Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-315

81J>. országos ülés február 7. 1887. 27 mány az ő megállapodásait nem tudja végrehajtani, hanem arról is értesülünk, hogy egy fontos kérdésben, a quota-kérdésben mily veszély fenyegeti újabban az országot. Tapasztaljuk azt — legalább a lapokban híreket olvasunk — hogy az osztrák quota-bizottság felbátorítva az által, hogy a magyar kormány az engedékenységek útján határt nem ismer, nem elégszik már meg azonvivmánynyal,a melyet eddig elérni sikerült, hanem tovább megy és a quota felemelését is javaslatba hozni akarja.Én tehát felhasználom az alkalmat, hogy legalább részemről és elvtársaim részéről kijelentsem, hogy az osztrákok ez irányban tanúsított törekvéseit megbotránkozással veszszük tudomásul (Élénk helyeslés balfelöl) és hogy a legnagyobb rosszalást kell azon irányzat felett kifejeznünk, a mely megengedte, hogy Magyarország amugyis rendkívül nagymegterheltetésével szemben arra gondolhasson valaki, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetünkben a quota felemelését javasolni merészelje. Ez az egyik. A másik kérdés a fogyasztási adók kérdése. A pénzügyminister ur azt mondta a költségvetés általános vitája alkalmával tartott zárbeszédében, hogy a fogyasztási adók kifejlesztése szükséges és hogy e kifejlesztési törekvések érvényesülhetnek a közös vámterületen is, sőt a nélkül, hogy külön fogyasztási vámvonalak felállítása szükségesnek bizonyulna. T. ház! Én szintén foglalkoztam kissé e kérdésekkel s részemről meg vagyok győződve arról, hogy a, kormánynak törekvése sikerre vezetni nem fog, mert a fogyasztási adóknak kifejlesztése Magyarország közgazdaságának megfelelő irányban, közös vámterületen külön fogyasztási vonalak felállítása nélkül, lehetetlen. De mellőzve azt, hogy a fogyasztási zárvonal felállítása által tisztán pénzügyi előnyöket lehet elérni és közgazdasági előnyök csak a vámterületi különválás útján volnának elérhetők, pénzügyi tekintetek sem lesznek érvényesíthetők és a pénzügyminister ur, akár ő, akár pedig utódja lesz hivatva azok előterjesztésére, aligha fog oly javaslattal a ház elé jöhetni, hogy az ország pénzügyi szükségletei kielégítést nyerhessenek. Ez irányban legyen szabad ez alkalommal gr. Apponyi Albert igen t. tagtársunknak a költségvetési vita alkalmával mondott beszédére csak egy rövid észrevételt tennem 5 bár sajnálom, hogy nincs jelen és ez okból csak egészen szárazon és röviden fogok egy tényt constatálni az általa mondottakra vonatkozólag, a nélkül, hogy nézetének tüzetesebb vitatásába bocsátkoznám. Grr.ApponyiAlbert azt az elméletet állította fel, hogy a vámszövetségi alku megkötésénél a magyar kormány biztosítsa magának azon jogot, azon lehetőséget, hogy esetleg a fogyasztási zárvonalakat felállíthassa, de maga sem kívánja, hogy ez idő szerint e rendszer már foganatosítva legyen. T. ház! Én sajnálattal vagyok kénytelen eonstatálni, hogy a fogyasztási adók kérdésének ezen irányban és ezen alakban való megoldásától nagyobb eredmény nem várható, mint azon javaslatoktól, melyek a túloldalról tétettek; mert ez tulajdonképen egy és ugyanaz. "Nem elég a jogbiztosítása a papíron, mert hisz az önálló vámterülethez való jogunk a papíron most is biztosítva van. Hogy pénzügyi eredményeket érjünk el, gyakorlatilag kell azt alkalmaznunk, mert a papíron levő joggal sem államadóssági kamatokat, sem állami tisztviselőket fizetni nem lehet. (Élénk tetszés a szélső balon.) Oda pénz kell, oda a fogyasztási adóknak elkülönített, szabad rendelkezésünkre álló törvényhozási intézkedések alapján való kezelés szükséges! Ezeket megjegyezve, kijelentem, hogy a t. pénzügyminister ur nyilatkozatai után egyáltalában nem táplálhatok reményt arra nézve, hogy Magyarország közgazdasági és pénzügyi érdekei a kiegyezési alkuban megóvassanak. Míg az osztrákok anyagi érdekeit nemcsak a legszigorúbban megvédelmezik, hanem nem riadnak attól sem vissza, hogy azok miatt ministereket buktassanak, nálunk az ellenkező eljárást követik: mi inkább feláldozzuk anyagi érdekeinket minden téren, csakhogy ministereket megtarthassuk. Ez az országelőnyére nem válhatik, kivált akkor, midőn minél nagyobb a kormány többsége, annál gyöngébben tudja megvédeni az ország gazdasági érdekeit (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) és midőn az osztrákok tudván azt, hogy a kormánynak oly nagy és az ő hitök szerint feltétlen többsége van, oly igényekkel mernek föllépni, a minőket más körülmények között nem hangoztattak volna. Ennélfogva kénytelen vagyok ugyan tudomásul venni a minister ur válaszát, de azt ismételve kijelentem, hogy a kiegyezési alku mostani iránya az országra nézve veszélyes és Magyarország közgazdaságát oly bajokba sodorja, melyek az eddig szenvedett károkat még ujakkal fogják tetézni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : E tekintetben határozathozatal szüksége fenn nem forogván, a tárgyalás folytattatik. Olay Szilárd: T. ház! Sem igazságos, sem indokolt eljárásnak nem találom, hogy a pénzügyminister ur a magyar kormány működése 19-ik évében egy helyettes államtitkári állást óhajt ministeriumában rendszeresíteni. Nem tartom pedig ezt helyesnek azért, mert ha a ministerium 19 évig meg tudott lenni helyettes államtitkár nélkül, ezután is megfog tudni lenni, különösen^most, midőn pénzügyi közigazgatási bíróság felállítása következtében több, mint 60,000 érdemleges ügy lesz elintézhető, a mely pénzügyi közigazgatási bíróság tagjai nem 4*