Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

54 3 Ni. országos fllés február 8. 18S7. maga Austria is rá lesz szorulva, utalva a mono­pólium szüntével is a mi dohányunkra legalább egy bizonyos ideig; rá fog szorulva lenni legalább is addig az ideig, a mig a mi elsatnyult, elkorcso­sult dohánytermelésünk, dohányiparunk fejlődést és lendületet nyerne. De, t. ház, ha a financiális oldalát tekintjük is a dolognak, a jelenlegi monopolium-wirtschaft még e tekintetben sem elégít ki bennünket. Ki­mutattatik 20 millió frt tiszta haszon, a mit Móricz Pál t. képviselőtársam mindjárt egy szóval 16 mil­lióra devalvált és én szívesen hozzájárulok az ő számításához, mert sokkal gyakorlatibb embernek ismerem őt, hogysem tévedhetne valaha számítá­saiban. Annál fogva én haladást e részben sem látok. A dohány-monopóliumnak bruttó bevétele 1868-ban 16 millió és egy néhány százezer forint volt és ugyanakkor a tiszta jövedelem 14 millió forint, tehát a bruttó jövedelemnek csak Vs része emésztetett fel a regié által, mig ellenben most a nyers hozamnak a haladásával egyáltalán nem áll arányban a tiszta jövedelem, mert mig nyers be­vételünk 42 millióra, addig a tiszta jövedelem 21 millióra van előirányozva. Tehát ma a nyers bevétel felét a regié emészti fel. De, t. ház, ha más államnak, például Austriá­nak adataival hasonlítjuk össze dohánytermelé­sünk eredményeit, tapasztaljuk, hogyAustriában 65 millió frt körül van a nyers bevétel és 45 millió körül a tiszta haszon, tehát ott is csak V 3 része a nyers bevételnek esik a kiadásokra. Ha pedig a statisti­kának másik oldalát figyeljük meg, azt találjuk, hogy Austriában egy lélekre a tiszta haszonból több, mint 2 frt esik, nálunk pedig 1-30—1-32 frt. Hol van itt, az annyira előnyösnek mondott hala­dás, fejlődés, a melyet minden nap hangoztatunk ? Hol van az a fejlesztés ? T. ház! Hát a gyáraink minők? Erről jobb hallgatni. Hiszen van itt a fővárosban oly dohány­gyár, a melyet tüzrendőri szempontból nem volna szabad nyitva hagyni. Hát a monopólium terén is oly irányban történik a fejlesztés, a haladás, a mily irányt egész költségvetésünk képe mutat. Én tehát sem a mezei gazdálkodás érdeké­ben, sem a dohányipar fejlesztése érdekében, sem pedig a szabad jogok fejlődése érdekében nem tartom fentarthatónak a monopóliumot. Elisme­rem, hogy van egyetlen egy, a mit fejleszt és ez a corruptio! (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Mert díjak vannak kitűzve arra, hogy az emberek egymás ellen árulkodjanak, feladják. A dohánycsempész összejátszik a finánczczal, el­viszi a dohányt a polgárhoz, eladja neki, azután elmegy a finánczhoz, besúgja, hogy azon polgár­nak dohánya van, a fináncz elmegy, felkutatja a polgár házát, rajtakapja és a bőrét lehúzza a szegény ördögnek. Ebben látok én is fejlesztést, látok corruptiót. De más tekintetben nem. Ennél­fogva, minthogy ezen oldalról soha olyan czélza­tok nem voltak, a melyek az ilyen erkölcstelen állapotok fejlesztését kívánták volna előmozdítani (Helyeslés a szélső baloldalon) és minthogy az egész monopólium rendőri és nem oly államba való, melynek polgárai a szabadságért igazán tudnak lelkesülni és egyáltalában nem olyan államba való a monopólium, a hol dohányt termesztenek, hanem olyan államba, a hol a másutt termesztett dohányt gyári feldolgozás czéljából beviszik; ennélfogva ezen tételt nem szavazhatom meg. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Olay Szilárd: T. ház! Azok után, a miket az előttem szólott képviselőtársaim elmondottak, csak igen rövidre fogok szorítkozni. A költségvetésben s a zárszámadásokban azt találom, hogy a dohány-egyedárúság révén befolyó 42 millió forintnyi összegből a kezelési költség több mint 21 millió frtot nyel el. Minthogy pedig a kezelés ily sokba sehol a világon nem kerül, mert Angliában e czímen 27 perczent, Német­országban pedig csak 17 perczent fizettetik: én ezen okoknál fogva kérdést intézek a pénzügy­minister úrhoz az iránt, hogy miként adja okát ezen fonák gazdálkodásnak; mert nálunk a keze­lési czímen több mint 50 perczentet számítanak el. Kérdem továbbá a pénzügyminister urat: Van-e tudomása arról az igaztalan és törvénytelen el­járásról, melyet a dohánybeváltó hivatalnokok követnek ei akkor, midőn a termelők által eladás végett hozzájuk beszállított dohányt a legkegyet­lenebbül s oly rosszul osztályozzák, hogy az által a dohánytermelő közönség tényleg tetemes kárt szenved? Kérdem, hogy a minister ur hajlandó-e ezen visszaéléseken segíteni? Egyébként a tételt én sem szavazom meg. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Nem volt szán­dékom ezen tárgyhoz szólani, bár oly fontosnak tartom, hogy itt szükséges volna minden képvise­lőnek nézetét kifejteni. És épen mivel a túloldal­ról Móricz Pál képviselő ur oly irányban nyilat­kozott, a melyet én el nem fogadhatok, késztetve érzem magamat, hogy arra néhány szóval reflec­táljak. A t. képviselő ur nyilatkozatában ma*ga is elismerte a dohánytermesztés fontosságát, de azt állította — ha jól értettem — hogy ha a dohány­termesztés szabaddá tétetnék, akkor oda jutnánk vele, mint a búzával, hogy túltermelés lenne. Hát, t. ház, ez igen nagy tévedés és a mint én ismerem a képviselő ur gazdasági szakképzettségét, azt kell gondolnom, hogy pusztán pártszempontból tette ezen nyilatkozatát. Hiszen 10 éve már, hogy fog­lalkozunk azon kérdéssel, hogy mikép lehetne gazdasági nyomorúságunkon segíteni, keresünk olcsó bankot, mindenféle intézményeket és napról­napra jobban süíyedünk a nyomorúságba, azt az egy terményt pedig, a melyről egyenesen állít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom