Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-316

316. országos ütés február 8. 1887. 49 1883. évi V. törvény czikk alapján : Czukorfogyasztási adó 1.470.000* írt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) : Sörfogyasztási adó 870,000 frt. * Elnök : Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa).- isványolajadó 3.400.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa).- Sajtolt élesztőtől járó fogyasztási adó 180,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) .- Öszszes bevétel 25.677,928 frt. A fogyasztási adóvisszatérítések felosztásából, az 1878. évi XIX. törvénycikk 2-ik §. értelmében Magyarország rovására. Rendes kiadások : XVI. fejezet, 17. ezím. Rendes bevételek: V. fejezet, 24. ezíin. Kiadás 441,670 irt. Elnök : Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) .• Bevételek ; 5.457,174 frt. Elnök : Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) .Aranyagio nyeremény. Rendes Levétel: Y. fejezet, 25. ezím. Bevétel: 848,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Határváin. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 18. ezím. Rendes bevételek: V. fejezet. 26. ezím. Kiadás 406,203 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bevétel 457,200 frt. Elnök : Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bélyeg. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 19. ezím. Rendes bevételek: V. fejezet, 27. ezím. Kiadás, kezelési költség 207,700 frt. Bevétel 9.094,000 forint. Elnök í Megszavaztatik. LukátS Gyula: T. ház! Az illetékek behajtása iránt minden oldalról hallunk nagyon gyakran jogos panaszokat. E panaszok jogosultságát a múlt esztendőben maga a pézügyministerur is elismerte s részben orvoslásukat is ígérte. De talán sehol nincs annyi ok a panaszra, mint a hírlapok hirdetési bélyegilletékeinek behajtása körül. Nincs ebben semmi rendszer; ha az illető hatóságnak eszébe jut, ráküld egy számlát a kiadóra és hogy fellépése nyomatékosabb legyen, intézkedik mindjárt a foglalásról és végrehajtásról is, azt azonban elfelejti kimutatni, hogy az államkincstárnak, mely időből datálódik ez a követelése, ugy hogy a kiadó soha sem tudja, mennyit rótt le az államkincstár követeléséből és gyakori eset, hogy a jogos követelésnek kétszeresét is kell fizetni. Ez ellen orvoslás igaz, a felebbezés, a mely KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTETazonban engem nagyon emlékeztet a túri szentelt vízre. De míg egyrészt a bélyegilleték ily módoni behajtása sokszor nagy zaklatással jár, mindenesetre igazságtalan a hirdetések után mindenkor fizetendő 30 krajezár bélyegilleték. Es itt nincs tekintet sem a hirdetés nagyságára, sem annak értékére ugy, hogy a fővárosi lapokban megjelenő egyes hirdetésekért, a melyek után a hirdető néha 5—6 száz, 1000 forintot fizet, ugyanazon 30 krajezár fizetendő, mint a vidéki hirlapokban megjelenő kis hirdetésekért, a melyekért a kiadó nem kap többet 50—60 krajczárnál. Tartozom kijelenteni, hogy én itt e dolognál nem gondoltam a progressivitá* behozatalára, mert én minden olyan nyűgöt, mely a sajtóra és az irodalomra nehezedik, mindenkor károsnak tartok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azért kénytelen vagyok beösmerni, hogy az ilyen hirdetések után fizetendő bélyegilletéket a központban megjelenő lapok megbiiják, de nem azon vidéki lapok, melyek 300-400 példányban szoktak megjelenni, a melyek minden ilyen 50 krajezáros hirdetésért 30 krajezárt tartoznak az államnak fizetni, A hirdetések jelentékeny jövedelmi forrást képeznek a külföldön, ugy, hogy a külföldi lapok összes kiadásaikat bőven beveszik a hirdetésekből. Nálunk ez nincs igy, mi ettől nagyon távol állunk. Sokszor megtörténik a vidéki lapoknál, hogy mert a hirdetési bélyeg nagysága miatt hirdetést nem szerezhetnek, a kész szedésben levő hirdetést töltelékül beveszik a lapba a nélkül, hogy abból egy krajezár hasznuk is lenne, de azért a bélyegilletéket megfizetik. Máskor a közönség iránti tekintetből a városháza kapujára kiakasztott apró hirdetéseket közlik, a melyeket előbb dobszóval adtak a közönség tudomására, vagy eljegyzésekről, esteli zenéről, mulatságokról adnak hirt újdonság alakjában s az ügy buzgó adóhivatalnok nagyon sokszor az ilyen újdonságokat is megrójja illetékkel. A hirdetési bélyeg ily módon való alkalmazása szerintem nagyon komolyan fenyegeti a vidéki lapok existentiáját, pedig ezekre culturalis szempontból igen nagy szükségünk van. Miért is tekintetbe véve, hogy a vidéki hírlapoktól behajtott hirdetési bélyegilleték a mi költségvetésünkben csak nagyon jelentéktelen tételt, alig néhány ezer forintot képvisel; bátor vagyok határozati javaslatot benyújtani az iránt, hogy ezen hirdetési bélyegilleték a vidéki lapokra nézve megszüntettessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Javaslatom igy hangzik (olvassa): Utasittatik a pénzügy minister, hogy a hirdetési bélyeg illetéknek a vidéki lapokra nézve megszüntetése iránt nyújtson be törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Ha az előttem szólott t. képviselő ur azt jegyezte meg, hogy a hírlap-bélyeg behajtásával 7