Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-328
338. •ru*g« HM febrmár 22. 1S83. 345 képviselő nr kivan, a ház határozatán alapszik, kivéve azt, hogy ennek beterjesztése, bizonyos időhatárhoz kötve nem volt. E határozat is akként keletkezvén, hogy előzőleg tanulmányok tétessenek, a t. ház is elismerte e kérdés felette nagy fontosságát, elismerte azt, hogy ebben könnyedén intézkedni, ha a hitel igényeire figyelemmel akarunk lenni, nem szabad. Én tehát a magam részéről azt kérem, hogy amint akkoron a kormánynak megengedtetett, hogy tanulmányokat tegyen, sőt egyenesen oda utasíttatott: e jótéteménytől én se legyek megfosztva. Kötelezem magamat, hogy a mint idáig is foglalkoztam e tárgygyal, ugy ezentúl is kívánok vele foglalkozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Csakhogy mindenesetre szükségesnek tartom, hogy az érdekelt szakkörök meghallgatására is alkalmam legyen, mert a kérdés oly fontos, hogy annak rögtönzött eldöntése nagyon könnyen ellenkező irányban fejlesztené azokat a bajokat, a melyeket orvosolni kívánunk. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én tehát, t. ház, kérem, méltóztassék Margittay Gyula képviselő ur indítványa felett napirendre térni, mert az irányban, hogy tanulmányok tétessenek, különben is van már határozat. Fogom tudni kötelességemet, ha a dolog megérik arra, hogy törvényjavaslatot terjeszszek be, azt kötelességemnek fogom ismerni. (Élénk helyeslés jóbbfelol.) T. ház \ Ugy Veszter Imre, mint Hodossy Imre t. képviselő urak sok irányban nézeteimtől eltérő javaslatokkal léptek fel. Különösen Veszter képviselő ur a törvényhozási munkálat sorrendjére nézve tegnap kifejtett programmomtól eltérőleg nyilatkozott. Felszólalásának minden egyes részletére nézve nyilatkozni szándékozom. Azonban az ő felszólalásában ép ugy, mint Hodossy képviselő úréban az igazságügyi kormány ellen oly határozott vád foglaltatik, melyet semmi szin alatt nem vagyok hajlandó sem elismerni, sem szó nélkül hagyni, A bíráskodást mint hatalmi kérdést kivánták itt feltüntetni. Ez ellen én a magáin részéről leghatározottabban tiltakozom. (Elénk helyesles jóbbfelol.) Méltóztassanak egy tényt mutatni fel, a melyből ezt következtetni lehetne és én mindig kész leszek azt adatokkal ezáfölni és az ellenkező bizonyítékokkal előállani. (Halljuk!) De ugy is tüntette tett fel a dolog, mintha itt a hatalmi kérdésre nézve talán a kormány egyes tagjai között ellentét forogna fenn. Ez irányban is a leghatározottabban nyilatkoztatom, hogy ilyen eset az én ministerségem ideje óta soha elő nem fordult. Én, t. képviselőház, mindig tiszta meggyőződésem és a törvények alapján jártam el és soha sem találkoztam ellenkező irányzattal. (Tetszés jóbbfelol) BÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XV. KÖTET. Felhozattak egyes tények,amelyekre legyen szabad reflectálnonw Felhozta Hodossy Imre, t. képviselő ur, hogy azon intézmények, a melyeknek alapja meg van vetve, nem fejlesztetnek épen azon irányban, a melyben azokat fejleszteni kellene. Hogy az igazságügyi codificatio terén ily retograd mozgalom nem történt, azt szintén merem állítani. De azon dolgok, a melyeket példaképen hozott fel, nem is tartoznak szorosan az igazságszolgáltatás terére. így például felemlítette a pénzügyi bíróság szervezetét és az ottani eljárást, valamint felemlítette a közigazgatási tisztviselőkre vonatkozó fegyelmi eljárást Ezek, t. ház, mind oly speciális törvények, a melyek a magánjogi codificatio terén követendő elvekkel nem is állanak szoros összefüggésben. A t. ház bölcsessége még csak alig egy éve, hogy határozott épen a fegyelmi eljárás megállapítása iráni Mint más alkalommal említve volt, tüzetesen szóba hozatott azon körülmény, hogy ezt az eljárást is nem a szóbeliségre kell-e fektetni és a t ház azt találta, hogy ezen nemére az eljárásnak a szóbeliség nem alkalmazandó. Hogy ez mennyire helyes, vagy nem helyes, ázt egyes képviselő urak a maguk felfogása szerint megítélhetik ; de a tény az, hogy azon többség, a melynek joga van dönteni, a mely többségnek a határozatát mint leghelyesebbet kell tekintenünk, (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon) épen a fegyelmi ügyekre nézve nem találta helyesnek a szóbeliség behozását. Különösen kedvezőtlenül hatott reám azon nyilatkozat — és főleg e miatt kívántam ma szólani — mintha megeshetnék az, hogy oly büntető ügyekben, a melyek a bíróságok előtt folynak és a melyeknek felemlítése bizonyosan az egyes helyeken előfordult választási visszaélésekre való czélzás volt, nem a törvénynek szereztetnék érvény, hanem szintén csak a politika, a hatalom kérdése játszaná a főszerepet. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Eddig ugy volt. Ellenmondás jobbfelöl.) T. képviselőház! Minden egyes ügyésznek cselekedeteért a minister felelni nem képes. Azt bizonyíthatom, hogy semmiféle utasítás bármelyik ügyészhez oly irányban nem történt, (Ellenmondások a szélső baloldalon. Felkiáltások: írásban! Halljuk! jóbbfelol) hogy a vádat ejtse el. (Zaja szélső baloldalon. Hdljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: A főispán adta az utasítást. Fabiny Theofil igazságügyminister: Ne is méltóztassanak olyan nagy bajt látni abban, ha a királyi ügyész elejti a vádat. Hiszen méltóztatnak tudni, legalább a jogász urak, a kik felszólaltak, hogy a Curia épen a választási ügyekre való tekintettel a sértett félnek jogát annyira kiél
