Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-339

142 339. országos ülés márczliis 9. 1887. gárnak megengedve nincs, mert más kereskedő ezt nem teheti, mert csak a felsővidéki, árva-, túróez-, zólyommegyei lakosok birnak véletlenül ilyen engedménynyel, a melylyel visszaélnek. Ezen eljárást a t. ház helyeselni bizonyára nem fogja, már pedig ha e törvényt ugy, a mint javaslatba hozatott, elfogadja, szentesíti okást és gyakorlatot. Én nem akarok arra kiterjesz­kedni, mennyiben kívánatos, hogy a házalási ügy egyáltalában rendeztessék, arra sem, hogy mily irányban rendeztessék, mert bizonyára e tekintet­ben azon irány fog érvényre jutni, hogy a házalás és telepített kereskedés egy kézben ne legyen. Nem akarom latolgatni azt sem, hogy mennyiben van az állam érdekében az, hogy akkor, mikor bizonyos vidékbeli lakosoknak kedvezmény nyuj­tatik, az által más vidék lakosai tetemes kárt szenvednek. Én a concurrentiát kizárni nem aka­rom, de kívánatosnak tartom, hogy az csuk ott ne legyen korlátlan, a hol erre szükség van. Mert Magyarországnak épen ugy érdekében van a telepített kereskedők érdekeinek előmozdítása, mint érdekében van a felsővidéki lakosok kereset­forrásának fentartása. Méltóztassanak meggon­dolni, hogy oly vidéken, a hol fejlődött telepített kereskedés van, ha e mellett hetenként egyszer vagy kétszer nagy számmal ilyen nem vállalkozó, hanem inkább fuvaros jelenik meg és pedig némely helyen 40 — 50 kocsival, hogy ez a tele­pített kereskedésnek mennyire kárára szolgál. Nem az árúk minőségével vagy árával csinálják ezek a concurrentiát, hanem azzal, hogy a vevőket tőlük elterelik. A gyakorlat ugyanis az, hogy addig, a mig az illető lakosok telepített kereske­dőknél kellő hitelt találnak, ezeknél vásárolnak hitelbe. Ha azután egy kis készpénz áll rendel­kezésükre, a helyett, hogy azon kereskedőhöz mennének, kinél már talán adósok, minek követ­keztében attól tartanak, hogy e készpénz által csak adósságuk egy része fog törlesztetni, elfor­dulnak attól és mennek a vándor kereskedőhöz, a kinél készpénzzel kell fizetnie az árúczikkeket. Ez a telepített kereskedőt két irányban károsítja. Egyrészt a forgalomban levő kevés készpénz elzáratik tőle, másrészt pedig eddigi vevői fordul­nak máshoz. Azt hiszem, hogy az ilyen tekintetek nem mellőzhetők teljesen, mert a kereskedő osztály és igy a telepített kereskedők is missiót telj esi tenek, adójukat megfizetik és erkölcsi tekintetben bizonyosan nagyobb garantiát nyújtanak a háza­lóknál. Ezen tekinteteket egészen mellőzni, azt hiszem, helytelen eljárás volna és ép azért azt hiszem, hogy a t. ház tekintetbe véve azokat, miket elmondottam, a törvényczikk módosításához hozzá­járulni nem fog. (Helyeslés abal- és szélsőbal felől.) A mi módosításomat illeti, méltóztassék a t. ház megengedni, de alternatív javaslatot nem tehetek, hanem mindenekelőtt felkérem az igen | t. minister urat, hogy ha lehetséges, nyugtasson meg bennünket az iránt, hogy azon visszássá­gokat, visszaéléseket, melyeket jeleztem és me­lyeket ha utána jár, bizonyára constatáltaknak fog találni, orvosolni fogja. Ha e tekintetben az ígéret megtörténik, tán elfogadón! a javaslatot ugy, mint az elénk van terjesztve; de alternatív javas­latot e tekintetben uein teszek, csak egy határozati javaslatot terjesztek be, mely annál indokoltabb­nak tűnik fel előttem, mert nem hiszem — hiszen a t. ház bölcsesége fog dönteni felette — hogy helyes volna, ha a házaló kereskedés fontos kér­dését csak igy per tangentem kívánná a t. ház rendezni. Ha pedig ideiglenes lesz e rendezés, akkor nem szükséges, hogy e tekintetben törvény­hozási intézkedés történjék, hanem elégséges, hogy a t. ház óhaját nyilvánítván, utasítja a t. minister urat, hogy az ipartörvénynek — gon­dolom — 83. §-a értelmében rendeletet bocsásson ki. Én tehát mint mondom, az egész kérdés ily módon ideiglenes elintézését egyáltalában nem tartöm kívánatosnak és a következő határozati javaslatot van szerencsém a t. ház elé terjeszteni. (Olvassa): „A törvényjavaslat 2. §-a töröltetik. Utasítja a t. ház a földmivelés-, ipar- és kereske­delmi minisztert, hogy a jövő országgyűlés elején a házalási ügy rendezéséről törvényjavaslatot nyújtson be; addig is a felvidéki vándorló keres­kedők régi szokás alapján a hetivásárokat láto­gathassák ugyan, de az ez irányban tapasztalt visszaéléseket rendeleti úton szüntesse meg". Ha az igen í. minister ur elfogadja ezen ha­tározati javaslatot, meg lesz neki adva az, a mit a törvényjavaslatban keres, tudniillik jóváhagyá­sát a t. háznak és a törvényhozásnak arra, hogy mint eddig, megengedhesse a felvidéki vándor­kereskedőknek a hetivásárokon való megjelenést. Ennyi a határozati javaslatban benne van; ennél több azt hiszem, nekünk nem szükséges, miután nem oly törvényhozási intézkedésről van szó, melyet a t. minister ur véglegesnek tekint — noha annak idején véglegest igért — mert hiszen maga is fölemlíti az ideiglenességet, én pedig az ideig lenes intézkedést, ha nem okvetlenül szükséges, a törvényhozási utón kívül kívánom eszközölni. Ez alapon ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. Elnöki Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Zay Adolf jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Grünwald Béla: T. képviselőház! Csak néhány perezre akarom igénybe venni az igen t. ház figyelmét. (Halijuh!) Egy módosítást akarok tenni a második sza­kaszhoz, a mely lényegére nézve nincs ellentétben I azzal, melyet báró Lipthay Béla képviselőtársam I nyújtott be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom