Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-342

162 342. országos ülés Bi&rezÍH3 17. IS87. egyszer, de már négyszer — gondolom nem csalódom — volt gyakorlatban, egy, legfeljebb két esetet hangoztatnak a képviselő urak, vájjon azt bizonyítja-e, hogy annyira rossz, annyira erkölcstelen ez az eljárás? (Helyeslés jobb felől.) Épen ellenkezőjét bizonyítja. De a mennyiben vannak a házszabályoknak oly, részint homályos, részint magukat túlélt dispositói, mint például az is, mit a képviselő ur jelzett, hogy az alaki hiányok miatt a visszautasítás esetei milyenek, ezeken a bajokon segíteni lehet és kell a házszabályok revisiójával; de ez még az egész intézmény eldobását — határozottan állítom — nem indokolja. Egyáltalában részemről azt, hogy ezen eljárás olyan lett volna, mely meg nem férne a parlament erkölcsi tekintélyével, határozottan visszautasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) De nem erre helyezem t. képviselőház, a fősúlyt. (Halljuk /) A t. képviselő ur semmisnek mondja azt az argumentatiót, hogy a Curiát nem szabad belevonni a politikai pártküzdelmekbe. Ha ezt ugy értelmezi a képviselő ur, mint én értelmezem, hogy hisz a Curia az által, hogy ítél, nem vonatik be a pártküzdelmekbe, akkor ebben tökéletesen igaza van. Én is felteszem és tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy a Curia nem fog pártszempontból ítélni; de nem ez az, a mitől sokan félnek és mitől én is félek. A Curia el fog járni az ő törvényes meggyőződése szerint és mégis mi fog bekövetkezni ? A mely pártnak ellenére ütött ki az a— nem pártszempontból hozott ítélet, az az ország legfőbb bíróságát fogja a politikai küzdelem terére lerántani. (Ügy van! Ugy van! jobbfelöl. Zaj.) Lehet ezt most, t. képviselőház, tagadni; de hisz a ház naplói tanúskodnak, hogy kevésbé fontos összeirási esetekben mi történt; mint támadtatott meg a Curia, mint támadtatott meg a bíróság, (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl) hogy a kormány vak eszközévé aljasodott. Ilyennek kitenni, szerintem — és reám nézve egyénileg ez a mindenekfelett álló ok — az ország legfőbb bíróságát nem szabad. Előbb tisztulni kell azon nézetnek nálunk, melylyel viseltetni kell a bíróságok tekintélye iránt, sem mint ilyen intézkedéseket a bíróságok és igy az igazságszolgáltatás érdekeinek megsértése nélkül tenni lehet. Nem is megyek abba, t. képviselőház, hogy a bíróság általi verificatio, ott, hol — bevallom — a viszonyok arra csakugyan érettek voltak, Angliában, hol 1874-ben még mindenki lelkesedett értté, hatott másokra s hatott reánk is, ma már sok komoly aggály merült fel az iránt, hogy helyes, czélhoz vezető volt-e a vericatiót a bíróságok kezébe adni. (Ugy van! jóbbfelöl.) Ilyen körülmények közt tenni ezt meg a nálunk sajnosán dívó azon szokás mellett, hogy sokan, ha a biró ellenük ítél, mindjárt azt mondják, hogy pártszempontból ítél, ily viszonyok között, ismétlem, nem tartanám helyesnek behozni ezen bíráskodást. (Helyeslés jóbbfelöl.) De bocsásson meg a képviselő ur, még azon argumentum is hozzájárul, a melynek különben semmiségét kimutatni igyekezett, hogy valójában ily törvény megalkotására ma már idő sincs. Megmondom miért. Először is törvényjavaslat a dolog természeténél fogva, okvetlenül hoszszabb tárgyalást igényel, mint a házszabály, már csak azért is, mert több factoron kell keresztül mennie. Ezt nem fogja tagadni a képviselő ur. Másodszor azt mondja: hisz e törvényjavaslat ugyanaz, melyet a múlt országgyűlési cyclus alatt a jogügyi bizottság elfogadott. Igaz, de ugyanaz a törvényjavaslat, melyet a ház el nem fogadott. {Helyeslés jobbfelöl.) Hiszi a képviselő ur, hogy ha ma a jogügyi bizottsághoz kerül e törvényjavaslat, hol akkor, nem emlékszem, mennyi, de tudom, igen hosszú ideig tárgyaltatott, nem-e több időt fog igénybe venni, mint a mennyi most mindössze hátra van az országgyűlésből ? (Igaz ! jóbbfelöl.) Vagy hiszi-e, hogy azon jogügyi bizottság most, midőn a munkát újra kezdené, midőn a különféle nézetek abban ép ugy meg vannak ma, mint voltak akkor, hogy az most 48 óra alatt el fogja végezni? Vagy hiszi-e, hogy a képviselőház, mely akkor nem fogadta el a törvényjavaslatot, most az ellentétes nézetek mellett nagyobb, hosszú vita nélkül el fogja-e fogadni ? Horanszky Nándor: Tessék megpróbálni! (Zaj jóbbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Avagy azt hiszi a képviselő ur, hogy a ház .... Olay Szilárd: Tessék megpróbálni! (Zaj jóbbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Hallottam már Horanszky képviselő úrtól, kár volt ismételnie, hogy: „Tessék megpróbálni!" Megmondom, miért nem próbálom meg. Nem próbálom meg azért, mert, hogy a verificatiónális dolgokban módosítani, változtatni, helyesbíteni kell azt elismerem; ha pedig ezt a javaslatot megpróbáljuk, miután a próba igazolni fogná azt, a mit én mondottam, azt érjük el, hogy nem segítünk a bajon semmi módon; (Helyeslés jóbbfelöl) mert akkor a törvényjavaslat tárgyalása miatt a házszabályok e részének revisióját nem lehet eszközölni. (Helyeslés és tetszés jóbbfelöl.) Én tehát, t. képviselőház, részemről főleg az elmondott okoknál fogva, mert tovább a t. házat fárasztani nem akarom, (Halljuk) kérem, hogy ezen javaslatot most tárgyalás alá venni ne méltóztassanak, ellenben a házszabályi bizottságnak méltóztassanak kötelességévé tenni, hogy a házszabá-