Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

74 317. országol Mt* felirnár 9. 188?. földön megyék, a melyekben az állam soha egyet­len darab követ sem tétetett le. Ilyenek például Csongrád, Jász-Nagy-Kun, Hajdú megyék. Na­gyon jogos tehát az alföldi megyéknek feljajdulása különösen akkor, midőn azt tapasztaljuk, hogy vannak megyék, a melyekben az állam igen jelen­tékeny mfíúta kat épített és tart fenn, például Győr, Vas, Sopron, Doboké és még számos erdélyi megyék, a hol egy négyszögmértföldre több, mint egy mérföldnyi kőutvonal esik. Önkényt következik ebből, t. ház, hogy ha államköltségen a felföld és a felső vidék számára építettünk kőutakat, legalább bizonyos részben az alföldé!: is részesítsük állami segítségben, ha nem is azon milliók arányában, a mely milliók tőlük közadók ezímén az ország pénztárába befolynak; de legalább forintokban részesüljenek, annyival inkább, mert az alföldnek még egy oly nagyfon­tosságú közgazdasági functiója is van, a melyből folyólag szintén nagy költségek háramlottak a birtokos osztályra é« nevezetes előnyök az államra. Ertem a vízszabályozási költségeket, melyek által több millió hold térségek hódittattak meg, ha nem i* a föl dini velési, de mindenesetre apénzügyminis­ter ur tárczája javára. Lehet kérdésbe tenni azok után, miket elmond­tam, hogy hát miért nem csinál maga az alföld jó müutakat, kőutakat! Ez lehet ellenvetés, í. ház, de nem jogosult. (Ralijuk!) Mert müutakat és kőutakat a törvény­hatóságok más alapból, mint a közmunka-alapból nem építtethetnek; márpedig kétségbevonhatatlan dolog, hogy a közmunka-alap mostani kezelése, az egész közmunkaügy rendszere, a mint jelenleg életben van, oly ellenszenves, annyira igazságtalan, (Ellenmondás jobbról) hogy nem csoda, ha nemcsak a nép, de a miveltebb osztály is igyekszik annak terhe alól kibirjni. Nincs Európában egyetlen állam, a. hol a közmunka ily módon és ily alakban fennállana. Ez még a feudalisinusnak, a hűbériségnek egyik igen szórnom utómaradványa. (Igaz! a szélső haloldalon.) Ennélfogva ha azt követeljük a törvényható­ságoktól és alföld"égtő], hogy csináltassanak jó müutakat, e'-ső sorban reformáljuk a közmunka­ügyet, mert mig az reformálva nem lesz, ha nem menthető is, de nagyon megmagyarázható a hideg­ség, melylyel a közmunkaügy iránt a nép visel­tetik. Ennélfogva t^hátcn első sorban azt vagyok bátor a t. ház és különösen a t. ministerelnök urnak nagybecsű figyelmébe hozni, hogy a közmunka­ügynek reformálása a legelső lépés ahhoz, hogy jó műutaink legyenek. közmunkára vonatkozólag miután ott a túl­oldalon György Endre képviselő ur azon kijelen­tésemre, hogy a közmunka teher jelenleg igazság­talan, azt méltóztatott mondani, hogy nem áll. Hát én igyekezni fogok bebizonyítani, hogy nagyon is igazságtalan. Magyarországon a legutóbbi évek­ben történt Összeírások szerint összeiratott 2 fo­gatú igás napszám 2.309,313, egyfogatú igás napszám 161,354, kézi napszám 6.240,253 A különböző törvényhatóságok által megállapított, váltsági összegeket véve fel a számítás alapjául, ez körülbelől 7.260,000 írtnak felel meg. Ha ezen 7.260,000 frtot a 96 millió forint egyenes adó arányában osztjuk szét, tapasztalj tik, hogy az körülbelül 8%>-át képezi az egyenes adó­nak. Azonban, hogy mily aránytalanul történik egyrészről a közmunka megváltás, inásrészríd az ebből származó tehernek viselése,azt szintén adatok tanúsítják. Vannak vármegyék, hol az igás napszám váltsága 1 frt, a legtöbb vármegyében 2 frt, né­mely vármegyékben 3 frt, de vannak oly várme­gyék is, hol 4 frt. Vannak oly vármegyék, hol egy kézi napszám 20 kr-ban és van olyan is, hol 60 kr-ban váltatik meg* Ebből az következik, hogy vaunak vármegyék, melyek 16— 18%-ra jönnek közmunkájukkal ; ilyen például Jász Nagykun­megye. Ez fizet 1.625,000 írt egyenes adót és közmunka váltsága 248,572 frt; de vannak olyan vármegyék, melyekben 20—407»-ra emelkedik a váltságdíj, ugy, hogy vannak — Erdélyben több­nyire minden megye olyan — melyekben 407°-ra emelkedik. De ha nagyon aránytttlan a felosztása a közmunka összegnek maguknál a törvényható­ságoknál is, egymáshoz viszonyítva ; az meg épen a legnagyobb igazságtalanság, a mit azok a tör­vényhatóságok adófizető polgárai kénytelenek tűrni, kik a közmunka terhet viselik. Igenis, hiszen ebből az említett í .600,000 frt egyenes; adóból 500,000 frtot fizetnek azok, a kik nem birnak földdel, a földdel bírók fizetnek 1.100,000 frtot. És kik fizetik és viselik a köz­munka terhet ? egyedül a földbirtokosok, vagy egyáltalán a földmiveléssél foglalkozó polgárok; tehát a háztulajdonos, a tőkepénzes, a kereskedő, gyáros, egy félkrajczárral sem járul a közmunka alaphoz; pedig ki húzza az óriási hasznot a jó utakból? a kereskedő! Nem annak a kereskedő­nek, a kinek a kapujáig, a boltja ajtajáig csinál­tatjuk meg a magunk pénzén akőutat, nem annak van-e előnyére, hogy a forgalmat szaporítjuk a jó közlekedési eszközökkel? És egy félkrajczárral sem járul a közmunka teher viseléséhez. Vagy igazságos dolog-e az, hogy egyes vármegyék érez­vén a szükségét annak, hogy a közlekedési esz­közöket javítani kell, azokat elő kell állítani, nagy áldozatokat hoznak a vicinális vasutaknak a fel­építésére, úgy hogy maga Jász-Nagykun-Szolnok vármegye eddigelé 350,000 frttal kötelezte le ma gát vicinális vasutaknak a felépítésére? Hát azon 350,000 frtra nézve jogos dolog-e az, hogy ezt a jelenlegi alapokon csupán azok fizessék, a kiknek igavonó jószáguk van, vagy a kiknek esetleg van

Next

/
Oldalképek
Tartalom