Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-339

142 339. országos ülés márczliis 9. 1887. gárnak megengedve nincs, mert más kereskedő ezt nem teheti, mert csak a felsővidéki, árva-, túróez-, zólyommegyei lakosok birnak véletlenül ilyen engedménynyel, a melylyel visszaélnek. Ezen eljárást a t. ház helyeselni bizonyára nem fogja, már pedig ha e törvényt ugy, a mint javaslatba hozatott, elfogadja, szentesíti okást és gyakorlatot. Én nem akarok arra kiterjeszkedni, mennyiben kívánatos, hogy a házalási ügy egyáltalában rendeztessék, arra sem, hogy mily irányban rendeztessék, mert bizonyára e tekintetben azon irány fog érvényre jutni, hogy a házalás és telepített kereskedés egy kézben ne legyen. Nem akarom latolgatni azt sem, hogy mennyiben van az állam érdekében az, hogy akkor, mikor bizonyos vidékbeli lakosoknak kedvezmény nyujtatik, az által más vidék lakosai tetemes kárt szenvednek. Én a concurrentiát kizárni nem akarom, de kívánatosnak tartom, hogy az csuk ott ne legyen korlátlan, a hol erre szükség van. Mert Magyarországnak épen ugy érdekében van a telepített kereskedők érdekeinek előmozdítása, mint érdekében van a felsővidéki lakosok keresetforrásának fentartása. Méltóztassanak meggondolni, hogy oly vidéken, a hol fejlődött telepített kereskedés van, ha e mellett hetenként egyszer vagy kétszer nagy számmal ilyen nem vállalkozó, hanem inkább fuvaros jelenik meg és pedig némely helyen 40 — 50 kocsival, hogy ez a telepített kereskedésnek mennyire kárára szolgál. Nem az árúk minőségével vagy árával csinálják ezek a concurrentiát, hanem azzal, hogy a vevőket tőlük elterelik. A gyakorlat ugyanis az, hogy addig, a mig az illető lakosok telepített kereskedőknél kellő hitelt találnak, ezeknél vásárolnak hitelbe. Ha azután egy kis készpénz áll rendelkezésükre, a helyett, hogy azon kereskedőhöz mennének, kinél már talán adósok, minek következtében attól tartanak, hogy e készpénz által csak adósságuk egy része fog törlesztetni, elfordulnak attól és mennek a vándor kereskedőhöz, a kinél készpénzzel kell fizetnie az árúczikkeket. Ez a telepített kereskedőt két irányban károsítja. Egyrészt a forgalomban levő kevés készpénz elzáratik tőle, másrészt pedig eddigi vevői fordulnak máshoz. Azt hiszem, hogy az ilyen tekintetek nem mellőzhetők teljesen, mert a kereskedő osztály és igy a telepített kereskedők is missiót telj esi tenek, adójukat megfizetik és erkölcsi tekintetben bizonyosan nagyobb garantiát nyújtanak a házalóknál. Ezen tekinteteket egészen mellőzni, azt hiszem, helytelen eljárás volna és ép azért azt hiszem, hogy a t. ház tekintetbe véve azokat, miket elmondottam, a törvényczikk módosításához hozzájárulni nem fog. (Helyeslés abal- és szélsőbal felől.) A mi módosításomat illeti, méltóztassék a t. ház megengedni, de alternatív javaslatot nem tehetek, hanem mindenekelőtt felkérem az igen | t. minister urat, hogy ha lehetséges, nyugtasson meg bennünket az iránt, hogy azon visszásságokat, visszaéléseket, melyeket jeleztem és melyeket ha utána jár, bizonyára constatáltaknak fog találni, orvosolni fogja. Ha e tekintetben az ígéret megtörténik, tán elfogadón! a javaslatot ugy, mint az elénk van terjesztve; de alternatív javaslatot e tekintetben uein teszek, csak egy határozati javaslatot terjesztek be, mely annál indokoltabbnak tűnik fel előttem, mert nem hiszem — hiszen a t. ház bölcsesége fog dönteni felette — hogy helyes volna, ha a házaló kereskedés fontos kérdését csak igy per tangentem kívánná a t. ház rendezni. Ha pedig ideiglenes lesz e rendezés, akkor nem szükséges, hogy e tekintetben törvényhozási intézkedés történjék, hanem elégséges, hogy a t. ház óhaját nyilvánítván, utasítja a t. minister urat, hogy az ipartörvénynek — gondolom — 83. §-a értelmében rendeletet bocsásson ki. Én tehát mint mondom, az egész kérdés ily módon ideiglenes elintézését egyáltalában nem tartöm kívánatosnak és a következő határozati javaslatot van szerencsém a t. ház elé terjeszteni. (Olvassa): „A törvényjavaslat 2. §-a töröltetik. Utasítja a t. ház a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztert, hogy a jövő országgyűlés elején a házalási ügy rendezéséről törvényjavaslatot nyújtson be; addig is a felvidéki vándorló kereskedők régi szokás alapján a hetivásárokat látogathassák ugyan, de az ez irányban tapasztalt visszaéléseket rendeleti úton szüntesse meg". Ha az igen í. minister ur elfogadja ezen határozati javaslatot, meg lesz neki adva az, a mit a törvényjavaslatban keres, tudniillik jóváhagyását a t. háznak és a törvényhozásnak arra, hogy mint eddig, megengedhesse a felvidéki vándorkereskedőknek a hetivásárokon való megjelenést. Ennyi a határozati javaslatban benne van; ennél több azt hiszem, nekünk nem szükséges, miután nem oly törvényhozási intézkedésről van szó, melyet a t. minister ur véglegesnek tekint — noha annak idején véglegest igért — mert hiszen maga is fölemlíti az ideiglenességet, én pedig az ideig lenes intézkedést, ha nem okvetlenül szükséges, a törvényhozási utón kívül kívánom eszközölni. Ez alapon ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. Elnöki Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Zay Adolf jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Grünwald Béla: T. képviselőház! Csak néhány perezre akarom igénybe venni az igen t. ház figyelmét. (Halijuh!) Egy módosítást akarok tenni a második szakaszhoz, a mely lényegére nézve nincs ellentétben I azzal, melyet báró Lipthay Béla képviselőtársam I nyújtott be.