Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

80 W. országos ülés ftbrafcr 9. 18X7. tehetek róla, t képviselőház, de kénytelen vagyok emlékeztetni a pénzügyminister ur esposejára, melyben kijelentette, hogy igenis vannak a magyar áSHamvaspálya hálózatában vonalak, a melyektől mint igen terhesektől, a magyar államot fel kell menteni. Tudom, hogy a pénzügyministernek ez a kijelentése azóta módosítást szenvedett. Nevezetesen a ministerelnök a pénzügyi bizottságban ez irányban tett kérdésre kijelentette azt, hogy azok fentartásával, a miket a pénzügy minister exposeja alkalmával mondott, a fővonalak eladásáról vagy bérbeadásáról szó nem lehet; de a kormány igenis foglalkozik azzal, hogy ugy a forgalom, mint a financiális érdek szempontjából helyesebb csoportosítást hozzon létre. T. képviselőház ! Ez a csoportosítás igen elasticus kifejezés, nem tudom, mi értetik alatta. Ezt talán a t. minister ur szíves lesz megmagyarázni, hogy minden félreértésnek elejét vegyük. De a t. ministerelnök urnak a kijelentése, még ha itt történt volna is a házban, még akkor sem volna teljesen megnyugtató, mert hiszen ő csak ii. fővonalakról Leszel, mint olyanokról, melyeknek eladására vagy bérbeadására gondolni nem akarunk, egyebekről azonban nem beszélt. No, t. képviselőház, ha mi egyszer belenyugodtunk abba a gondolatba, hogy eladás, ámbár csak kis, jelentéktelen vonalakra nézve, történjék, megengedtessék: akkor én nem tudom, hogy hol fogunk ebben az irányban megállapodni. (Ugy van! a szélsőbalon.) Hiszen nem jövedelmező, jelentéktelen vasutakra fogunk-e mi találni vevőt? És ha ezekre vevő nem találkozik, nem fogunk-e olyat kínálni eladásra, a melyért azután csakugyan várhatunk valami pénzt és a melynek az állam kezében való megtartása mégis csak nagy érdek lenne V Szabad legyen, t. képvisalőház, az államjószágok példájára hivatkoznom. Hogy barátkozott meg a t. ház az államjószágok eladásának az eszméjével? Megbarátkozott ugy, hogy azt mondták: Itt is van egy kis darab jószág, amott is van egy kis darab jószág, annak a kezelése, annak az ellenőrzése bajos, nem fizeti ki magát, 2"/«-ot sem jövedelmez, financiális szempontból is, de nemzetgazdasági szempontból csak előny lesz, ha ezeket a csip-csup jószágokat eladjuk. Mindenki ugy találta, hogy ez csakugyan helyes lesz. És most hol vagyunk, t. képviselőház? Ott, hogy az állam rendes bevételei tényezőjévé tétetnek az államíószágok (Igaz! a szélső halon) és piaczra látjuk vetve a latifundiumokat. Ezt a rendszert nem szeretném átvinni a magyar államvasutakra. (Helyeslés balfelől.) A költségvetési általános vita alkalmával Horánszky Nándor t. képviselő ur felemlítette, hogy azt, hogy ide jutottunk, a hol vagyunk, részben annak is köszönhetjük, hogy a pénzpiacz nagyon cúulans volt és nagyon könnyűvé tette nekünk a kölcsönök felvétel ét.Hozzá tehetem, hogy az a gondolat, hogy az államjószágokat m el lehet adni és azokból is lehet bevételi forrást csinálni, szintén hozzájárult ahhoz, hogy könnyen jutva a pénzhez, könnyű szerrel költekezzünk; Azt szeretném, t. ház, hogy e rendszerrel már egyszer megállanánk és hogy a kormány felismerné a kényszerhelyzetet és igyekeznék a meglevő eszközökhöz szorítni össze a maga költekezését. (Helyeslés balfelöl.) Mo^t újabb tápot adni a költekezési vágynak az által s kilátásba helyezni, hogy még -az államvasutak eladásából is csinálhatunk rendes bevételt, ezt nem találom helyesnek és ez ellen jó már most tiltakozni, mikor ínég nagyon fiatal a dolog s a mikor még csak csirájában van, mikor még nem kezdtünk bele és ninc^ az állam kormánya ez irányban tett intézkedések által még lekötve. (Helyeslés balfelöl.) En ez alkalommal nem óhajtok egyebet, csupán, minthogy abban k székben áj ministert van szerencsénk tisztelni, egy férfias, nyilt, határozott, minden tartalék-gondolattól mentes, minden félreértést kirekesztő nyilatkozatot, hogy micsoda állást foglal el az államvasutaknak akár részben, akár egészben tervezett eladása vagy bérbeadásával szemben ? (Helyeslés balfelől) Talán beszédemből kiveheti azt, hogy mily irányban várjuk mi a t. minister ur válaszát. Tudom én azt nagyon jól, t. ház, hogy jöhetnek oly idők — fájdalom, eljutottunk már oda, hogy ez idők bekövetkezését feltartóztatni talán már nincs is módunkban — a mikor kénytelenek leszünk hozzányúlni ahhoz, a mink van. Hisz nem szükséges ehhez egyéb, mint az, hogy a hitelezők azt mondják: Most már nem adunk kölcsön, hanem még azt is visszakérjük, a mit adtunk. Nem tudom, hogy akkor mi lesz, hogy nem kerül-e a sor az államvasutakra. De ez kívülről jövő, hatalmunkban nem álló szerencsétlenség. De bogy itt a kormány padjairól történjék figyelmeztetés, hogy még itt is van hypotheca, amelyre adósságot csinálhatunk • ezt nem akarhatom és óhajtanék e tekintetben az államvasutak elidegenítésének szándékát tökéletesen megczáfoló nyilatkozatot hallani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) György Endre: T. képviselőház! (Halljuk!) A vita folyamán Bottlik Lajos t. képviselő ur részéről magára a hudgettételre nézve oly állítás tétetett, mely azt hiszem, kell, hogy bizonyos rectificatiót szenvedjen a ház ezen oldaláról. (Halljuk!) Magát a budgettéteít kifogásolta azért, mert a,keresztül vitt változtatásoknak takarékosságával nem volt megelégedve. Magát az előirányzatot, illetőleg a bevételeknek vérmes voltát, a kiadásoknak pedig nem eléggé takarékos voltát tette