Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

337. országos ülés márezlus ő. 18S7. 13Í hogy a könyveket megvizsgálják, oly költségekbe kerülne az egész espeditió, hogy ez emberek inkább ott hagyják egész betétüket, mint hogy kellemetlenségnek és nagy költségeknek tegyék ki magukat. (Helyeslés a bal- és szélső hal •némely helyein.) De maga a hitelszövetkezetek eszméje, t. ház, esak azon esetben bir jogosultsággal és csak akkor és esak azon esetben mutathatnak fel ezek üdvös eredményeket, ha a nagyobb tőke segítségére jön a szövetkezeti tőkének, ha tudniillik a nagyobb pénzintézetek olesóbb kamatláb mellett adnak kisebb összegeket forgatás végett a hitelszövetkezeteknek. Természetesen azon hitelszövetkezetek, melyek élén erkölcsileg és anyagilag egyaránt megbízható emberek állanak, meg is kapják a nagy pénzintézetektől jövő segítséget, de nem kapják meg azok, melyeknek igazgatói, vagy egyéb élén álló férfíai a kellő erkölcsi és anyagi garantiát nem nyújtják. Ezek tehát azon más módhoz fordulnak, hogy ha nem kapnak a pénzintézetektől segítséget, mindent elkövetnek, hogy minél nagyobb számú tagokat szerezzenek és iparkodnak minél többtől bezsebelni a ÍO—20 forintot azért, hogy azt a — — lehet mondani — majdnem minden felelősséget kizáró intézkedéseik mellett forgassák vagy elhasználják. E viszonyok folytán előállott az, hogy a hitelszövetkezetek többször említett üdvös eszméje határozottan aláfelé kezd menni; a közönség bizalma megingott és megingott azért, mert látja, hogy ép azon hitelszövetkezetek terjesztik legnagyobb körre ügyforgalmukat, a melyek a kellő garantiát nem nyújtják. Mindig akadtak ez ideig és akadnak ezentúl is egyes emberek, kik az olcsó hitel jelszavának, a nyomtatott ígéreteknek, az ügynökök rábeszéléseinek felülnek és csekély tőkéjüket, melyre talán háztartásukban nagyobb szükségük volna, a hitelszövetkezetbe befektetik, nem gondolva meg, hogy az alapszabályok szerint a hitelszövetkezetek tagjai esak azon esetben igényelhetnek hitelt, ha a törzsbetéteki jelentékeny részét, átlag felét már befizették. Tegyük fel, megtörténik, hogy a szövetkezeti tagok befizették a fél, vagy két harmad tőkét és ha megszorulnak, jönnek hitelért. Ugy, de a hitelért jelentkezőket a szövetkezetek kielégíteni nem képesek, mivel rendelkezésükre tőke nem áll és bekövetkezik az a visszás helyzet, hogy a hitelt jogosultan kereső és igénylő egyén hitelt nem kapván, a szövetkezeti eszmét tagadja meg és azt mondja: „ő tőle elcsalták a 10—20 forintját, ime kért 30 forintot és nem adtak." Ennek következése első sorban az, hogy a további befizetést nem teljesíti. Ekkor az alapszabályok értelmében, melyeket a törvény semmiben sem köt, az ily egyének kizáratnak a szövetkezetből és csekély tőkéjök odavész. Áz illetők akkor vádolják ezen mulasztásokért nem a szövetkezeteket magukat, hanem vádolják annak egyes vidékeinek képviselőit és magát az eszmét, melynek nevében, melynek felhasználásával őket a szövetkezetbe becsalták. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Szerencsétlenségünk nekünk, t. ház, hogy a mi eszméinket, az antisemitismus eszméjét a hitelszövetkezetek ép ugy felhasználják, mint a többit. Vannak szövetkezetek, melyek határozottan keresztény jelszó alatt dolgoznak az országban, ágenseket fogadnak, a kik az országnak, a kimutatások szerint már is igen nagy területén a lakosságnak ugy vagyonos, mint kevésbé vagyonos részét a szövetkezetekbe bevonták. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hozzánk érkeznek mindenfelől panaszok és kérdezősködések e szövetkezetek iránt. Mi, a mennyiben hatáskörünkben áll, megtettük az intézkedéseket arra, hogy e szövetkezetekkel a solidaritást a magunk részéről megtagadjuk és azt, a mennyiben súlyt helyezünk jelen esetben ismételve teszszük. Mi e szövetkezetekért sem anyagi, sem erkölcsi garantiát nem vállalunk, sőt óva intünk mindenkit, hogy e szövetkezetekjelszavainak és ágenseinek hitelt adjon. Ez azonban kötelességünkké teszi másrészről azt is, hogy ha látjuk a bajokat, lehetőleg intézkedjünk az iránt, hogy a bajok továbbterjedését sa szövetkezeti eszmével való visszaélést meggátoljuk. Ez irányban vagyok tehát bátor a földmívelési és igazságügyi minister urakhoz egy interpellatiót intézni; nem magáért a szövetkezeti eszméért, mert azt én is csak helyeselni tudora, de azért, hogy az eszme körül a törvény hiányosságából származó visszaéléseknek egy novellaris törvényjavaslattal útját szegjük. Erről szól interpellatióm, a melyet bátor leszek felolvasni: (Olvassa.) „Interpellatio az igen t. földmívelés és kereskedelmi, és igazságügyi minister urakhoz. Van-e tudomásuk a t. minister uraknak arról, hogy több fővárosi hitelszövetkezet, melyek sem anyagi sem erkölcsi biztosítékot nem nyújtanak, fizetett, illetve jutalékkal felfogadott ágensek által az országot bebarangoltatják s a vidéki iparosokat és földmívelőket a szövetkezetekbe való belépésre birják, s a helyett, hogy a vidéki hitelre szorult szegény embereknek hitelt nyújtanának, azoknak vagyonát a fővárosba vonják, hol a befizetett összegekkel teljesen tetszésük szerint rendelkeznek, minthogy a vidéki tagoknak ellenőrzési és felügyeleti joga az alapszabályoknak a törvény által engedett lazasága folytán majd teljesen lehetetlenné van téve. Tisztelettel kérdem a t. minister urakat: Hajlandók-e a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseinek hiányain nevelláris utón segíteni, illetve odahat, bogy a szövet17*