Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-329
329. országos ülés volt — és pedig jeles tagja — egyik felsőbb bíróságunknak, de bocsásson meg, ha én, mint ügyvéd, az ügyvédi kart, mely annyira üldözve van a jelenlegi kormány által (Igaz! balfelöl) némileg pártfogásomba veszem, én nem akarom az egyiket a másik rovására előtérbe helyesni, hanem aztkivánnám, hogy a t. minister ur inaugurálná azt az igazságügyi politikát, a mely Angliában létezik, a hol a legfőbb bírói székekre csak az ügyvédi székben érdemesült egyének neveztetnek ki; ezzel nevelné az ügyvédi karnak is ambítióját és tekintélyét és ezzel csak az igazságszolgáltatásnak tenne szolgálatot, (ügy van! a szélső balon.) Ezeket előre bocsátva, azok után, a miket az előttem felszólalt t. képviselőtársaim az igazságügyi poliíica különböző ágairól elmondottak és különösen a miket a eodificatio legközelebbi ezéljaira nézve bírálat tárgyává tettek, nekem természetesen nem lehet feladatom, hogy ezeket ismételve, a t. ház becses türelmét nagyobb próbára tegyem. Azonban engedje meg a t. ház, hogy első sorban refiectáljak a t. minister ur előterjesztett munkaprogrammjára, a mely, miután oly dolgokat tartalmaz, a melyek az utóbbi időben közkívánat tárgyát képesték, legalább is azt mutatja, hogy eltalálta a minister ur azt az irányt, melyben igazságszolgáltatási bajainkon egyelőre, az első időkben segíteni lehet. Azok ugyan nem új dolgok; de eddig, ministerségének rövid ideje alatt nem is lehetett volna új dolgokkal behatóbban foglalkoznia. A mit a eodificatio munkaprogrammjában találok, a melyre nézve kijelenti a minister ur, hogy a partialis eodificatio terére kell lépnünk, erre nézve, ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy egységes vagy paríialis codificatiót kivánok-e ? Ter- j mészetes, hogy az egységes eodificatio mellett fogok nyilatkozni, mert abban inkább találok garantiát egy harmonicus egészre nézve. De ha valaki azt kérdezi, hogy mit kívánok inkább, partialis vagy semmi codificatiót-e ? természetes, hogy az előbbit választom. Ne feledjük, hogy az öröklési törvény szoros összefüggésben van a családi és házassági joggal, tehát oly dolgokkal, melyek a Tisza-kormány alatt meg nem oldhatók. Ezek oly kérdések, melyeknél szembe kell szállani bizonyos előítéletekkel és hatalmi factorokkal, ezekkel pedig a Tisza-kormány nem szokott szembeszállani. S ha ez így van, ki reményli azt a mi körülményeink között, hogy az a házassági jog végérvényesen szabályoztassék. Hiszen évek óta hasztalan sürgetjük ezen viszonyok szabályozását, igaz, a kormány részéről is tétetett e tekintetben egy kísérlet, de eredmény nélkül. Nem mondom, hogy nem tudta keresztülvinni, hanem azt állítom, hogy nem akarta keresztülvinni; mert oly többség mellett, a mely a jelen kormányt támogatja, mindent február 23. 1887. 359 keresztül lehet vinni. (Igás! Ugy van! ssélsőbalfelől) Ezen pontnál kénytelen vagyok reflectálni egyúttal a bűnvádi eljárás codificatiójára is. Nem magára a bűnvádi eljárásra akarok vonatkozni, hanem eszmerokonságánál fogva bátor leszek az anyagi büntető törvénykönyv némely intézkedéseire, melyek ezzel összefüggenek, néhány megjegyzést tenni. Megdöbbentő, t. ház, az s csodálom, hogy senkinek sem jutott eszébe itt a házban arra nézve szót emelni, a mit mondandó vagyok: tudniillik a pénzbüntetések szertelen alkalmazása. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az előttünk fekvő kimutatás szerint a büntető törvénykönyv 27. §-a értelmében kimért és behajtott pénzbüntetések összege 18S0—1886., tehát rövid 6 év alatt 1.758,000 frtra rúg, akkor azt kérdezem, hogy vájjon ez az összeg, arányban áll-e ennek a nemzetnek vagyoni viszonyaival? Másutt eltöröltük a vagyon confiscatióját, a hol bűntettesek elitéléséről van szó, itt pedig más alakban ajtót nyitunk neki. (Tetszés balfelöl.) Megengedem, hogy külföldön, a hol vagyonosabbak az emberek, a hol az eíbukottaknak több vagyon áil rendelkezésükre, helyén lehet az ily nagymérvű pénzbüntetés; de Magyarországon 6 év alatt az elbukottak családjainak vagyoni viszonyai romlására 1.800,000 frtnyi összeget törvény útján kizsarolni, nem tartom helyesnek. (Élénk helyeslés bálfelöl.) A mi sok, az sok ! Ebben bizonyos mértéket kellene tartani. Megengedem, hogy nagy segítség a minister urnak a bűnösök családjainak rovására behajtott pénzösszeg, a mikor börtönöket épít e pénzekből; de van e jogunk arra, hogy ily ezélok könnyebb megvalósítására ily eszközöket, használjunk? Még ha templomok építésére használnók is fel a 6 év alatt behajtott 1.800,000 irtot, az sem állana arányban a nép szerencsétlen vagyoni viszonyaival, ("ügy van! balfélöl.) Nagy visszatetszést kelt, t. ház, a nép alsóbb rétegeiben a büntető törvénykönyv azon intézkedése is, hogy a csalás visszavonhatónak declaráltatik. (Elérik helyeslés balfélöl.) Ismerem én azon jogpolitikai indokokat, a melyek a törvénynek ezen intézkedését némi tekintetben igazolják; de ezeket a theoreticus elveket a néppel megértetni egy könnyen nem lehet. A nép nem tudja egyszerű eszével felfogni azt, hogy midőn zárt helyről 2 frton felüli értékben a lopás, valamely haszontalan tárgyért fegyházzal büntettetik, ha ezrekben és százezrekben csal valaki, azt az ítélet hozatala előtt vissza lehet vonni. (Elérik tet zés balfélöl.) Lehetnek ugyan oly elméleti indokok, a melyek a törvénybe ily intézkedés felvételét igazolják, de nem szabad a népnek jogérzetét ily dolgokkal megtéveszteni. (Igás! Ugy van ! balfélöl.)
