanem általában a nyugdíjak terén lábra kapott, hogy a kegydíjak és mindenféle czímen osztogatott díjak magát a nyugdíjtörvényt illusoriussá tették ; (Igaz! Ugy van! a baloldalon) a minek a következése az lehet, hogy ott, a hol okvetlenül meg kellene a nyugdíjat adni, mint a most a ház előtt fekvő katonai nyugdíj-javaslat szerint, fukarkodnak s mindenféle úton-módon iparkodnak kijátszani azon kötelességet, melylyel a nyugdíjat valóban megérdemlőkkel szemben tar­toznak (Zajos helyeslés a haloldalon) s oda jutunk, hogy az arra valóban ráutaltaknak sem leszünk képesek nyugdíjat adni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom