Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.

Ülésnapok - 1884-337

337. országos ülés ni&rczins 6. 1887. 12 3 eltekintve minden páríszemponttób eltekintve a kérdések közjogi oldalától egészen tisztán, objective véve a dolgot, mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy a kormánynak adóemelési javaslataihoz hozzájáruljunk addig, mig nem látjuk meg a kibontakozás útját. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Arra nem vállalkozhatik lelkiismeretesen az egész házban egy képviselő sem, sem ezen, sem a túloldalon, (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbáloldalon) hogy szavazatával támogasson oly adóemeléseket, melyek rendeltetési czéljával tökéletesen tisztában nincs és melyek kielégítő eredményre nem vezetnek. Ha a kormány oly javaslatokkal fog a ház elé lépni, melyek megnyugtatásul szolgálhatnak azon irányban, hogy az országot ezen nehéz helyzetből ki lehet vezetni, a mi meggyőződésünk szerint ezen közjogi alapon nem lehetséges, akkor azok, kik ez irányban meg lesznek győződve, szavazzák meg a kormány adóemelési javaslatait; de szemben oly colossalis szükséglettel, mely fenforog, ily javaslatot, mely a sanálás semmiféle tekintetében remediummal nem szolgál, mely semmiféle gyógyhatással az államháztartásra nem bir — csepp viz a tengerben — sem én, sem azok, kik velem egy véleményben vannak és kiknek nevében nyilatkozni szerencsém volt, elfogadni nem fogjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: (Halljak !Halljuk !) T. ház! A midőn a költségvetés kinövéseivel és annak kapcsán a szállítási adó felhatalmazás túllépésénél felmerülő póthitelekkel szemben maguk a kormánypárti képviselők is kezdenek, ha nem is itt a házban, haneni a bizottságokban a lelkiismeret furdalásainak hangot adni s a közelgő catastropha szelétől érintve fel feljajdulnak: akkor a mi kormányférfiaink igyekeznek takarékossági és józanabb gazdálkodási ígéretekkel a kedélyeket lecsendesíteni; de az ily időközi ígéretek aztán gyorsan szoktak feledékenységbe menni s folytatják tovább az eszeveszett gazdálkodást, mely a mindig nagyobbodó deficitekben nyer jcllemzetes kifejezést és abban, hogy ma már mindenik minister pótköltségvetést terjeszt be a túlkiadások fedezésére. E deficitek fedezése módjának keresésénél maga a ministerelnök is szükségesnek ítélte a pénzügyi bizottságban kijelenteni, hogy adóemelések egyelőre nem fognak előfordulni. Azonban az az egyelőre szó nagyon is dodonai hangzású, vagy is magyarul mondva, kétértelmű kifejezés s subaként ki és be is fordítható. Be is következett nemsokára a hivatalos lapok egy kis előkészítő magyarázata után, hogy azt a ministerelnök csak az egyenes adókra értette, a volt pénzügy minister ur, kedves karácsonyi ajándéka: a szállítási adók fölemelését contempláló jelen törvényjavaslat alakjában. De hát mi ez, ha nem egyenes adó leplezett és átruházott alakban? a melyet fog fizetni a mezőgazda eladott bora, gabnája, gyapja és marhája után, mit a vevő leüt a magasabb szállítási adó fejében a vételárból, a mit fizet a kereskedő hozatott czikkeivel, de azután az eladásnál megtérítteti a fogyasztó közönséggel, {Igaz! TJgy van! szélső halfelől) a mit fizet a gyáros, az iparos feldolgozandó nyers anyagnál, eladott czikkei elfuvarozásánál; de megtéríttet minden körülmények közt a vevővel; fizeti azt mindenki, a ki utazik, a ki eszik, a ki ruházkodik, a ki termel, szóval a nagyközönség, a mely már úgy is agyon van adóztatva. Az olcsóbbá teszi az eladottat, drágábbá a vett czikkeket. Az egyaránt fogja sújtani a gazdagot és a szegényt még az adómentes, napról-napra élő napszámost is. E teher annál nyomasztóbb, mert Austriában nincs szállítási adó; ott a tarifát szállítják, míg mi emeljük ez adó által is. Egyáltalában az indirect adókat az önkéntes adók jellegével szokták nálunk felruházni s mondják, hogy a ki kiakarja magát az alól vonni, hát teheti, tudniilik ha nem eszik húst, kenyeret, nem iszik bort, sört, kávét, czukrot, világító szert nem fogyaszt, vagyis ki barlangokban lakik,gyökerekkel táplálkozik s vissza tér az ősember eredeti szokásaihoz, a midőn megelégedtek az ősemberek az elejtett vadak bőrével öltözetnek s húsával, velejével tápláléknak. Csakhogy az embereket bárminő hatalmas legyen is a kormányelnök ur, még se tudja ezen kezdetleges állapotba visszaterelni s igy a tervelt szállítási adó felemelés mindenkire rá fog nehézkedni, mert nincsen oly életfenntartási és életszükségleti czikk, a mi a szállítási adó terhének alá ne lenne vetve s ez által megdrágítva s nincsen oly eladásra szánt czikk, a mely ez adónem által árában csökkenést ne szenvedne s igy az adóteher nemcsak egy, hanem két irányban fogja nyomasztó hatását éreztetni e haza minden polgárával. A minister ur ugyan eléggé naiv, vagy ilyeneknek itél minket, a midőn elakarja hitetni, hogy az észrevehetetlen csekély terhet, még a legtávolabbi szállításnál is pár kraj czárt fog métermázsánként kitenni. Hanem már mi ismerjük az ily szemfényvesztő alakoskodást s igen jól tudjuk, hogy azt az 1 és V» millió forintot, vagy a pénzügyi bizottság módosítása folytán 2 millió forintot, mit a minister ur ez adóból bevenni remél, azt a szegény már ugy is agyonadóztatott honpolgárok zsebéből veszi ki, ép ugy, akár ha az egyenesadókat emelte volna fel. De ez adónem behozatalát meg fogja sinyleni a honpolgárok mellett maga az állam is; itt valóban áll az, hogy a mit nyerni fog a réven, elveszíti a vámon, mert az állam maga is szállít nagy mennyiségben fát, sót, gabnát és fizet szállítási dijt a katonaságért, utazgató hivatalnokaiért; de meg fogja sinyleni a vasutak jövedelmezőségének