Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-317
Q» 317. orBäiégos filét ftbrnár 9. 1887. - t~i megszakítás nélkül a zágrábi üzletvezetőségnek átadni? Vájjon Kolozsvárott nem kellett volna üzletvezetőséget tartani ? Hát az erdélyrészi vasutakat hová kívánta volna a t. képviselő ur csoportosítani? (Egy hang a baloldalon: Szabadka!) Hát a szabadkai üzletvezetőség nem fővonalon, nem góczponton áll ? Nem a zimonyi vasút és a volt alföldi vasút keresztezési és illetőleg kiindulási pontja az? Minden üzletvezetőségi székhely igen gondosan lett mégállapítva és e tekintetben, megvallom, semmi más érdek, mint az államvasutak igazgatási szempontja, nem tartatott szem előtt. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfélöl: Hát az aradi!) Az aradi üzletvezetőségre szintén igen szívesen fogok kiterjeszkedni. Az aradi üzletvezetőségnek felállítása föltétlenül szükséges volt. (Ellenmondások balfélöl.) Igen ! Méltóztassék számba venni, hogy az Aradon és Gyulafehérváron át vonuló volt I-sŐ erdélyi vonal melyik üzletvezetőséghez lett volna sorozandó? (Egy hang balfélöl: A kolozsvárihoz!) Hogyan lehetett volna a kolozsvárihoz sorozni? hiszen annak már meg van a szájol-püspökladányi vonalrész. Ez tehát lehetetlenség lett volna. Vagy túlnagy lett volna az erdélyrészi üzletvezetőség, vagy el kellett volna azt onnan venni, a mi azt hiszem, valóban semmi eredménynyel, hanem csak kárral járt volna. (Helyeslés jobbfélől.) Hanem, t. ház, ezek a kezelési eredmények, miként bátor voltam említeni, most is kiemelem, hogy ezt csak megnyugtatásul voltam bátor közölni, hogy igenis komoly szándéka a kormánynak ezen nagy nemzetgazdasági fontossággal biró intézet kezelését akként berendezni, hogy ciZ Síi I magyar állam pénzügyeit meg ne terhelje és a mellett, hogy, közgazdasági fontos érdekeinknek szolgálatot tesz, pénzügyi szempontból is hozza meg a hasznot az államnak, a melyet tőle méltán várni lehet. (Helyeslés jobbfélől.) Felemlittetett, t. ház, az, hogy micsoda nagy közgazdasági actio az, a melyre a kormány utalni képes? A szabadelvű párt által támogatott kormány egész működési ideje alatt fontos vasúti kérdések oldattak meg, a melyeknek közgazdasági eredménye felől ma már — legalább a ki vele foglalatoskodni akar — teljesen tájékozva van mindenki. Az államosításnak eredménye nemcsak pénzügyi, de különösen közgazdasági szempontból nyilatkozik. Ma már az államnak egy nagy hálózat áll rendelkezésére, de kétséget nem szenved, hogy független és oly vonalaknak létesítése, a melyeknek aetiója bizonyos irányban kiterjed a külföldre is, módjában és hatalmában nincs. És e tekintetben a legfontosabb debonchét képezi a tenger és a Duna. A kormánynak tehát, ha közgazdasági actióját keressük, nemcsak arra lehet utalni, hogy az államosítás folytán a belforgalomban a helyi díjszabások messzemenő leszállítást nyertek, de azonkivül hivatkozom azon eredményekre, melyek elérettek ezen két fontos pont forgalmának emelése szempontjából. Ez iránt különösen Fiume kétségkívül bir nagy fontossággal és itt az adatok bizonyítják leginkább azt a nagy közgazdasági actiót, melyet a közlekedési ministerium és a kormány az államvasutakkal kifejteni képes volt. Ha egyebet nem, nézzük csak a Budapest és Fiume közötti díjtételeket és pedig összehasonlításkép 1880. és 1886-iki években, midőn már 1885-ben az államosítások nagy része végre volt hajtva. Budapest-Fiúméra nézve a gabona és liszt díjtétele volt 1880-ban 136 kr., 1886-ban 102-96 kr.; olajakkor 162kr., most 96 kr. Haszonfa akkor 125 kr., ma 85 kr. Aszalt gyümölcs akkor 165 kr., ma 108 kr., szesz 163 kr., most 98 kr. Ezek oly czikkek, melyek nagy fontossággal birnak Fiume forgalmára és mint méltóztatnak látni, közel 40 százalékkal szállíttattak le a díjtételek és mégis az államvasutak jövedelmezősége nem maradt hátra azon hálózat jövedelmezősége megett, mely hálózat az előtt sem az ország, sem a kormány rendelkezésére nem állott. (Helyeslés jobbfélől,) De nemcsak a fővárosnak Fiúméval való forgalmában állt ez elő, hanem más h állomásoknak forgalmában is; például Kolozsvárnak Fiúméval való forgalmában 1880-ban a díjtétel 277 kr. volt, 1885-ben 179 kr. gabona, hüvelyes és olajveteményekre; a haszonfa 1880-ban 231 kr. volt, 1885-ben 126'5 krajczár volt. A helyi díjszabásokban igen messzemenőleg érezhető a leszállítás. Tudvalevő, hogy a magyar államvasutak helyi díjszabásai alacsonyabbak, mint az államosított vasutak legtöbbjén voltak. Most, az első erdélyi és az alföldi vasút államosítása folytán fog a különbözet leginkább kitűnni. Igaz, hogy a helyi díjszabások illető részleteikben átszámítva még nincsenek, de a fontosabb viszonylatokra nézve meg van engedve az átszámítás és ebből kitűnik, hogy az árleszámítás igen jelentékeny. De nemcsak e szempontból, hanem más tekintetben is igen fontos a kormány aetiója. Például csak az 1885—86 évet nézve, midőn Németország részéről igen fontos vámintézkedések sújtották a nyerstermények kivitelét, a magyar államvasutak segélyével olcsóbban megállapított díjtételek utján lehetővé tette a nyerstermények kivitelét a magasabb vámok daczára is. Ez is közgazdasági actio. A vizi forgalom díjtételeinek messze menő leszállítása a Dunán szintén a kormány közgazdasági aetiója.
