Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

54 3 Ni. országos fllés február 8. 18S7. maga Austria is rá lesz szorulva, utalva a monopólium szüntével is a mi dohányunkra legalább egy bizonyos ideig; rá fog szorulva lenni legalább is addig az ideig, a mig a mi elsatnyult, elkorcsosult dohánytermelésünk, dohányiparunk fejlődést és lendületet nyerne. De, t. ház, ha a financiális oldalát tekintjük is a dolognak, a jelenlegi monopolium-wirtschaft még e tekintetben sem elégít ki bennünket. Kimutattatik 20 millió frt tiszta haszon, a mit Móricz Pál t. képviselőtársam mindjárt egy szóval 16 millióra devalvált és én szívesen hozzájárulok az ő számításához, mert sokkal gyakorlatibb embernek ismerem őt, hogysem tévedhetne valaha számításaiban. Annál fogva én haladást e részben sem látok. A dohány-monopóliumnak bruttó bevétele 1868-ban 16 millió és egy néhány százezer forint volt és ugyanakkor a tiszta jövedelem 14 millió forint, tehát a bruttó jövedelemnek csak Vs része emésztetett fel a regié által, mig ellenben most a nyers hozamnak a haladásával egyáltalán nem áll arányban a tiszta jövedelem, mert mig nyers bevételünk 42 millióra, addig a tiszta jövedelem 21 millióra van előirányozva. Tehát ma a nyers bevétel felét a regié emészti fel. De, t. ház, ha más államnak, például Austriának adataival hasonlítjuk össze dohánytermelésünk eredményeit, tapasztaljuk, hogyAustriában 65 millió frt körül van a nyers bevétel és 45 millió körül a tiszta haszon, tehát ott is csak V

3 része a nyers bevételnek esik a kiadásokra. Ha pedig a statistikának másik oldalát figyeljük meg, azt találjuk, hogy Austriában egy lélekre a tiszta haszonból több, mint 2 frt esik, nálunk pedig 1-30—1-32 frt. Hol van itt, az annyira előnyösnek mondott haladás, fejlődés, a melyet minden nap hangoztatunk ? Hol van az a fejlesztés ? T. ház! Hát a gyáraink minők? Erről jobb hallgatni. Hiszen van itt a fővárosban oly dohánygyár, a melyet tüzrendőri szempontból nem volna szabad nyitva hagyni. Hát a monopólium terén is oly irányban történik a fejlesztés, a haladás, a mily irányt egész költségvetésünk képe mutat. Én tehát sem a mezei gazdálkodás érdekében, sem a dohányipar fejlesztése érdekében, sem pedig a szabad jogok fejlődése érdekében nem tartom fentarthatónak a monopóliumot. Elismerem, hogy van egyetlen egy, a mit fejleszt és ez a corruptio! (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Mert díjak vannak kitűzve arra, hogy az emberek egymás ellen árulkodjanak, feladják. A dohánycsempész összejátszik a finánczczal, elviszi a dohányt a polgárhoz, eladja neki, azután elmegy a finánczhoz, besúgja, hogy azon polgárnak dohánya van, a fináncz elmegy, felkutatja a polgár házát, rajtakapja és a bőrét lehúzza a szegény ördögnek. Ebben látok én is fejlesztést, látok corruptiót. De más tekintetben nem. Ennélfogva, minthogy ezen oldalról soha olyan czélzatok nem voltak, a melyek az ilyen erkölcstelen állapotok fejlesztését kívánták volna előmozdítani (Helyeslés a szélső baloldalon) és minthogy az egész monopólium rendőri és nem oly államba való, melynek polgárai a szabadságért igazán tudnak lelkesülni és egyáltalában nem olyan államba való a monopólium, a hol dohányt termesztenek, hanem olyan államba, a hol a másutt termesztett dohányt gyári feldolgozás czéljából beviszik; ennélfogva ezen tételt nem szavazhatom meg. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Olay Szilárd: T. ház! Azok után, a miket az előttem szólott képviselőtársaim elmondottak, csak igen rövidre fogok szorítkozni. A költségvetésben s a zárszámadásokban azt találom, hogy a dohány-egyedárúság révén befolyó 42 millió forintnyi összegből a kezelési költség több mint 21 millió frtot nyel el. Minthogy pedig a kezelés ily sokba sehol a világon nem kerül, mert Angliában e czímen 27 perczent, Németországban pedig csak 17 perczent fizettetik: én ezen okoknál fogva kérdést intézek a pénzügyminister úrhoz az iránt, hogy miként adja okát ezen fonák gazdálkodásnak; mert nálunk a kezelési czímen több mint 50 perczentet számítanak el. Kérdem továbbá a pénzügyminister urat: Van-e tudomása arról az igaztalan és törvénytelen eljárásról, melyet a dohánybeváltó hivatalnokok követnek ei akkor, midőn a termelők által eladás végett hozzájuk beszállított dohányt a legkegyetlenebbül s oly rosszul osztályozzák, hogy az által a dohánytermelő közönség tényleg tetemes kárt szenved? Kérdem, hogy a minister ur hajlandó-e ezen visszaéléseken segíteni? Egyébként a tételt én sem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Nem volt szándékom ezen tárgyhoz szólani, bár oly fontosnak tartom, hogy itt szükséges volna minden képviselőnek nézetét kifejteni. És épen mivel a túloldalról Móricz Pál képviselő ur oly irányban nyilatkozott, a melyet én el nem fogadhatok, késztetve érzem magamat, hogy arra néhány szóval reflectáljak. A t. képviselő ur nyilatkozatában ma*ga is elismerte a dohánytermesztés fontosságát, de azt állította — ha jól értettem — hogy ha a dohánytermesztés szabaddá tétetnék, akkor oda jutnánk vele, mint a búzával, hogy túltermelés lenne. Hát, t. ház, ez igen nagy tévedés és a mint én ismerem a képviselő ur gazdasági szakképzettségét, azt kell gondolnom, hogy pusztán pártszempontból tette ezen nyilatkozatát. Hiszen 10 éve már, hogy foglalkozunk azon kérdéssel, hogy mikép lehetne gazdasági nyomorúságunkon segíteni, keresünk olcsó bankot, mindenféle intézményeket és naprólnapra jobban süíyedünk a nyomorúságba, azt az egy terményt pedig, a melyről egyenesen állít-