Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-315
4* 3IS, orsitágcs ülé* febraár 7. 1SS7 megállapítsa, erre megjegyzem, hogy a kormány tudja e részben kötelességét, annak meg is felelt, a törvényjavaslat készen van és az általam kidolgozott törvényjavaslatban ugyanazon százalék van felvéve, mely ma is érvényben van. Hogy eddig nem nyújtotta be a kormány, annak oka az, hogy a ház annyira cl van halmozva teendőkkel, hogy a már előterjesztett javaslatokat sem képes elintézni, j Azonban mi áll útjában annak, hogy a törvény- j javaslat benyujtassék. (Helyeslés jóbbfelől.) j Hegedüs Sándor előadó:Engedje meg ne1 kemis at. ház, hogy egy pár szót szóljak. (Halljuk !) j A beadott határozati javaslatokhoz természetesen, j mint előadó, nem szólhatok Azonban Hoitsy Pál j t. képviselő ur egy érdekes rajzot adott elő. Fel- j kiáltások a ssélsö baloldalon: Hü rajzot!) Kinek j kinek meggyőződése szerint, én azt mondom, hogy érdekes rajzot adott elő a negyed telkes gazdák viszonyaira vonatkozólag, hogy e tekintetben j kénytelen vagyok pár megjegyzést tenni. Bátor I vagyok különösen egy pár szóval felelve, arra j figyelmeztetni őt, hogy az ily rajz rendesen akkor megkapó, ha objectiv. Meg vagyok róla győződve, sőt t. képviselő űrbe is bizonyította, hogy objectiv akart lenni. Ezen objectivitás érdekében vagyok bátor én is egy pár megjegyzést koczkáztatni. j Először isat. képviselő ur tudva, vagy nem tudva, j nem eredeti, hanem travestált dolgot mond el. A | különböző terheknek egy főre való érdekes cso- j portosítása a nemzetközi irodalomban igen ismére- j tes fogás. Legelőször a XVII. században, Hollándiában egy iró kiszámította, hogy attól, mikor én a késemet belevágom a halba, hogy abból levágjak | egy darabot, addig, mig a számig viszem, 27 kiilönböző adót fizetek. Nem kell erre egyéb, mint j elmenni a tengerig s azon közvetítők adóit is | összevenni, a kik a hallal 1 annak, mert igy igen szép eollectio gyűl össze. A másik érdekes iró, a ki ezen kérdéssel foglalkozott, Sidney Smith [ Angliában. 0 a 40-es években megfordította a dolgot és közeledett Hoitsy Pál t. képviselő ur felfogása felé. Elkezdte az embert kisérni a bölcső- I tői és haladt a koporsó szegig, tehát a sírig s mindenféle közvetítők adóit concentrálva egy actusra — bebizonyította, hogy Angliában már a negyvenes években elviselhetlenek voltak a terhek. Végre Amerikában;', polgári háború után egy nagyon szellemes iró, megfordítván a dolgot, kimutatta,hogy a szegény embernek mielőtt kimegy szántani, hogy a véres verej tekével — a mit Hoitsy Pál képviselő ur is felhozott — a földet felszántsa, hányféle adót kell fizetnie. Ezen iró is concentrálta a fogyasztási adókat, a vámokat az ekevasára, a marhára, a ruházatra épen ugy, a mint ezt a t. képviselő ur tette. Abban azonban a t. képviselő ur is igazat fog nekem adni, hogy azon irók, kik oly elviselhetetleneknek tüntették fel akár Hol- j landia, akár Anglia, akár pedig Amerika adóit, I nagy mértékben túloztak. Megmondom a nyitját, a titkát is ezen túlzásnak. (Halljuk! Halljuk!) Nem kell ehhez egyéb, mint a valamely állam területén létező összes adókat ugyanazon egy emberre, ugyanazon egy actusra concentrá!ni. Ekkor igen természetesen nagy teher fog kijönni. Hoitsy Pál képviselő a gyomai és a csabai negyedtelkes gazdával is igy tett. Hogy felfogása milyen önkényes, ámbár adatait elfogadom, mint hiteleseket, bátor vagyok a t. képviselő urnak saját beszédéből azon részszel igazolni, a melyben oly példát hoz fel, hogy valaki két vízszabályozási társulatnál tartozik. De mekkora önkényes feltevés kellene ahhoz, hogy a közterhek közzé legyen számítva 6 forintot meghaladó egyházi adó is! (Mozgás a ssélsö balon. Felkiáltások: De ugy van!) Hiszen létezik, én nem vonom kétségbe, de a concentrálásban van a fallacia. Én nem vonom kétségbe a t. képviselő ur bona fidesét, adatainak hitelességét, de kiszámításának csoportosításában látom a maga csalódását. At. képviselő ur önkényesen felveszi, hogy ennek és ennek, ennyi meg ennyi búza, árpa vagy tengeri termése van. Engedelmet kérek, miért nem fordította meg az arányokat a különböző mívelési ágak közt, hisz ekkor még kedvezőtlenebb dolgokat lehetett volna kihozni. Ha a t. képviselő kiindulási pontjának felállításánál erről megfeledkezik s azt akarja kiszámítani, hogy az állam mit vesz igénybe, akkor minek méltóztatik belekeverni az egyházi, a vízszabályozási, a községi adókat? Ez mind meg annyi kiadás, de nem állami teher és ha azt méltóztatik mondani, hogy az állam fölemeli a polgár fazekának födelét és oda is belenyúl: ez is csak képlet, melyben nagy mérvű túlzás van, egyéb semmi. A ki a világirodalomban e téren járatos, vagy akár csak tüzetesen foglalkozott ez adókkal: az előtt világos, hogy ily concretnek látszó és csakugyan egyes concret eseteket képező adószámítások mindig bizonyos önkénynyel és föltevésekkel járnak, legkivált akkor, mikor az illető egyének jövedelmei is számittatnak. Mert ha az illető csak földje jövedelme után rójja le összes adój'át és más jövedelmeit tekintetbe sem veszi, akkor az adók legnagyobb része alól kirántja az alapot. Igy a kereseti, az egyházi adót, a vízszabályozási hozzájárulási járulékot ez alapon nem fogja megtalálni! Szóval ez mind önkényes föltevés és nem alkalmas arra, hogy a helyzetet valóságos világításba helyezze. (Ugy van! jóbbfelől.) Elnök: Még Hoitsy képviselő urnak van zárszava, minthogy indítványát tiz képviselő aláirta. Hoitsy Pál: T. ház! Csak néhány szót vagyok bátor megjegyezni. Hegedűs képviselő ur azt mondja, hogy én csak bizonyos eoncentratío folytán ruháztam egyes emberekre oly adókat, melyeket egyesek ugyan fizethetnek, de összesen
