Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-342
164 342. orsiágos ülés márezins 1T. 1S87. Én tehát, t. ház, kénytelen vagyok összes előbbi állításaimat fentartani, kénytelen vagyok a t. ministerelnök ur ünnepélyes nyilatkozatával szemben, melylyel a biráló bizottságok eljárását nagyban és egészben véve helyesnek állította, hivatkozni arra a köztudatra, mely szerint az országban mindenki pártkülönbség nélkül, ki nagyobb, ki kisebb mérvben sajnálva, de végül elismeri hogy a jogvédelem és az igazságszolgáltatás a képviselő-választások érvénye tekintetében teljesen hiányzik. Iiy állapotnak véget akarván vetni, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot tárgyalás alá venni. (Hosszantartó zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Félkiáltásoli halfelöl: Halljuk azigazságügyministert!) Még eddig a házszabályok szerint egy minister volt hivatva ily ügyekben szólni és pedig vagy a belügyminister vagy a ministerelnök. Ha meg volna engedve a házszabályok szerint, biztosíthatom a képviselő urakat, hogy az igazságügy minister ur szívesen szólana s szólana épen azon szempontból, (Felkiáltások a hal- és szélső baloldalon: A minister mindig szólhat!) melyre a fősúlyt én is fektettem, a Curia megóvandó tekintélyének szempontjából. Különben, t. képviselőház, én is csak azon néhány dologról akarok nyilatkozni, melyet gróf Apponyi képviselő ur mostani beszédében ellenem felhozott s ha mintő mondja — előbbi beszédjében némelyekkel talán gyanúsítottam, engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy hasonlatokat akkor szoktak tenni, midőn az a tárgyhoz talál. Ha a képviselő ur tudva, hogy nem talál, derültség előidézése végett tette, én annak oka nem vagyok. Különben a képviselő ur szíves volt hangsúlyozni, hogy minden pártban meg volna missiójának azon tudata, hogy ha ellene ítélne is a Curia, természetesen, tisztán az igazság alapján, abból nem csinálna a Curia ellen lármát és hogy kell, hogy a pártok ezzel a tudattal bírjanak. Na, t.ház, a volnára és a kellre bizni valamit akkor, mikor a tapasztalat az ellenkezőt mutatja, nem lehet. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy mondjam meg őszintén, hogy azért nincs idő, mert én nem akarom, (Halljuk! Halljuk!) pedig tiz nap alatt keresztül lehet vinni. (Halljuk! Malijuk!) Én, t. ház, megmondottam, hogy egyénileg nem akarom, de ha a többség akarja, én ezelőtt meghajlok. (Derültség lalfélől. Ugy van! johhfélöl.) Hát t. képviselőház, én nem tehetek arról, ha a többség velem van egy véleményen és nem gróf Apponyival. (Derültség balfelöl. Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Egyébiránt a t. képviselő urakkal nem lehet ily dolgokról beszélni; (Derültség balfelől) mert szerintük minden, a mi más, mint egyéni nézetük, Isten tudja miféle, nem tiszta indokokból származik, hogy valósággal kár a közbeszólásokra nyilatkozni, mert ezeket csakis visszautasítani lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Még csak azt akarom megjegyezni, mert ez ide tartozik, hogy a képviselő ur kiszámítja a tiz napot. Én, t. képviselőház, semmi egyébre nem akarom a t. képviselő urat figyelmeztetni, ámbár figyelmeztethetném, hogy 10 nap még akkor is rövid volna, hogy ha minden oly simán menne, a mint ő akarja, mert házszabályaink rendelkezései szerint több kívántatik, de arra az egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat, (Halljuk! Halljuk!) hogy ő azt mondja: hisz a múlt alkalommal egy nap tárgyaltuk. Igaz. De miért? Azért, mert elvettetett; de ha a t. ház bement volna a részletes tárgyalásba, bizonyosan nem egy nap tárgyalta volna. Ha tehát a t. képviselő ur most is azért akarja tárgyalni, hogy elvettessék, akkor ez 10 nap alatt meglehet, (Derültség jobbfelől) de ha elfogadtatni akarja, nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Miután a ministerelnök ur ezen utolsó viczeze a többségnek oly nagyon tetszett, ki kell jelentenem, hogy szavaim félremagyaráztattak, a miből mindjárt látni fogják, hogy nevetésre egyáltalán nem volt alkalom. (Halljuk! Halljuk!) Mikor én a 10 napot említettem, egyébiránt legyen 14 nap, nekem tökéletesen mindegy, azt magyaráztam, hogy még a törvényjavaslat elvetésének esetén is marad idő a házszabályok revisiójára. En tehát akkor csakugyan azon hasison argumentáltam, hogy elvettetik a javaslat, épen ugy, mint a t. ministerelnök ur. Ha pedig nem vettetik el a törvényjavaslat, akkor nem szükséges, hogy a házszabályok erre vonatkozó része revisio alá vétessék. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ugy tetszik, t. ház, a kettévágott hajszálat lehet még egyszer kettévágni, hogy legyen belőle negyedhajszál, de a közügy ezzel nem sokat nyer. (Élénk helyeslés és tetszés abal- és szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T.ház! Ha felszólalok, csak azért teszem, mert a házszabályokban való jártasságot követelem magamnak és ez arra utal, hogy még az által, ha egy törvényjavaslat általánosságban elfogadtatik s a ház bele megy a részletes tárgyalásba, még nincs bebizonyítva, hogy azon részletes tárgyalás oly rövid idő alatt fejeztetik be, mint azt gróf Apponyi t. képviselő ur állítja. Hoitsy Pál: Ez csak nyolezad hajszál! (Derültség balfelöl. Zaj. Halljuk! Halljuk !) Tisza Kálmán ministerelnök: Különben, ti ház, a mi azt a hajszáit illeti (Halljuk! Halljuk!) — s ezzel bevégzem beszédemet — a parlamenti életben szokott az a hajszálhasogatás előfordulni.
