Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-317

74 317. országol Mt* felirnár 9. 188?. földön megyék, a melyekben az állam soha egyetlen darab követ sem tétetett le. Ilyenek például Csongrád, Jász-Nagy-Kun, Hajdú megyék. Nagyon jogos tehát az alföldi megyéknek feljajdulása különösen akkor, midőn azt tapasztaljuk, hogy vannak megyék, a melyekben az állam igen jelentékeny mfíúta kat épített és tart fenn, például Győr, Vas, Sopron, Doboké és még számos erdélyi megyék, a hol egy négyszögmértföldre több, mint egy mérföldnyi kőutvonal esik. Önkényt következik ebből, t. ház, hogy ha államköltségen a felföld és a felső vidék számára építettünk kőutakat, legalább bizonyos részben az alföldé!: is részesítsük állami segítségben, ha nem is azon milliók arányában, a mely milliók tőlük közadók ezímén az ország pénztárába befolynak; de legalább forintokban részesüljenek, annyival inkább, mert az alföldnek még egy oly nagyfontosságú közgazdasági functiója is van, a melyből folyólag szintén nagy költségek háramlottak a birtokos osztályra é« nevezetes előnyök az államra. Ertem a vízszabályozási költségeket, melyek által több millió hold térségek hódittattak meg, ha nem i* a föl dini velési, de mindenesetre apénzügyminister ur tárczája javára. Lehet kérdésbe tenni azok után, miket elmondtam, hogy hát miért nem csinál maga az alföld jó müutakat, kőutakat! Ez lehet ellenvetés, í. ház, de nem jogosult. (Ralijuk!) Mert müutakat és kőutakat a törvényhatóságok más alapból, mint a közmunka-alapból nem építtethetnek; márpedig kétségbevonhatatlan dolog, hogy a közmunka-alap mostani kezelése, az egész közmunkaügy rendszere, a mint jelenleg életben van, oly ellenszenves, annyira igazságtalan, (Ellenmondás jobbról) hogy nem csoda, ha nemcsak a nép, de a miveltebb osztály is igyekszik annak terhe alól kibirjni. Nincs Európában egyetlen állam, a. hol a közmunka ily módon és ily alakban fennállana. Ez még a feudalisinusnak, a hűbériségnek egyik igen szórnom utómaradványa. (Igaz! a szélső haloldalon.) Ennélfogva ha azt követeljük a törvényhatóságoktól és alföld"égtő], hogy csináltassanak jó müutakat, e'-ső sorban reformáljuk a közmunkaügyet, mert mig az reformálva nem lesz, ha nem menthető is, de nagyon megmagyarázható a hidegség, melylyel a közmunkaügy iránt a nép viseltetik. Ennélfogva t^hátcn első sorban azt vagyok bátor a t. ház és különösen a t. ministerelnök urnak nagybecsű figyelmébe hozni, hogy a közmunkaügynek reformálása a legelső lépés ahhoz, hogy jó műutaink legyenek. közmunkára vonatkozólag miután ott a túloldalon György Endre képviselő ur azon kijelentésemre, hogy a közmunka teher jelenleg igazságtalan, azt méltóztatott mondani, hogy nem áll. Hát én igyekezni fogok bebizonyítani, hogy nagyon is igazságtalan. Magyarországon a legutóbbi években történt Összeírások szerint összeiratott 2 fogatú igás napszám 2.309,313, egyfogatú igás napszám 161,354, kézi napszám 6.240,253 A különböző törvényhatóságok által megállapított, váltsági összegeket véve fel a számítás alapjául, ez körülbelől 7.260,000 írtnak felel meg. Ha ezen 7.260,000 frtot a 96 millió forint egyenes adó arányában osztjuk szét, tapasztalj tik, hogy az körülbelül 8%>-át képezi az egyenes adónak. Azonban, hogy mily aránytalanul történik egyrészről a közmunka megváltás, inásrészríd az ebből származó tehernek viselése,azt szintén adatok tanúsítják. Vannak vármegyék, hol az igás napszám váltsága 1 frt, a legtöbb vármegyében 2 frt, némely vármegyékben 3 frt, de vannak oly vármegyék is, hol 4 frt. Vannak oly vármegyék, hol egy kézi napszám 20 kr-ban és van olyan is, hol 60 kr-ban váltatik meg* Ebből az következik, hogy vaunak vármegyék, melyek 16— 18%-ra jönnek közmunkájukkal ; ilyen például Jász Nagykunmegye. Ez fizet 1.625,000 írt egyenes adót és közmunka váltsága 248,572 frt; de vannak olyan vármegyék, melyekben 20—407»-ra emelkedik a váltságdíj, ugy, hogy vannak — Erdélyben többnyire minden megye olyan — melyekben 407°-ra emelkedik. De ha nagyon aránytttlan a felosztása a közmunka összegnek maguknál a törvényhatóságoknál is, egymáshoz viszonyítva ; az meg épen a legnagyobb igazságtalanság, a mit azok a törvényhatóságok adófizető polgárai kénytelenek tűrni, kik a közmunka terhet viselik. Igenis, hiszen ebből az említett í .600,000 frt egyenes; adóból 500,000 frtot fizetnek azok, a kik nem birnak földdel, a földdel bírók fizetnek 1.100,000 frtot. És kik fizetik és viselik a közmunka terhet ? egyedül a földbirtokosok, vagy egyáltalán a földmiveléssél foglalkozó polgárok; tehát a háztulajdonos, a tőkepénzes, a kereskedő, gyáros, egy félkrajczárral sem járul a közmunka alaphoz; pedig ki húzza az óriási hasznot a jó utakból? a kereskedő! Nem annak a kereskedőnek, a kinek a kapujáig, a boltja ajtajáig csináltatjuk meg a magunk pénzén akőutat, nem annak van-e előnyére, hogy a forgalmat szaporítjuk a jó közlekedési eszközökkel? És egy félkrajczárral sem járul a közmunka teher viseléséhez. Vagy igazságos dolog-e az, hogy egyes vármegyék érezvén a szükségét annak, hogy a közlekedési eszközöket javítani kell, azokat elő kell állítani, nagy áldozatokat hoznak a vicinális vasutaknak a felépítésére, úgy hogy maga Jász-Nagykun-Szolnok vármegye eddigelé 350,000 frttal kötelezte le ma gát vicinális vasutaknak a felépítésére? Hát azon 350,000 frtra nézve jogos dolog-e az, hogy ezt a jelenlegi alapokon csupán azok fizessék, a kiknek igavonó jószáguk van, vagy a kiknek esetleg van