Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.
Ülésnapok - 1884-328
328. »r*í&ges tPíi febrmár 22. 1887. 339 egészen különböző rendszer mellett ítélkedő alsó és felső bíróságok között fenforgó feszültség. Nem hiszem, hogy az ilyen állapotokat véglegesíteni jónak hihetné az igen t. minister ur séu hinni akarom, hogy a t. minister ur az ilyen csapásoktól meg fogja kímélni a komoly reformot igénylő országot. (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom, hogy egy idő óta, azóta, tudniillik, hogy a reactio szele ezt az országot is elérte, minden reform, minden újabb eszme, bizonyos bizalmatlansággal találkozik a justitia terén is, tudom azt is, hogy a mostani felebbezési rendszer a maga hármas instantiával és írásbeliségével ez idők szerint sokaknál talán nagyobb kedveltségnek örvend, mint örvendenek ama eszmék és elvek, amelyek egykor Magyarország legjobbjait lelkesítették és a melyeknek lobogója alatt a negyvenes években az európai culturállamok közé sorakoztunk. Hanem „tempóra mutantur" és például az esküdtszékekért ma, fájdalom^ alig küzd már valaki minálunk. A szóbeliség bizonyos lanyha névbecsülésben részesül ugyan — de legyünk őszinték — sokaknál nagyobb ennél a sóvárgás a csendbiztosi rendszer után, sőt — a mint tudjuk — vannak közöttünk hivei még a peres rendszernek is. (Halljuk!) Ily viszonyok között valóban nehéz lesz jó perrendet alkotni. Itt lesznek mindjárt a hyperbölcsek, a kik kezeiket csapják össze arra a gondolatra, hogy egy jóravaló criminalis ügy már néhány hét, vagy néhány hónap alatt véglegesen is finalisáltassék. Hová lesz az alaposság, fogják mondani és hová a jogbiztonság, ha a perek nem fognak többé évekig ide-oda sétálni, azért, hogy végre itt, az ország fővárosában, néhány tiszteletreméltó öreg ur a titkos vizsgálat jól-rosszul összetákolt jegyzőkönyvei alapján felforgassa azon ítéleteket, a melyeket a világszerte egyedül megbízhatónak talált közvetlenség alapján hozott meg az elsőfokú bíróság, (ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, hogy az ilyen eljárás alapos Í3 lehetne, még esfik állítani is képtelenség; hisz maga az előadó ur tegnap kicaleulálta, hogy egyegy pernek elintézésre átlag 3—4 percznél a felső fórumokon nem juthat több Sőt tovább megyek, merem állítani, hogy a büntető eljárás kellő gyorsaság és expeditivség nélkül még a legnagyobb alaposság mellett sem érheti czéijät, mert a hol a bűnvádi eljárásban nincsen gyorsaság, ott az igazságszolgáltatás egyértelmű az ártatlanoknak évekig tartó zaklatásával, a bőrtönök túltömöttségével, a vizsgálati fogság jogtalan kiterjesztésével, a bűnügyek teljes eiposványosodásával, a büntetés czéljainäk elenyésztésével és a jogérzet megzavarásával. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hogy ezt mi módon lehet elkerülni; 1 arra nézve az igen<t. minister ur bizonyára tájékozva van. Hisz előtte a külföld számos példája, előtte a vonalközé•> ( 1 itersítúrának 11 bő ! »materíaléj á.; Hdgy azonban a legegyszerűbb, a legtermészetesebb módot válaszsza, hogy — a mint melegen óhajtanám — az esküdtszékek mellett foglaljon állást, arra —• megvallom — ez idők szerint, különösen a minister ur tegnapi enuntiatiója után, magam sem igen merek gondolni. Mert Magyarországon az esküdtszéki intézményért, sajnos, de nem lelkesül többé sem a törvényhozás, sem a jogászvilág többsége. Ez utóbbi, a német tudósok bölcseségének morzsáin táplálkozva, bizonyos doktori emelkedettség magaslatáról fumigáíj esküdtszékeket, a magyar táblabírói ivadék pedig a nemzetiségek iránti bizalmatlanságból nem akarja azt felkarolni. Nem fogok ez alkalommal behatóbb vitát kezdeni sem az egyik, sem a másik felfogás ellen, (Halljuk!) de azok számára, a kik az esküdtszéki intézményt mindig a nemzetiségi mumussal akarják agyonütni, azok számára mégis van néhány megjegyzésem. (Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, már eljött annak ideje, hogy e hazában a nemzetiségek közötti végzetes féltékenykedésnek végre valahára meg kell szűnnie és ugy vagyok meggyőződve, hogy épen az egyetértésnek és magyar érdeknek az teszi a legrosszabb szolgálatot, a ki a specificus magyar szempontot olyannak tünteti fel, mint a mely a szabadság és a cultura institutióival összeférhetlen. Feltenni a nemzetiségekről, hogy ők nemzetiségi velleitásoknál fogva a közönséges bűntetteseket el nem ítélnék, legalább is méltánytalanság, nyelvi különbség miatt iustitutiók áldásából kirekeszteni őket, a legnagyobb igazságtalanság, azt hinni, hogy mi magyarok másképen mint bizalommal és igazságossággal, hogy különösen liberális modern népszerű institutiók nélkül a mi prestige-ünket nevelhessük s a nemzetiségeket magunknak teljesen megnyerhessük, az meg önámítás volna. De, t. ház, ismerve a hangulatot a házban és számolva a helyzettel, nem akarok ez alkalommal az esküdtszéki intézményért előreláthatólag eredménytelen harczot kezdeményezni, én csak -arra szorítkozom, hogy az igen t. minister urat egyre figyelmeztessem és ez ez: (Halljuk!) ha már nem érez is kedvet azok nyomdokaiba lépni, a kik közel egy félszázad előtt a népnek az igazságszolgáltatásba való bevonását férfiasan megkezdték ésha nem szándékozik is a népet beleültetni az esküdtek székébe, mégis, ne feledkezzék meg legalább egészenapolgári laicus elemnek belevonásáról akkor, mikor a reform törekvései megvalósításának nagy munkája közben arra a tapasztaltra fog jutni, hogy a hivatásos birák számának kellő szaporítása pénzügyi tekintetekből sem lehetséges, a biró erők gyarapítása nélkül pedig a czélszertí reform lehetetlen; Esküdtszék nélkül komolyabb javítás csak az első bíróság, illet Ve az első birósági büntető täná^ 43*